Minden újév névleg új itt:
régi ördög belebújik!
Mondod: hány év csak bút hozott?
Bújás, hunyás itt megszokott!

Minden újév névleg új itt, -
a nagy paraszt tán búcsúzik?
Bajszán billeg káromkodás,
s oly csodás nála számolás:

ez sem lopott, az sem lopott,
lopás nélkül gazdagodott!
Sok pénz eltűnt? Szól egy róka:
- Csak felváltották apróra!

Sok-sok birka bámul: - Ni csak!
Készítnek nagy Vágóhidat!
Vágóhídon, fű, ha lengne,
legelnénk, úgy mennénk Mennybe!

Szultán súgja: - Tőrök titka, -
ha bevágtad, úgy húzd vissza,
mindig, mindet: jöjjön ének
arról: áldott tőrdöfések!

Lesz menekült, Jó Barátom!
Sok migráns a láthatáron!
150 év egykor ment el…
S puskánk Neked migránst termel!

Nem kell ide már bérmumus,
itt a hamis isteni juss!
Hamis Krisztus, hamis Allah
összekacsint, s egy szót hallat!

Újév? Lesz mészáros, hentes,
OLAF Nagydíjjal is nyertes,
szemvakító világítás…
Nagy büntetés? Ki sem hibás!

Ilyen ügyre barnát teszünk,
s a köz pénzéből fizetünk,
mi nekünk egy-két köztallér?
Magyar legyen nagy gavallér!

Tiborc? Ő nincstelen jobbágy,
s tán újévben sem jut jobb ágy
neki, szegény, antik ágyban
hálhat, mesepalotában…

Ámde azért higgyük hitben:
segíti felházi isten,
az oly isten, szíve meleg, -
segít ILYEN szegényeket…

Újévben is lesz, mi most van:
igazság a miseborban,
miseborban, borba fúltan, -
ebben, honfi, mondd, mi új van?

Persze, lesznek, kiknek jobb nap
nem jut, csak a megszokottak,
de rossz napot ők sem látnak,
oka miatt szemhiánynak,

mert szemüket is kilopták…
Nos, hát most Újévig viszlát!
Mindjárt itt van Szilveszterke,
s figyelheted: esze ment-e?

Esze el nem mehet, kérem, -
az hiánycikk az óévben,
az nincsen Nemzeti Boltban,
s nem is tudja senki: hol van?

Szilveszterke felnőtt gyerek,
s trombitál, mint eszeveszett, -
mikor veszett el az esze?
Ez egy rejtélynek eleje!

Szilveszterke felnőtt gyerek,
s robbantgatni hű de szeret!
Nosztalgia ez, mert búja, -
most nincs világháborúja!

Szilveszterke felnőtt gyerek,
s szeret piás ünnepeket,
s azt színlelni: minden jól van
a nemzeti disznóólban…

Iszik arra, iszik erre, -
hány ingerre, hányingerre,
disznóólra, istállóra,
s jó kérdés: tehet-e róla?

Erre én most nem felelek,
de rajta tűnődni lehet,
a szabadság bár nem nőtt meg:
magában bárki tűnődhet!

Eltűnődhet eltűnt pénzen…
Tudomány hit lett egészen…
S istenke vak már egészen,
vagy fél: olykor idenézzen?

Ha sejtetem: jön a Pokol,
érte majd egy népség okol,
az a Nagy Pokolteremtő,
kit nem ismer a Teremtő…

(2019)

A képen:
A pokol ábrázolása a Hortus deliciarum („A gyönyörűségek kertje” ) című kódexből (1175-85), Herrad of Landsberg (1125 – 1195), forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0f/Hortus_Deliciarum_-_Hell.jpg