Kárompárom Pista bácsiék nagyon szép, szürke bundájú cicát kaptak ajándékba.

Azt kérdezte Pista bácsi a feleségétől:
- Miként nevezzük el cicust?

- Cirmosnak! - mondta a felesége, Rozália asszony. Az olyan gyönyörű, cirogató név!

- Igen, de a szomszéd macskáját is így hívják.. - mondta Pista bácsi. Ha a cica azt hallja, hogy a nevén szólítják vacsorázni, akkor a szomszéd macska is átjön, enni!

Felesége azonban nem engedte el olyan könnyen azt, ami kicsúszott a száján:
- No és? Ha átjön, átjön, eszik ő is. de amikor a szomszéd vacsorázni hívja az övét, akkor meg a mi macskánk is átmegy, eszik..

Férje belenyugodott, de azért megjegyezte:
- A kétszer vacsorázó macskából elhízott, lusta macska lehet, amelyik nem kergeti majd az egeret..

Felesége ezzel nem értett egyet:
- A jól táplált macska erős, fürgébben fut az egér után. No és a macska nem is hízik el, mert mozgékony állat..

Hát vacsoránál így két macskája lett Pista bácsiéknak, de a szomszédjuk is ugyanígy járt, Erdőhegyesi Piroska, aki tanítónő volt a faluban, gyönyörű, kedves leány, - de még hozzá milyen szorgalmas, almáskertjének is hozzáértően gondját viselte!

Nagy volt a szülők öröme, amikor Pista bácsiék legényfia, János, aki már befejezte egyetemi tanulmányait és tanár lett, megérkezett, hogy náluk töltse a nyarat.

Este János etette a cicákat, de nem csak a szomszédbeli Cirmos jött át, hanem utóbbi Cirmos gazdája is, Piroska. Azt mondta: látni szeretné, hogy mint vacsorázik az ő telhetetlen cicája!

Pista bácsi és Rozália néni védte a szomszédbeli Cirmost:
- Nem telhetetlen az a cica, csak szeret nálunk is bekapni néhány falatot, tudod a közmondást: a szomszéd kertje mindig zöldebb. No és a mi cicánk is hasonló ok miatt szokott nálad is vacsorázni. Tudod mit? Meghívunk, vacsorázz velünk, Piroska! Örülnénk neki!

Piroska kicsit szabadkozott, hogy ő már evett otthon, de látszott rajta: nem lesz nehéz rábeszélni. Utóbbiban szerepet játszhatott János is, aki megtetszett a leánynak, de ugyanaz a tetszés Piroska iránt a legény arcáról is leolvasható volt.

No, ettől fogva nem csak a cicák kétszeres közös vacsorája volt, hanem gyakorta Piroskáé és Jánosé is, mivel Jánost is gyakran áthívta vacsorázni Piroska, amit a legény mindig viszonzott.

Azt mondta a felesége Pista bácsinak:
- Látod? Megmondtam én, hogy nagy szerencse lesz abból, ha mi is Cirmosnak nevezzük el a cicát, mert ez a Piroska aranyszívű, bájos leány, és remélhetőleg Jánosunk elveszi őt feleségül.

Így történt. János házat épített a faluban, megkérte Piroska kezét, megkapta, és János is állást kapott az iskolában. Piroska átköltözött Jánoshoz, az új házba.

Azt mondta Piroska:
- Most már minkét Cirmos a miénk! Jó, hogy egyforma a nevük, mert csak egyszer kell Cirmost kiáltanunk, és mindkét cicus előszalad valahonnan.

János megcsókolta feleségét, helyeselt.

Piroska házába, hogy ne álljon üresen, nagynénje költözött át, aki magával hozta Angyalocska nevű hófehér lánycicáját.

Pista bácsiék viszont Cirmosuk helyett kaptak ajándékba egy Ördögöcske nevű, éjfekete kandúrt.

Különös dolog történt!

A szokás ment tovább. Amikor Angyalkát vacsorázni hívta gazdája, Ördögöcske is megjelent, amikor pedig Ördögöcskét szólítottál estebédhez, hát Angyalocska is mindjárt odafutott a tálhoz.

Pista bácsiék nevettek.

Később még történt valami, ami már nem volt különös: Angyalkának kiscicái születtek. Volt közöttük fehér, fekete, de a legtöbb a fehér és a fekete színt békítette össze bundáján, mulatságosan kedves foltokkal. Nagyon bájosak voltak. Hamarosan mindegyikük szerető gazdira talált.

(2014)

Illusztráció: Pixabay.