Feltöltve: 2020-01-18 17:47:23
Megtekintve: 5817
RENDES VIDÉK
Kecske mekeg.
Birka béget.
Dicsérd! Rendes
egy vidék ez!
Kutya ugat.
Macska nyávog.
Egér elfut:
macskát látott!
Fűből, fából
van itt elég.
Kerék kerek, -
no, ez derék!
Rendes vidék!
Ha keleten
felkel a nap:
fényt ad nekem,
s amikor meg
elmegy alkony,
sötét ül le
patakparton!
Súlyos nénik
ülnek padon,
s kitárgyalják
Marit, nagyon!
Ám, ne mondd rá,
hogy ez pletyka!
A két néni
de bekapna!
Nem pletyka, mert
annak kevés, -
ez csak nézet-
egyeztetés!
Annyit mondok:
- Rendes vidék!
Hat lábon jár,
ha jár, a légy!
Ha meg elszáll?
Azt jól teszi!
A légycsapó
nem szereti!
A tehén bőg.
A ló nyerít.
Egy szép leány
asztalt terít!
A tyúk kárál.
Liba gágog.
Az asztalon
mi van már ott?
Hát az gyomor
szép szív-ügye.
Fülbe súgom:
- Barátfüle!
Meghúztam egy
barát fülét:
nem hagyott egy
barátfülét!
Ily mohóság!
Ebből elég!
Nem is olyan
rendes vidék?!
Ihol dombos,
hol nem lapos,
s kutyafülű
itt sok lakos?!
Barátfülét
nem ehettem,
de egy szép lányt
innen vettem,
bár a neve
ma sem Teri,
de az asztalt
terítgeti,
s rendbe jött a
falu ügye:
minek nekem
barátfüle?!
Szóval, mégis
rendes vidék, -
én elhiszem,
no és ki még?
Hiszi pisze
orrú pisze,
benne van a
mondás hite…
Idő folyik,
patak folyik,
s ki sem kérdi:
- Itt mi folyik?
No, szóval ez
rendes vidék,
egyszer írok
róla mesét,
addig mások
vígan élnek
ott, s mi mindent
bemesélnek!
Rendes vidék!
Ól, ha röfög,
sejted: disznó
beköltözött,
beköltözött,
beöltözött,
s kint, ha nincs köd, -
hol van a köd?!
Elárulom
ezt majd, kérem,
valóságos
szívmesében,
addig várjon
mesetájék,
nép csak lábujj-
hegyen járjék,
csend csengessen
barátfülnek,
s ne álljanak
fel, kik ülnek,
no, szóval ne
legyen lárma,
s ennyi legyen
elég mára!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Birka béget.
Dicsérd! Rendes
egy vidék ez!
Kutya ugat.
Macska nyávog.
Egér elfut:
macskát látott!
Fűből, fából
van itt elég.
Kerék kerek, -
no, ez derék!
Rendes vidék!
Ha keleten
felkel a nap:
fényt ad nekem,
s amikor meg
elmegy alkony,
sötét ül le
patakparton!
Súlyos nénik
ülnek padon,
s kitárgyalják
Marit, nagyon!
Ám, ne mondd rá,
hogy ez pletyka!
A két néni
de bekapna!
Nem pletyka, mert
annak kevés, -
ez csak nézet-
egyeztetés!
Annyit mondok:
- Rendes vidék!
Hat lábon jár,
ha jár, a légy!
Ha meg elszáll?
Azt jól teszi!
A légycsapó
nem szereti!
A tehén bőg.
A ló nyerít.
Egy szép leány
asztalt terít!
A tyúk kárál.
Liba gágog.
Az asztalon
mi van már ott?
Hát az gyomor
szép szív-ügye.
Fülbe súgom:
- Barátfüle!
Meghúztam egy
barát fülét:
nem hagyott egy
barátfülét!
Ily mohóság!
Ebből elég!
Nem is olyan
rendes vidék?!
Ihol dombos,
hol nem lapos,
s kutyafülű
itt sok lakos?!
Barátfülét
nem ehettem,
de egy szép lányt
innen vettem,
bár a neve
ma sem Teri,
de az asztalt
terítgeti,
s rendbe jött a
falu ügye:
minek nekem
barátfüle?!
Szóval, mégis
rendes vidék, -
én elhiszem,
no és ki még?
Hiszi pisze
orrú pisze,
benne van a
mondás hite…
Idő folyik,
patak folyik,
s ki sem kérdi:
- Itt mi folyik?
No, szóval ez
rendes vidék,
egyszer írok
róla mesét,
addig mások
vígan élnek
ott, s mi mindent
bemesélnek!
Rendes vidék!
Ól, ha röfög,
sejted: disznó
beköltözött,
beköltözött,
beöltözött,
s kint, ha nincs köd, -
hol van a köd?!
Elárulom
ezt majd, kérem,
valóságos
szívmesében,
addig várjon
mesetájék,
nép csak lábujj-
hegyen járjék,
csend csengessen
barátfülnek,
s ne álljanak
fel, kik ülnek,
no, szóval ne
legyen lárma,
s ennyi legyen
elég mára!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!