Igen, a nép ölt, kényszerből, s tudatlan,
akár magyar volt, szlovák vagy román.
Szurony szaladt békét vágyó szívekbe,
s a vér túlömlött Óperencián.

... s Trianon jött. A gőg-nyugalmú angol,
s szellemesen pökhendi francia.
Cimboráik magyar földdel fizették:
nekik préda volt más ország, haza.

Ki más nép földjét elveszi: az rabló,
bár soknak, lehet, hogy túl nyers e szó,
s cigányútra visz diplomata-pezsgőt,
s fanyalog rajta a finomkodó.

Győztes bűnös vesztes bűnöst alázott,
de mindnek jutott pompa, szerető.
A szakadékba csak a népek hulltak,
rajtuk kacagott sátáni idő.

Tolvaj kezek ma is ezer határon
átnyúlnak még és látja, aki lát:
új Trianon tördel részekre újra
földet és lelket, csonka volt-hazát.

Ó, jól tudom, hogy nem kell költemény most,
mely igaz múltat hoz, s jelenre néz,
hát eltakarják nemzetiszín zászlók,
s túlharsogja sok telt-zsebű csibész!

(2005)

A képen:
Kogutowicz Károly Magyarország Néprajzi Térképe, 1927, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s#/media/F%C3%A1jl:Kogutowicz_K%C3%A1roly_Magyarorsz%C3%A1g_N%C3%A9prajzi_T%C3%A9rk%C3%A9pe.jpg