A színlelt lárma is az Ördög Csendje,
mely Látszatot rondít a végtelenre.
S röhög az Ördög, baromi nagy állat, -
arcába röhög minden igazságnak.

Így van akkor, ha minden tolvajkézben,
s egyre több részlet rohad az Egészben.
„Vér és arany”… - egy nagy Költő megírta.
Röhög az Ördög, köp kettőt a sírra.

Tudást is leköp, imákat benyálaz, -
s akik térdelnek, ettől mégsem hánynak?
Nem vagyok hívő, de, ha volna Isten,
s látná, hiszem, így szólna: – Hihetetlen!

Miként ér véget majd az Ördög Csendje?
Vér az aranynak mikor is üzenne?
Ezt nem tudom, de azt előre látom:
Ördög álma jön, - egy borzalmas álom!

Az Ördög veszt majd, - de már vesztett, sokszor,
s újra felépült egy új vad, veszett kor.
Jelen is így kór, beteg, s orvos nélkül,
s hány kapzsi kalmár bűnnel miként békül!

E rossz csend végét, lehet, meg sem érem, -
de Ördög is fürdik majd saját vérben,
s lehet, hogy akkor meghal bűnös Isten,
ki gyáva volt, hogy a népnek segítsen…

Az Ördög álma? Az egy rémes álom,
de cinkosait mindenütt ott látom,
s hányszor hóhéra lett a nép a népnek,
hányszor bérelt fel Ördög csőcseléket!

Az Ördög Csendje minden színlelt lárma, -
benne múlt, s jelen alattomossága,
de szimbóluma jön, Költő, a Dalnak,
kínja a vérnek, és veszte aranynak!

Ki most röhög, ó, az még sírhat holnap,
ha emléke már el is folyt a Donnak,
ha vannak is, kik mások agyát mossák,
s beleteszik a maguk érdek-mocskát…

Az ördögi csend vége közel? Messze?
Tőled is függ, hát ne várj feleletre!
Arra gondolj: ha volna igaz Isten,
Ő mit mondana lelkedben, szívedben?

(2019)

Illusztráció: Pixabay.