Kardos Balázs elszegényedése hosszú történet, ezzel nem terhelem most az olvasókat. Maradjunk a tényeknél: Kardos Balázs csinos legény volt, de már szegény, magányos kétszobás házikóval a Szurkálós nevű hegyen, és maradt néhány jó ruhadarabja a múltból, meg egy puskája, kardja, no és megmaradt ötletessége, jó modora, becsületessége, bár utóbbiról sokszor nem tudni: segíti-e tulajdonosát, vagy csak árt neki? Nos, mikor hogy.

Volt azon a tájon több más hegy is, az egyiken, Kanyargókígyóson, kicsi várral, de ne gondoljon senki nagy várra, ha én azt írom: kicsi volt! Én is becsületes vagyok, még akkor is az maradok, ha ez sokat árt nekem, de most ne kanyarodjunk el Balázs történetétől!

Az a kis vár nem állt másból, mint lentebb két szobából, azokhoz tapadtan pedig egy nagy toronyból, utóbbiban is volt egy szoba, és onnan messze lehetett volna látni, és sok mindent, de a többi hegy miatt, amelyek elállták a kilátást, csak keveset lehetett. A toronytetőről, persze, sokkal többet lehetett volna, de a tetőn mászkálni balesetveszélyes.

A vár úrnője Holdszerető Cecília volt, szép leány, de Balázséhoz hasonló sorsú, azzal a különbséggel, hogy a vár, mégiscsak vár, nem házikó, és Cecíliának szolgája is volt, Erőskezű János Bácsi, akinek úrnője fizetni nem tudott, de János bácsi ezt el sem fogadta volna, félszemű volt, ám fél szemmel is többet látott, mint más kettővel, és a kezei is nagy mesterek voltak mindenben, meg erős volt, állítólag egyszer egy medvét is majdnem halálra ijesztett, és elkergetett.

Történt pedig egy napon, hogy Kardos Balázs beállított Holdszerető Cecíliához, és arra kérte a leányt: engedje meg, hogy az ő hegyén is vadászhasson!

Cecília gondolt egy nagyot: itt ez a legény, szegény, mint ő, sőt, őnála szegényebb, mert csak egy háza van, vára nincs, de érdemes neki gőgösködni egy ilyen kis vár miatt?

Azt mondta a legénynek:
- Jó szívvel megengedem, de, ha valami vadat elejtesz, hozz belőle nekünk is, mert János bácsira is ráfér egy jobb falat, és időnként én is megkívánok ilyesmit, még ha nem is illő ezt szóba hoznom!

Balázs komoly képpel mondta:
- Ha sikeres lesz a vadászat, két részre osztom a zsákmányt, fele-fele alapon, és a kisasszony választ!

Hát már másnap sikerült négy fácánt fognia csapdával, és felvitte Cecíliához: válassza ki azt a kettőt, amit szeretne. A négy fácán egyforma volt, így a leány nem kedvezhetett a legénynek, de az rosszallta is volna ezt!

Hanem a következő napok nem hoztak sikert Balázsnak, a vadak elkerülték a csapdákat. A puska segített volna, de egy idő óta nem volt már pénze töltényre.

Bosszús volt a legény, egy bozótos részen meg is botlott, és majdnem beleesett egy igen benőtt kútba. Pontosabban, a teljes beleeséstől a kút szélén egy növendék fácska mentette meg, abba kapaszkodott, ha a kis facsemete nem menti meg, talán belezuhan a kútba és meghal.

Leült ez a Balázs és gondolkodott. Kút-e ez a kútnak látszó? Ki ásna kutat itt, a hegyoldalon?

Beledobott egy követ, hát kiderült: nem csobban semmi. Vagy kiszáradt kút, vagy nem is kút, de mindenesetre ez az érdekes dolog nem hozott bút, csak majdnem. Fatörzsekkel befedte a kutat, nehogy beleessen valaki!

Felment a kis várhoz, és jelentette a leánynak:
- Kedves Kisasszony, találtam a birtokán egy benőtt száraz kutat, ami lehet, hogy nem is kút, de nem hozott bút. Megengedi a kutatásom, hogy kiderüljön: kút-e a kút, vagy mégsem?

Azt mondta neki a leány, miközben mosolygott, és nagyon kedvesen:
- Jó szívvel megengedem, de, ha valamiféle kincset talál, abból hadd kaphassunk mi is valamicskét, János bácsival, és én kölcsönadok ehhez a kutatáshoz egy hosszú kötéllétrát, még gyertyákat is, hogy jól megnézhesse a kút vagy nem kút falát, mindenütt!

Balázs komoly képpel mondta:
- Ha sikeres lesz a kincskeresés, két részre osztom, amit találok, fele-fele alapon, és a kisasszony választ!

Másnap a legény jól odaerősítette a kötéllétrát fent, és lassan, óvatosan lemászott a mélybe. Egy kis kézi ásót is vitt az övében.

Lent sok száraz növényi törmelék volt, kellett a kis ásó. Meg köveket is kiszedett, de csak egy érdekes dolgot talált, az sem volt értékes: egy jól marokra fogható, szív lakú követ. Nem lehetett tudni: a természet csiszolta csak, vagy emberi kéz is?

Felvitte Balázs a követ a leánynak, és azt mondta neki:
- Ez egy érdekes formájú kő, ne higgye el a kisasszony, hogy az én szívem kőből van, Önnek ajándékozom, jó lesz levélnehezéknek a toronybeli könyvtárszobában! Vegye úgy, hogy a fele az enyém volt, csak odaajándékoztam Önnek!

Cecília nevetett:
- Ha hiszi, ha nem, nagyon szép ajándék ez Öntől! Köszönöm!

A leánynak tetszett a szív alakú kő, amikor a könyvtárban, a padlásszobában tartózkodott, időnként kézbe vette, néha meg is simogatta.

Éppen a kezében volt ez a kő, mikor a toronyszoba ablakában megjelent egy ijesztő fej, - tőrrel a szájában!

Cecília nem volt gyáva leány, de nem szokott hozzá ilyen rémes kalandokhoz. Az ember, szájában a tőrrel, már áthajolt az ablakpárkányon, amikor Cecília a szív alakú kővel jól fejbe verte.

Az ember elájult, a leány meg János bácsiért kiáltott, aki felfutott a torony lépcsőin, és a betolakodót erősen megkötözte.

Később az embert a bíró elvitette, és igen szigorúan kérdőre vonta. Az ember azt állította, hogy ő Törökországból menekült, a tőr azért volt nála, hogy megvédje magát a vadállatoktól és a zsiványoktól, és csak azért mászott fel kötélen a toronyszobához, hogy megnézze: ez egy üres, elhagyott kis kastély? Ha az lett volna, akkor meghúzta volna ott magát egy pár napig… Ő olyan becsületes, mint…

A bíró nem volt buta ember, nem hitte el a magát Trülk Trakknak nevező ember egyetlen szavát sem, és amikor Törökország felől kérdezgette, az ember mindjárt bambának tetette magát… Végül a bíróság kiutasította ezt a valódi vagy magát annak hazudó törököt, azzal, hogy, ha még egyszer belép az országba, nehéz lesz neki a börtönből kilépnie…

Amikor Balázs megtudta, hogy mi történt a leánnyal, rögtön hozzá sietett.

Azt mondta neki a leány:
- Az a szív lakú kő, amit talált Ön, megmentette az életem! Többet ért, mintha aranyból lett volna.

A legény féltő szívvel válaszolt:
- Nem a kő mentette meg a kisasszonyt, bár az is jókor volt a kezében, hanem a kisasszony bátorsága!

Cecília elpirult:
- Nem vagyok én olyan bátor, csak az ijedtség tett azzá!

A rejtélyes kútféle azonban nem hagyta nyugton a legényt. Néhány nap múlva megint lement a kútba, és a kút fenekén levő köveket, fatörmeléket, földet zsákba rakta. Hirtelenében meglátott egy négyszögletes alapkövet. Megmozgatta az ásóval, és nagy nehezen kiemelte.

Hát alatta egy korhadt ládikó volt, a ládikóban pedig, jól becsomagoltan, egy emberi szívnél nagyobb aranyszív, drágakő díszekkel, és a szíven két kis fiók, egyik jobbról, másik balról, ezek a rajtuk levő gomb megnyomására kinyíltak, de üresek voltak.

A legény felvitte a talált kincset, letette az asztalra, a leány elé, és megmutatta rajta a két kis fiókot:
- Kedves Kisasszony! E vagyont érő mestermunka fele természetesen Öné! Ám, ha a kisasszony nem akarja eladni, akkor legyen Önnél, hiszen én hol is őrizhetném? Legyen szíves, és válasszon: a bal oldali felét, vagy a jobboldalit szeretné?

Cecília elmosolyodott:
- A bal oldalit, mert a szívem baloldalon van, és most nagyon dobog valaki miatt!

A legény azt mondta: ő másnap még egyszer lenéz abba a bűvös kútba!

Megegyeztek, hogy együtt vacsoráznak. Amikor a legény elment, a leány írt valami kívánságot, és beletette az aranyszív baloldali fiókjába.

Visszajött a legény, együtt vacsoráztak. A leány azt mondta, hogy a legény aludjon az egyik lenti szobában, ő majd később felmegy a toronyszobába, csak még kicsit sétál a kertben.

Igen, de a kertből meglátta, hogy gyertya gyúlt a toronyszobában. Ott van a legény, és valamit beletesz az aranyszív másik kis fiókjába!

A legény kiment a toronyszobából, Cecília pedig odasietett, és nem bírt magával: mit tehetett a legény a kis jobboldali fiókba? Illik, nem illik, ő elolvassa!

El is olvasta, - és a boldogságtól ugrált a szíve!

Fele-fele?

Legyen úgy, de egy kis igaz tréfával. Egy kis örök emlékkel!

Másnap felvette legszebb ruháját, és lemászott a kútba. Mindjárt jön a legény, és fele-fele alapon alaposan elintézik ezt a szív-dolgot!

Igen, de Cecília szíve kicsit türelmetlenkedni kezdett. Hol itt, hol ott érintette meg a kút falát, és egyszerre csak mi történt?

Megnyílt egy ajtó, kiröppent a kútba néhány denevér, és kiderült: az ajtó mögött egy kétfelé ágazó folyosó van!

A leány örült, hogy a ruhája zsebében felejtett két gyertyát, meg ott volt a tűzszerszám is.

A folyosón egy igen csúnya kőszobor volt, de, amikor a leány letörölte, a szobor egyből szebb lett. Végignézte a szobrot, kiderült, hogy a szobor hasa kicsit hordószerű. Tovább nézegette, tapintgatta, és hirtelen kiugrott a szoborból egy hordócska. Nem nagy, de azért kis hordó is értékes, ha tele van régi aranypénzekkel.

A leány kigurította a kis hordót a kútba, és leült rá.

Jött a legény, meglátta a leányt, és meglepetésében nagyot kiáltott:
- Cecília Kisasszony! Ön itt?!

- Igen! – mondta a leány. Mindjárt két részre osztom magamat, fele-fele alapon! Melyik részt választod: a felsőt vagy az alsót?

A legény rögtön megértette a dolgot:
- A felsőt, nem csak azért, mert így illendő, hanem azért is, mert megkérem a kezed! Ám én egész saját magam, ha nem is ér sokat, neked adom!

A leány nevetett:
- Ha a felső részem a tiéd, akkor legyen tiéd az alsó részem is! Neked ajándékozom! Ám egy kis hordón ülök, ami tele van arannyal. Legyen meg az esküvő, a lakodalom ráér!

János bácsi is nagyon örült, gratulált. Cecília és Balázs felmentek a toronyszobába, csókolódzni.

A már nem is legény, hanem férj, szeretettel vette a kezébe a kőszívet. Ez mentette meg Cecília életét!

Ebben a pillanatban megjelent a toronyszoba ablakában egy ijesztő fej, szájában tőrrel.

Balázs iszonyúan mérges lett. A szív alakú kővel hatalmasat ütött a betolakodó fejére.

A különös embert ez úttal nem kellett megkötözni, mert örökre elszállt belőle az élet.

A rejtélyes kútról kiderült, hogy nem is kút, hanem földalatti összeköttetés a kis vár és a hegy lába között. Ezt az ijesztő arcú, szájában tőrt tartó ember, Trülk Trakk, ha ugyan ez volt a valódi neve, nyilván nem tudta, különben nem mászott volna fel kötélen a toronyablakhoz, kétszer is.

Mi tudott, mit akart Trülk Trakk?

Erre nem derült fény.

Utóbbi nem olyan nagy baj, sokkal nagyobb baj, hogy sokszor az is sötétben marad sok ember előtt, ami napnál is világosabb, és amiről mindenkinek tudnia kellene!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.