Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-12-15 16:04:57
Megtekintve: 5676
Mit akarnak az ördögeimtől?
Valójában nem is az én ördögeim. Egyszer, még a 2014. évi magyarországi parlamenti választás kampányában, elhatároztam, hogy megírom a választóknak: miért célszerű a hazájuknak jót akaró, becsületes embereknek arra társadalmi-politikai irányzatra szavazniuk, amelynek ellenzékben levő pártjai, a mai nemzetközi helyzetben, közelebb vannak hazaszeretetükhöz, becsületükhöz, egy jobb polgári Magyarország kívánalmaihoz.

Vannak magyar közmondások, amelyek rámutatnak: ha jó nincs, akkor azt a jobbat kell választani, amelyik, ha nem is jó, de közelebb áll a jóhoz. Ez elég érthető, de a magyarság (mint sok nemzet, nép a világban) feleannyira sem rendelkezik annyi értelemmel, becsületességgel, nemes tulajdonságokkal, mint ezt – szavazatszerzés érdekében – neki, hízelgésképpen, be szokták magyarázni (Tűnődés a magyarságról - https://www.poet.hu/vers/195015). Feleannyira sem? Még negyed annyira sem, ezt belátni nem kell sok bölcsesség, csak némi tárgyilagosság.

Így adtam egy kis írásnak némileg poétikus címet: Melyik ördögöt válasszuk? A cím egy angol közmondásra céloz.

Az írást a „Szempontom”-ban a POLUSONLINE szerkesztése szívesen fogadta, még 2014-ben, és közzétette. Érte természetesen szerzőként én tartozok felelősséggel, amit készséggel vállalok is.

Az írással a FACEBOOK-nak sokáig semmi baja nem volt, pedig 2014 óta sok víz lefolyt a Dunán, és én néhány más írásaomban is utaltam többek között erre is. Most, 2019-ben, mintegy egy hónap óta, kezdte a FACEBOOK valamelyik, a kulisszák mögötti munkatársa, blokkolni, nemcsak ezt az írásomat a facebookon, de itt minden olyan írásomat is, amelyben erre is, mellékesen, internetes címmel utaltam. Most is zár alatt van a facebookon, de, remélhetőleg, a facebook nem tud átnyúlni a POLUSONLINE anyagába, és ott is megsemmisíteni. Így tehát ott most is mindenki ellenőrizheti azt, amit írtam!

Kiket értettem az ördögök alatt?

Nos, a kisebbik ördög alatt azt, amelyik az 1989-es rendszerváltáskor ugrott ki a zsákból, azt a polgári „liberális baloldali”ördögöt, amelynek egyszerű szavazópolgára vagyok és maradok (de egyik pártjának sem voltam és nem vagyok tagja!). Ez a „jobbik ördög”, de azért messze van az angyaltól. Ez a „polgári liberális baloldali” ördög is, az 1989-es magyarországi rendszerváltás után, túl sok hazugságot zúdított rá a Kádár-korszakra, amely csak részben igazolható a nemzetközi helyzet változásával, mivel, bár ez „reálpolitikai árulás” volt, a rendszerváltást levezénylő nemzetközi polgári (tőkés) erők (a Nyugat”) ezt ilyen mértékben nem követelte meg. Továbbá a „privatizációs” időszak botrányainak egy részében a „polgári baloldal” pártjainak képviselői is benne voltak, ha nehezen megállapíthatóan is, gondoljunk például az „olajszőkítés” botrányra (https://hu.wikipedia.org/wiki/Olajsz%C5%91k%C3%ADt%C3%A9s).

A nagyobbik, sokkal veszélyesebb ördög az a „jobboldali, nacionalista ördög”, amelyik nem szorul különösebb jellemzésre, hiszen mindkét világháborúban ott volt, uszított, meghalni küldte a tömegeket, és rémtettei letagadhatatlanok a történelemben. Ez az 1989-es magyarországi rendszerváltásnál is természetesen jelen volt, részben nosztalgiákkal (Horthy, 1989 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46647),
de idővel, a polgári (tőkés) társadalmi rendnek a kétezres évek derekán bekövetkezett nemzetközi gazdasági válsága után, a magyarországi haladásellenes erők (így a Horthy-korszak hívei, a magyar történelmi egyházak) saját hasznukat (érthetően, de a becsülettel össze nem egyeztethetően) egy jobboldali nacionalizmus és keresztény kurzus mellett látták biztosítottnak (szerintem ekkor és ezért következett be az addig liberális elveket hangoztató FIDESZ „pálfordulása”).

Egy jobb, némileg tisztességesebb, az emberi és szabadságjogokat jobban tisztelő polgári Magyarország megvalósulása, mint erre 2014-ben említett írásomban (amit most blokkoltak) rámutattam, azt követeli a hazájukat szerető, a tisztességre hajló emberektől, hogy a „polgári liberális baloldalt” támogassák.

Erre több okuk is van:

1.) Aki figyelmesen nézi, hallgatja a televízióban a hazai gazdasági helyzet problémáiról nyilatkozó szakértők fejtegetéseit, vagy olvassa ezeket az újságokban, könnyen beláthatja: a kapitalista baloldalon több a jól felkészült szakértő a gazdasági életet, a pénzügyeket tekintve. (Utóbbinak okaira most nem térek ki.) Más kérdés, hogy - szerintem – a polgári liberális baloldalon a gazdaságra vonatkozó javaslatokat úgy kellene megfogalmazni, hogy azokat minél szélesebb körben megértse a társadalom, olyan rétegek is megértsék, amelyek előképzettsége alacsonyabb szintű.

2.) Az abszolút hatalom abszolút korrumpál - tarja a közmondás, és ez nagyon sokszor így van, majdnem mindig. Az elmúlt néhány év is ezt igazolta Magyarországon.
Nem jó, ha az erőviszonyok nagyon eltolódnak, és egy társadalmi réteg szinte mindent kisajátít. A kapitalista baloldal egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek erős jobboldali nacionalista hagyományai vannak, ha egyszerű többséggel kormányra kerül is, teljhatalmat akkor sem szerezhet. (Nem is szerzett, akkor sem, amikor az elmúlt két évtizedben kormányra került, bizonyos erőviszonyok, ellensúlyok megmaradtak.) A jobboldali abszolút hatalom az elmúlt években az ország kárát okozta, beleértve a nemzetközi megítélését is. Érdemes mindezen elgondolkodni!

3.) A polgári baloldaltól (József Attila Vigasz című versében erre rámutat - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/vigasz.htm) nem várható ugyan el, hogy megvalósítja a társadalmi-gazdasági igazságosságot, ha ezt megtenné, akkor nem is volna polgári). Még csak az sem várható, hogy nagyon jelentősen csökkenti a jövedelem különbségekből adódó társadalmi feszültségeket (ezt a gazdasági válság sem teszi egyelőre lehetővé), - de az elvárható, hogy az "egy pakli balkán kibontása" (József Attila versére utalok) helyett, ha lehetősége lesz rá, azért többet tegyen ez irányban. Erre a polgári baloldalnak választási szövegeinél gondolnia kell, - és arra is: ígéreteit be kell majd tartania, mert vele szemben nem lesznek olyan elnézők szavazók, mint amennyire elnézőek (és vakok) voltak a jobboldallal szemben az utóbbi években.

4.) A polgári baloldal stílusa, politikai kommunikációja, hangvétele, még akkor is, ha a tettek fontosak igazán, és nem a stílus, jól láthatóan sokkal elfogadhatóbb, kulturáltabb, ízlésesebb, mint az utóbbi évtized jobboldali propagandája, amelynél olykor érthetetlen gőgösség, a szegényebb néprétegek lenézése is tapasztalható volt, még egyes kifejezések használatánál is.

5.) 2014 óta erősödött egy további érv is. A polgári liberális baloldal külpolitikája inkább érdeke Magyarországnak, mint az a nacionalista, jobboldali politika, amelyik Magyarországnak már két világháborúban okozott borzalmas tragédiát, és jelenleg a FIDESZ-KDNP kormány kalandorságnak tűnő külpolitikájában ölt testet, a hírek alapján úgy gondolom, hogy az Európai Unió gyengítésére törekszik, nacionalizmusával egy új világháborút hozhat közelebb, és egyaránt árt Európának, a világnak, és utóbbiban Magyarországnak. Úgy gondolom, hogy e véleményemmel nem vagyok egyedül (A fasizmus felé -http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377).

. . . . .

HASONLÓKÉPPEN NEM TARTOM ELFOGADHATÓ ELJÁRÁSNAK a facebookon levő alábbi feljegyzésem blokkolását: ALAPVETŐ FOGALMAK (1), - „DEMOKRÁCIA”, igazság és hazugság. Miről van szó?

A magyar médiában is (mint a világban) a tömegek az alapvető társadalmi fogalmakkal sincsenek tisztában, mint például a társadalmi rend, demokrácia, hazaszeretetet, haza. Nagyon is szükség volna, még a polgári társadalmi rend esetében is, ezeknek a fogalmaknak a fejekben az igazsághoz való közelítése (ha a teljes igazság a polgári, vagyis tőkés társadalmi rendnek nem is érdeke.

Ezt nem tudom most az interneten forrásával megjelölni, mert csak a facebookon volt fent és ott blokkolták, de röviden összefoglalom lényegét, hogy látható legyen: semmi erkölcsileg vagy jogilag kifogásolható nincsen benne, egyszerű felvilágosítás.

Bármennyire is igaz és érthető, sajnos, sok ember nem tudja, de még inkább sokan nem akarják megérteni és megértetni: MINDEN EDDIGI TÁRSADALMI REND DIKTATÚRA VOLT ÉS MINDEN JELENLEGI IS AZ.

Az a kérdés valójában: KIKNEK A DIKTATÚRÁJA KIKNEK AZ ELNYOMÁSÁRA, MILYEN CÉLBÓL, ÉS HOGYAN VALÓSUL MEG EZ AZ ELNYOMÁS (diktatúra)?

Tekintettel arra, hogy a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend hívei (tudatlanságból vagy szándékos népbutításból) szeretik a „polgári demokratikus rendet” egyszerűen csak „demokráciának” nevezni (ami elfedi a diktatúra lényegét), arra hivatkozóan: a polgári demokratikus társadalmi rend azzal, hogy bizonyos szabadságjogokat biztosít a tömegeknek (a „népnek”) és ezekhez kapcsolódóan szavazati jogot ad, megvalósítja a „szabadságot”, hiszen a „nép dönt”.

Ez, persze, nem igaz, sőt, hazugság, de nézzük meg először, akár magyarországi példákkal is (de természetesen világjelenségről van szó, így kitekintés kell a világra is) a SZOCIALISTA TÁRSADALMI REND „DEMOKRÁCIÁJÁT”.

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA nem tagadta, hogy diktatúra (proletárdiktatúra). A polgári (kapitalista) világ uralkodó körei igyekeztek leverni az 1917-ben győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, ezért minden lehetséges segítséget megadtak a kialakult polgárháborúban e forradalom ellenségeinek. Ám a létrejött Szovjetunió, és, a személyi kultusz ellenére, megerősödött. Sztálin ugyan nagy károkat is okozott a szocialista eszmének, és a megvalósult diktatúra mértékével (embertelenségeivel) humánusan gondolkodó nem érthet egyet, az kétségtelen: a szocialista társadalmi rend ellenségei is kegyetlenek voltak, és később elnyomásuk indokolt volt, csak az elnyomás „hogyanja” ítélhető el valamilyen mértékben (ez a történészekre tartozna, ha volnának teljesen „tárgyilagos” történészek). Megjegyzendő azonban, hogy a második világháború során és utána a Szovjetunió megerősödött, kiépült a „szocialista tábor”, Sztálin halála után már megindult az elnyomásban egy enyhülés („olvadás”), ami később a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után folytatódott. Sajnálatos, hogy Magyarországon ezt a folyamatot az 1956-os ellenforradalom megzavarta.

Magyarországon a „Kádár-korszak” szocialista társadalmi rendje ERKÖLCSILEG sokkal magasabb szintű volt minden addigi társadalmi rendnél (leszámítva az 1919-es Tanácsköztársaságét). Erkölcsileg össze sem lehet hasonlítani sem az Osztrák-Magyar Monarchia „úri” Magyarországával, sem pedig a „Horthy-korszak” félfasiszta Magyarországával, amelyik saját népének egy részét (a vidéki magyar zsidóságot) is eladta a német fasizmusnak, ráadásul a történelmi egyházak vezetőinek és számos hívének jóváhagyásával.

Miért bukott el végül (nyilván átmeneti időre) a „szocialista tábor”, a szocialista társadalmi rend, ha erkölcsileg sokkal magasabb rendű volt, mint a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend?

Ennek fő oka a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend akkori sokkal magasabb termelékenységében keresendő. Utóbbi csak részben következménye annak, hogy a szocialista tábor a világ gazdaságilag (ezen belül iparilag) fejletlenebb és a világ kisebb részén alakult ki, a vele szemben álló kapitalista tábor gazdaságilag és szervezettségét tekintve eleve erősebb volt, hanem e magasabb termelékenységnek mélyebb okai is vannak. Ám azt le kell szögezni (nyilvánvaló igazságként), hogy tartósabban a magasabb termelékenység hoz átmenetileg győzelmet, például a fegyverkezési verseny révén, a második világháborúban Japánra figyelmezetésül ledobott két atombomba is példa erre, de a kapitalizmus „csábító kirakatai” a fogyasztási cikkeket tekintve szintén ide tartoznak. (A történelem ontja a példákat a magasabb termelékenység döntő jelentőségére.)

A szocialista társadalmi rend (nyilván átmeneti) bukásának oka nem csak a polgári (kapitalista, tőkés) társadalmi rend magasabb termelékenységében keresendő, mint tényben, hanem az utóbbi mögött rejlő mélyebb okokban, amit a tömegek átlagos szellemi szintjében jelölhetnénk meg. A tömegek (az „emberiség”) szellemi szintje ugyanis erősen összefügg a legalapvetőbb társadalmi fogalmakkal, így a „SZABADSÁG” fogalmával is.

Magas vagy alacsony a tömegek átlagos szellemi szintje?

Erre tárgyilagos válasz az lehet: annak megfelelő, amit a történelem során az emberiség elért, némi (de nem elhanyagolható) különbségekkel egyes populációk (népességek) között. Az kétségtelen, hogy a történelem (a társadalmi-gazdasági fejlődés) során ez az átlagos szellemi szint nőtt.

Ahhoz azonban, hogy egy társadalmi rend, és így a szocialista társadalmi rend, ne legyen diktatúra, ez a „múltból örökölt” átlagos szellemi szint nem elég magas a világban. Sok minden mutatta ezt meg, Magyarországon is. Egyrészt az ösztönök ezen a szellemi szinten nem eléggé alárendeltek a magasabb szellemi szintű erkölcsi követelményeknek. A szocialista társadalom a „miénk” fogalmára épül elsősorban („miénk a gyár”…), és ez sokkal kisebb hatóerő a magasabb gazdasági teljesítményre, mint az „enyém”, amire a polgári demokrácia (kapitalizmus) sokkal inkább épít, mert a „szerzésnek” nagy történelmi múltja van. A szocialista társadalom ugyan jelentős eredményeket ért el a tömegek szellemi szintjének (ezen belül erkölcsi szintjének) emelése terén, de ezek az eredmények semmiképp sem tehették e rövid idő alatt lehetővé, hogy olyan szabadságot lehessen adni a lakosságnak, ami lényeges kérdésekben döntési jogot biztosít. Ezt a szocialista társadalom természetesen nem tehette meg, tehát nem lehettek „igazi parlamenti választások” és „igazi parlament”, - ilyesmi bevezetése a szocialista társadalmi rend „öngyilkossága” lett volna. Ettől még igaz, hogy a szocialista társadalmi rend a lakosság nagy többségének (a dolgozók) érdekében alkalmazott diktatúra volt („proletárdiktatúra”).

A szocialista társadalom adhatott-e volna több „szabadságot”, mint amit adott?

Kérdés, hogy, ha itt-ott esetleg adhatott is volna valamivel többet, akkor mennyivel? Nagyon többet, mint, amit adott, szerintem nem, ennek fő okai: 1.) a tömegek „szellemi szintje” egy nagyobb szabadsághoz alacsony volt (és most is az), és ez gyakorlatilag az egész társadalomra érvényes, hiszen az értelmiség szellemi szintjére is vonatkoznak a fentiek, 2.) a szocialista társadalmi rendnek („szocialista tábornak”) életre-halálra való küzdelmet kellett vívnia külső és belső ellenségeivel, és a „polgári (kapitalista) tábor” vezetőinek tevékenysége, módszerei alapvetően meghatározták a „szocialista tábor” vezetőinek lehetőségeit, hiszen - hasonló módszerekkel - kellett küzdenie a két tábornak, de a kapitalizmusnak magasabb termelékenysége egy idő után nagy fölényt biztosított számára (a fegyverkezési versenyre is gondoljunk, de ennél sokkal többről volt szó a magasabb termelékenység miatt).

A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend országainak uralkodó rétegei az hirdetik, hogy náluk van a „Szabadság Hazája”. Az „igazi” demokrácia („népuralom”), mivel náluk a tömegek, a nép dönt a legfontosabb kérdésekben, a szavazati jog alapján, ha a „népnek” nem tetszik a társadalomban hatalomra került vezető réteg, akkor „leszavazhatja”, másikat választhat helyette. Ez a DEMOKRÁCIA!

Igaz ez?

Nem csak, hogy nem igaz, hanem ilyesmi elhitetése, terjesztése a tömegek feletti uralom eszköze, - népbutítás. Akkor volna igaz, ha 1.) a tömegek szellemi színvonala megfelelne a „szabadság” kellő érvényesítéséhez, de nem felel meg, 2.) a különböző társadalmi-politikai áramlatoknak (eszmék, pártok, mozgalmak) híveinek közel egyforma lehetősége volna a társadalom befolyásolására az anyagi eszközöket (a pénzt) illetően, de nincsen, mert a polgári társadalmi rend azért tőkés, mivel az anyagi eszközök, a termelőtőke révén, tőkés tulajdonban vannak, így a társadalom egy szűkebb rétege győzi pénzzel a tömegek befolyásolását, és megszerzett uralmát valamilyen mértékben a tömegek elnyomására használja fel, 3.) a tömegek szellemi színvonalával összefüggésben „történelmi örökségük” is legtöbbször kedvezőtlen a „demokrácia” szempontjából (egyházak, szekták, a nacionalizmus különböző intézményei).

A történelmi fejlődés során, persze, a polgári demokratikus forradalom nagy haladást hozott, - de a feudalizmushoz (hűbériséghez) képest. Több „szabadságot” is a tömegek számára, de a „szabadság” viszonylagos volt, a feudalizmushoz képest volt nagyobb. A polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend is diktatúra. Ám - a kapitalizmusnak a szocialista társadalmi rend eddig megvalósítható állapotával összehasonlítva, - magasabb termelékenysége révén (a fogyasztási cikkektől kezdve a leghatékonyabb szuperfegyverekre egyaránt gondolni kell!) - a második világháború után a Nyugat (a „kapitalista tábor”) egy anyagi javakat illetően vonzó kirakatot tudott felmutatni, csábítóan, a „szocialista tábor” országai felé. Ez sok embert befolyásolt a „szocialista táborban”. A második világháborút megelőző időben és a világháborúban a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend már rengeteg rémtettért felelős a világban, a gyarmatosítás során egész népirtásokért, a holocaust ezek közül a legnagyobb ugyan, de csak az egyik. Amikor ugyanis a polgári demokratikus társadalmi rend vezetése (uralkodó rétege) már nem tudja a megszokott „enyhébb” módszerekkel biztosítani e társadalmi rend diktatúráját, a tömegekre való befolyása gyengül, akkor az elnyomást fokozza, a fasizmus felé tolódik el.

Ám annak ellenére, hogy a polgári „liberális-baloldal” sokszor igen mérsékelten „baloldali” (vagyis a dolgozók érdekét felvállaló a tőke-munka ellentétnél), mégis fontos: a társadalom haladásáért küzdők a liberális-polgári irányvonalat támogassák, a liberális-baloldali pártokra szavazzanak, amikor csak két alternatíva van: a jobboldali és a baloldali. Ilyen helyzetben ez a dolgozók érdeke, ez követeli a haladás, a humanitás!

Mindezek mellett azonban rá kell mutatni, hogy a POLGÁRI DEMOKRÁCIA, bár uralkodó rétege a tömegekkel (a parlamenti választásokra hivatkozóan) ezt igyekszik elhitetni, valójában egy szélesebb körű „népuralomtól” még mindig nagyon távol van. Nem csak a „pénzuralom” (a tőke uralma miatt), továbbá nem csak a „tömegek alacsony szellemi szintje” miatt (bár ezek a legdöntőbbek, hanem azért is, mert valóban „tisztességes választásokról” nem lehet szó a csalások miatt, amelyek részben törvényesek szoktak lenni, de az, ami törvényes, még ettől lehet erkölcstelen, sőt, sokszor az is, a „demokrácia” további csorbítására.

Formailag (lebonyolítását illetően) milyen egy tisztességes választás?

Egy választás - lebonyolítását illetően - akkor tisztességes vagy legalábbis közelíti meg a tisztességest, ha
1.) nem történik a választási kampányban a választók nyilvánvaló, csalás értékű félrevezetése,
2.) a kormányhatalom nem alkalmaz törvénnyel szentesített választási trükköket a saját érdekében,
3.) a választási csalásokra utaló, gyanús eseteket a hatalom becsületesen kivizsgáltatja,
4.) az országos választási bizottságban minden parlamenti párt egyformán képviselt (mert egy parlamenti választás nem a múltnak szól, hanem a jövőnek),
5.) a választás tartalmát, célját is tekintetbe veszik a szavazatoknál, mert - az önkormányzati választásokkal ellentétben - a parlamenti képviselőválasztásnál a megválasztott személy nem a választási földrajzi terület népességét képviseli, hanem az országot, így utóbbi esetben minden leadott szavazatnak egyet kellene érnie és nem lehetne "elvesztett" szavazat,
6.) a választási eredmények ellenőrzése minden oldalról biztosított (pl. a 2018. évi magyarországi parlamenti képviselőválasztásnál történt országos "informatikai balesetnél" melyik "pártoldal" holdudvarába tartozó cég emberei voltak ott?).

Tudom, hogy a világban nagyon sok országban van baj a polgári demokratikus társadalmi rend választási rendszerével, de a hírekből, feltett anyagokból úgy látom: Magyarország e tekintetben is rosszul teljesített. A 2018. évi magyarországi parlamenti választásról írtam is (Legális kormány, illegális kormány, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420,
de a kormányellenzéknek is össze kellene foglalnia a véleményét (meg ezen túlmenően saját elkövetett hibáinak tanulságait is levonnia saját magának).

Nos, úgy gondolom, hogy a lényegét sikerült e bejegyzésemnek e rövidített formában is visszaadni, és értelmesen és tisztességesen gondolkodó ember számára világos: semmi olyan nincsen benne, ami a polgári demokratikus jog által is deklarált SZÓLÁSSZABADSÁGBA ne férne vitathatatlanul bele. Persze, a szólásszabadságba a fentiekkel teljesen ellentétes nézet is belefér, ezt nem vitathatom, csak annak igazságát nem ismerem el.

. . . . .

Nem vitatom, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetben a FACEBOOK az, amelyik nagyobbrészt betartja a szólás- és sajtószabadságot, bár egyes rajta levő irodalmi fórumok vezetése nem, de ezekre a facebook regisztráltja nem is szorul rá.

Mégis, mivel nem mindenki az internet és az informatika tudósa, célszerűbbnek látom a követezőket, akár megfogadja ezt a FACEBOOK üzemeltetője (tulajdonosa), akár nem:

1.) A FACEBOOKnak legyen jól megtalálható címe, szerkesztésének megnevezése, elérhetősége, e-mail címe.
2.) HA a FACEBBOK MUNKATÁRSA zárolni akar (vagy zárol) egy önálló bejegyzést (a hozzászólások nem feltétlenül tartoznak ide), AKKOR a leugró panelüzeneten legyen rajta: a.) egészen KONKRÉTEN MIT kifogásolna és MIÉRT, sőt, az illető munkatárs internetes nevével is jelölje magát).
3.) HA az önálló bejegyzés SZERZŐJE a blokkolással nem ért egyet, erre egyszerűen megtalálható VÁLASZLEHETŐSÉG legyen.

(2019)

A képen:
Gustave Doré (1832 – 1883): A Sátán bukása, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9d/Paradise_Lost_12.jpg

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!