Rég volt, rég..
Kb. tíz évvel voltunk már a rendszerváltás után, megjelentek a hajléktalanok, a koldusok, a munkanélküliek..ilyesmivel azelőtt sosem találkozhattunk, rend volt , jólét, biztos jövő, munka és béke.
Szóval, egyik estefelé megyek biciklivel hazafelé a tóparton munka után. Látom, hogy az egyik padon ül valaki, és ruhái ott száradnak a pad karfáján, ő meg borotválkozik..elhajtottam mellette, de jól megnéztem..hajléktalan, látszott rajta..fiatal férfi volt, szép hullámos hajú, sovány..a tó másik felén, ahol lakom, leszálltam a bicikliről, és visszanéztem..úgy láttam, ő is engem néz..bementem a konyhába, és összeszedtem némi ennivalót, nem bírtam ki, hogy ne vigyem el neki..odavittem, odaadtam..és akkor a szemébe néztem..
Két gyönyörű kék, szomorú, elgyötört szem nézett vissza rám. Belesajdult a szívem. Ilyen fájdalmat én még sosem láttam , mint ebben a szempárban. Gyorsan kotorászni kezdtem a pénztárcám után, hogy adjak egy-két ezrest neki..már többször is adtam hasonló helyzetben..de most a pénztárcámban egyetlenegy bankjegy volt : egy tízezres !! Gondolkodás nélkül odaadtam. Pedig akkoriban már mi is szűkösebben éltünk, de Isten majd megsegít, mindig ezt tartottam.
A férfi rám nézett, majd a tenyerében a tízezresre, és megdöbbenve ezt mondta:
- MAGA ANGYAL ?! UGYE MAGA EGY ANGYAL ?! -
..és nézett, nézett rám azzal a gyönyörű kék szemével..
Gyorsan felpattantam a biciklimre, és hazavágtattam..közben már folytak a könnyeim, mint egy patak..a túlsó parton leszálltam, és visszanéztem..a pad üres volt..nem voltak ott a kiteregetett ruhák, nem volt ott a szomorú szemű férfi, senki sem volt ott..hiába néztem jobbra, balra, semerre sem láttam elmenni..eltűnt, egyszerűen eltűnt !
Másnap ért engem a csoda : kihúztam egy régi kis fiókot, és a papírok közt megcsillant valami : képzeljétek, a kis brillköves eljegyzési gyűrűm volt az ! Akkor már rég lemondtam róla, hiszen hosszú hónapok óta keresgéltem, az egész lakást átkutatva érte ! Boldogan húztam fel az ujjamra !
És akkor magam előtt láttam egy pillanatra azokat a gyönyörű kék szemeket..és a férfit, mosolyogva !
Hát ez az én történetem. Ma is kristálytisztán emlékszem mindenre, pedig már sok-sok éve ennek.

Nos, hát ki is volt itt angyal ?!