Feltöltve: 2019-12-12 15:36:47
Megtekintve: 5594
Hát eltűnt a játékidő...
Hát eltűnt a játékidő,
amelyben piros gomba nő
díszgombnak avar öltönyén,
s élénk színét küldi elénk…
Álltak, s lenéztek ránk a fák,
s itt-ott az árnyék fényt csodált,
s kék volt a fák felett az ing,
s láttuk, a Szépség ujja int:
- Vigyázzatok! A zöld mohán
a kis barna gyík álma tán,
ha megmozdultok, felriad,
s elillan álompillanat…
Már eltűnt a játékidő,
melyben szabadság vágya nő:
táltosként felhőéneken
száguldjon, - várja végtelen…
Már csak könnycseppnyi az a tó,
tündérvirág csillogtató,
melyen ezüstté ég arany,
s amelyben Éden lelke van…
Most rossz idő játszik velem.
Ő játszik, - én csak szenvedem.
Megroppanó csonton nevet.
Csillagba szúrnak ághegyek.
Lehet, hogy vérző mese jön.
Sehol sincs a rég várt öröm,
de úgy kell várni: tenni kell, -
fehér felhő majd énekel!
E rossz időt megtagadom,
mert rossz istent követ - vakon.
Júdáspénz mindig jéghideg,
becstelenségért így fizet.
Most rossz idő játszik velem,
s elszököm majd, ha tehetem, -
létből nemlétbe átszököm,
és volt nemlétem visszajön,
a volt anyag, a holt anyag,
mely élőknek voltakat ad,
azaz adna, ha gondolat
megértené a holtakat…
Ez rossz idő. Kígyó sziszeg:
- Add hát szíved! Add hát szíved!
- Szívem? Egy kín mosoly szalad:
- Az volt Édenben ottmaradt!
A Kígyó dehogy istenem!
Sohasem kedvelte szívem.
Istenem az a volt Idő,
mely szív- és szépségszerető!
Más időt hoz majd végtelen,
még itt is, földi végeken,
riadót doboltat a vér,
s az Anyag álma visszatér:
játékidő, piros, szabad, -
fényt váltó csillagok alatt,
így lesz, akkor már nem leszek,
s nem őriz majd emlékezet,
de mikor kellett őr nekem?
Tudtam: enyém a végtelen.
Táltosként, felhőéneken,
te Végtelen, száguldj velem!
Veszteségből is mese lett,
s alkonyom tőle fényesebb…
A parányi könnycsepp-tavon
várj rám, piros dal, - hajnalom!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
amelyben piros gomba nő
díszgombnak avar öltönyén,
s élénk színét küldi elénk…
Álltak, s lenéztek ránk a fák,
s itt-ott az árnyék fényt csodált,
s kék volt a fák felett az ing,
s láttuk, a Szépség ujja int:
- Vigyázzatok! A zöld mohán
a kis barna gyík álma tán,
ha megmozdultok, felriad,
s elillan álompillanat…
Már eltűnt a játékidő,
melyben szabadság vágya nő:
táltosként felhőéneken
száguldjon, - várja végtelen…
Már csak könnycseppnyi az a tó,
tündérvirág csillogtató,
melyen ezüstté ég arany,
s amelyben Éden lelke van…
Most rossz idő játszik velem.
Ő játszik, - én csak szenvedem.
Megroppanó csonton nevet.
Csillagba szúrnak ághegyek.
Lehet, hogy vérző mese jön.
Sehol sincs a rég várt öröm,
de úgy kell várni: tenni kell, -
fehér felhő majd énekel!
E rossz időt megtagadom,
mert rossz istent követ - vakon.
Júdáspénz mindig jéghideg,
becstelenségért így fizet.
Most rossz idő játszik velem,
s elszököm majd, ha tehetem, -
létből nemlétbe átszököm,
és volt nemlétem visszajön,
a volt anyag, a holt anyag,
mely élőknek voltakat ad,
azaz adna, ha gondolat
megértené a holtakat…
Ez rossz idő. Kígyó sziszeg:
- Add hát szíved! Add hát szíved!
- Szívem? Egy kín mosoly szalad:
- Az volt Édenben ottmaradt!
A Kígyó dehogy istenem!
Sohasem kedvelte szívem.
Istenem az a volt Idő,
mely szív- és szépségszerető!
Más időt hoz majd végtelen,
még itt is, földi végeken,
riadót doboltat a vér,
s az Anyag álma visszatér:
játékidő, piros, szabad, -
fényt váltó csillagok alatt,
így lesz, akkor már nem leszek,
s nem őriz majd emlékezet,
de mikor kellett őr nekem?
Tudtam: enyém a végtelen.
Táltosként, felhőéneken,
te Végtelen, száguldj velem!
Veszteségből is mese lett,
s alkonyom tőle fényesebb…
A parányi könnycsepp-tavon
várj rám, piros dal, - hajnalom!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2019-12-19 11:51:51
Az unokázás a legjobb játék, még akkor is, ha fárasztó, - hű, de sokat játszottam az unokákkal, a nyakamban cipeltem őket, úgy vittem a Természetbe! Csak hát, ha megnőnek... No, az véget vethet a játékidőnak. Sütés-főzés nem férfiembernek való, akkor sem, ha a nagy szakácsok legtöbbnyire férfiak is (ebben benne van az is, hogy babgulyás készítésem (mintegy tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt?) igen mérsékelt sikert aratott. 
2019-12-18 21:30:27
Most megnéztem azt a kis írásomat, hát látom, hogy olvastad már ! Köszönöm ! :)
2019-12-18 21:22:54
Köszönöm kedves Miklós ! Most éppen Karácsonyt játszom : próbasütést csináltam, mintha már itt lennének a gyerekeim, unokáim ! Elég jók lettek a sütik, most még csak pár darab, hét végén aztán mennyiség is lesz! Nálam ez a játékidő ..igazából sosem tudtam sütni, most eljátszom, hogy ügyes cukrászmester vagyok !
Fontos, hogy ezt elmondhassam, hiszen így mindjárt világosabb lesz, miért is jelentkezem ilyen ritkán ? Tudod eddig költőt játszottam, de aztán ráuntam erre a játékra, különben is, múlnak az évek egyre gyorsabban, nemsokára én is eltűnök..de addig játszani akarok, mindig mást ! Hiszen annyi mindent nem játszottam még !
Van itt egy kis írásom, rövid próza, azt hiszem Játszunk a címe, esetleg megnézhetnéd . No, amiről szól, az igazán játékidő volt ! És az lesz nálunk Karácsonykor is, most már hét unokával !
Kívánok én is Neked és Családodnak szép Ünnepet, Boldog Karácsonyt !
2019-12-18 18:53:39
Örülök neki, hogy tűnődtél a versen. Nem tudjuk az igazat, talán eleve széttört játékidőket kapunk, széttört játékokat. Mi törtük szét ezeket? Olykor mi is, mert nem mindig játszunk szépen, én is sok játékom tönkretettem gyermekkoromban. Persze, nem akarom túlságosan leegyszerűsíteni a bonyolultat. Messze vezető kérdés ez, amin Te is, én is tűnődűnk...Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kíván Neked és Családodnak: Miklós2019-12-17 20:15:57
Nagyon igaz : eltűnt..de volt-e valaha igazi játékidő ?! Szerintem nem volt. Talán ott fenn az égben, ahol angyalkák játszadoznak, vidáman, őszintén, hogy Istent jókedvre derítsék : ott talán még van játékidő. Méghozzá végtelen. De ha onnan is, mégis eltűnne, no akkor lesz igazán vége a világnak.