Egy légy után kapott kopó,
s habár nem lett legyet kapó,
olyan lendületet kapott,
hogy egy hölgy kiáltott, nagyot.

Súlyos nénik, rozzant padon,
szapulták a Marit, nagyon,
de, míg hangzott bírálat-ok,
alattuk a pad lerogyott.

Csigatalpon csiga ment el
megnézni: vizes a tenger?
Bár sikerült az elmenés,
csóka csőrbe lett érkezés.

Róka jól kileste, titkon:
- Vadász, s kopó nincsen otthon!
Ám a tyúkólnál megrótta
Julcsi néni porolója!

Föld alatt jól élt a vakond.
Majdnem-vakság? Nem volt az gond!
Ám, hogy ásó hozta a mást, -
dicsért felvilágosodást?

Ismerek egy kis országot.
Az már sok fél sikert látott!
Győztes kezdést, - vesztes véget,
istentelen istenséget,

szakadt partot, dörgő leget,
embertelen embereket,
rendetlen rend is volt elég, -
de itt tanulságuk elég!

Fogtam magam, s írtam verset,
mellyel a költészet nyerhet!
Hát az nyerhet… Én nem nyertem,
bár ezt írom kissé nyersen…

Rá egy nyelves hölgy jött elő,
indulattól melegedő.
Más meg nézett erre-arra,
s az igazat le sem …!

Persze, azért a fél siker
csábít, ha szebb is az iker.
Versért kézcsókot nem várok,
s Júdás csókot is utálok!

Vagyok versem gőgös ura,
ha betilt is a cenzúra, -
bár nem oly gőgös, mint Ady, -
az költőként Nagy Valaki,

csak hát, költő, tudja kivel,
s szerelemmel, mit is mível,
mert a kordivat is árthat,
s lesz agytekervényes bánat!

Hát utóbbi nem fenyeget,
orgiázó dehogy leszek,
nem utazom luxushajón,
s színésznőket békén hagyom!
S van némi ráció ebben:
- Költő, ne légy telhetetlen!

Ám, ami jön… Nemsokára…
Lesz ám ok sok balladára!
Egy sem lesz víg Pázmán lovag
(bár az alá adnak lovat)!

Lesznek olyan fél sikerek:
Isten szem könnyesebb lehet, -
habár istenverte pártja
ma is máglyát gyújt alája!

No, csigavér! Lesz majd eszünk,
s franciásan csigát eszünk,
míg a magyar disznó ólban,
s hű de török bugyogósan…!

Már kezdődik… Te nem látod?
Félsikeres janicsárok
féleszűkkel mit is tesznek,
míg hányják a sok keresztet!

Ha part szakad, ne ess búba!
Gondolj világháborúkra,
gondolj róluk hősi szépet,
hoztak erény-nyereséget!

S hogy erény sincs már? Ezt kétlem!
Kis putriban, erdőszélen,
felnőtt boldog istenember,
s ott a Várban, szeretetben,

ezt is szeret, azt is szeret,
s nem vet meg kicsi pénzeket,
sok munkával pénzt bepumpál…
Nehéz munka! Ilyet unnál!

S ha lát barna bőrű társat,
van oka kioktatásnak:
- Dolgozz, more, mint én teszem!
S így a dicsőség jár nekem!

Te se gondolj, more, másra!
Légy e Haza Élmunkása!
Légy e Haza Közmunkása!
Ki nem így tesz, Kereszt várja!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.