A csalódás? Kudarc és furcsa kép:
ikertükröt nagy keret egybefog, -
két lélektükröt bánat egyesít,
egyikben, ki csalódást okozott.

A másikban csalódott önmagad,
akit becsapott jobbnak hitt világ,
- nem jónak, csak jobbnak hitt!, - s egyszerű:
becsaptak el sem hitt litániák.

Hát igen, nem hinni is tudni kell, -
tudat alatt, ha hisz jót akaró,
kalmár köpeny háttérben sompolyog,
s látszatokkal szebbnek tűnhet való.

Az életben igaz dal nem elég, -
sokasodhatnak a vesztőhelyek.
Emlék elfelejt ijesztő időt,
és ráébredsz: fasiszta este lett.

Ó, rájöhetsz, hogy piszkos, s mennyi kéz!
S hány alkuban eleve ott rohad,
vélt édenalma mosolya mögött,
majd nyakszorító, kígyós pillanat!

Kettős tükörben szomorú a táj,
de azért tedd, mit jóért megtehetsz!
Kígyó sziszeg? Fagyott, száraz levél?
Hamis csillag látszat Jászol felett?

Könnycsepp, ha hull, amíg hull – gömbölyű,
varázs gömböcske, csillogó halott.
Kikről e vers? Ezt ki nem írom én.
A szívemből jött Csendre hallgatok.

Jó ez a Csend. Jó ez a Hallgatás, -
s szép a könnycseppfény, hallgató Halott!
Ballagnak múltból a Semmibe át
emlékeim, a volt Karácsonyok.

Mily hosszú sor! Ma megbántott a Ma,
ugyanaz, amely bántott tegnap is,
s tegnapelőtt… Ó, furcsa tükrű táj!
Itt csak csalás, s csalódás nem hamis?

Könnycseppekből csillogó végtelen,
közelítsd hozzám végtelen meséd!
Egy bánattal, ha több vagy kevesebb…, -
de másoknak legyen más Messzeség!

Más Messzeség, egy jobb szívű világ,
igaz öröm a megjátszott helyett,
s csillagdíszes zsebkendővel a Kéz
törölje majd le a könnycseppeket!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.