Dagadt zsebű fent van, -
nyomorban, ki lenti.
Magyarország, „szabadságod”
ma már ezt jelenti.

Ugrált, aki ugrált,
még nyolcvankilencben,
s hitte: hű, de megsegíti
polgárszívű isten!

Kicsit én is hittem
(bár a rosszat láttam!)
polgáristen áldásának
bőségszarujában.

Rossz helyre ment bőség,
s lent, a szarujában,
köznek maradt barna anyag
országos bújában.

Fent túl dagadt kalmár,
lent nincstelen népek,
fent Himnusz szól, lent magyarok,
becsapottak, néznek.

Népek könnyen hisznek
karácsonyi álmot,
s közben visznek és nem hoznak
a háromkirályok.

Mondom, amit mondok.
Írom, amit írok.
Mit is csinálsz, Magyarország?
Ásod saját sírod!

Ki segít sírt ásni?
Ki tartja a markát?
Nem szégyelled saját magad
külhoni magyarság?!

Itt minden nap rossz nap.
Itt, ki fent van, lophat.
Magyarország szégyene lett
igaz magyaroknak!

Van itt hit a szívben,
hit a jóban, szépben?
S az akarat tenni ezért
csak volt messzeségben?

Hát ez, bizony, így van.
Tolvajokról hírt ad:
- Ez is lopott, az is lopott! –
jelenti a Csillag.

Betlehem? Az bámul,
mert az megy, magátul:
ökör is van, iga is van
a nagy bámulástul.

Fejcsóválók mondják:
- Ez egy ilyen ország!
Három púppal, nagy kereszttel
járja a bolondját!

Kereszt van is, volt is.
Azt nem kell keresned!
Keresztúton örömhírt is
buzgón híresztelnek:

- Lesz itt még, mi nem volt,
azaz volt, de máskor,
Stróman Úr is mind gazdagabb
a sok strómanságtól!

Itt oly szép az Ünnep!
Mondják: minden jól van,
s megszületett kis Jézuska
békeistállóban!

Akkor minden – rendben!
Ne légy oly hitetlen!
Fehér lovon nagy hős volt ám
a kormányzóisten!

Ezt is hiszik, egyre.
Teszik Hiszekegybe.
S beteszi-e díszdobozba
az a Jóistenke?

(2019)

A képen:
A háromkirályok imádása, ikon, Keresztény múzeum, Athén, Ricardo André Frantz felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/32/MCB-icon11.jpg