Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-11-16 08:50:42
Megtekintve: 5618
A víznek csókot...
A víznek csókot csend adott,
s a fény. Fent égbolt hallgatott,

s a vízen égbolt mása volt,
s szép árnyú fűzfa ráhajolt.

Voltam? Nem voltam? Tudni még
ma sem tudom. Egy messzeség

távol volt akkor, vagy közel,
s csend vitte el? Fény vitte el?

Nagy tükrön nap- és holdvarázs
mosolygott: - Mindez látomás,

de jó a nyár, és jók a fák,
bokrok, - az összevisszaság,

mikor sok fűszál szétszalad,
majd leng, épít légvárakat,

és szív-mesékből jön talán
libapásztor-királyleány!

Hát jött, - később. Bevallhatom:
most is e mesét hallgatom…

Lehet, hogy voltam is, nem is,
s volt úgy: közel volt messze is.

Most már a közel sincs közel,
s elfogy az ember könnye… el…

Mi volt: nem kell már senkinek, -
de nekem visszainteget

volt víztükör, volt hegy, sötét,
mely felett annyi csillag ég,

s volt hajnalból bátor piros,
volt szív-mesékkel csillagos…


Ma Szépségnek nincs ünnepe.
Tolvaj mesél, s az rút mese,

az rút mese, az rossz mese, -
egy hazug ország szégyene…


Voltam? Vagy nem? Az megmaradt, -
nem mondom, csak az igazat:

a víznek csókot csend adott,
s a fény. S a nyárra hallgatott

a táj, s kis kerek, kék virág
ringatott rétet kékbe át,

és kékhez simult hegy, sötét,
és akkor volt még Messzeség,

s nem csak nekem, hánynak, ki most
úgy gyaláz időt, csillagost,

hogy nem csak az ő szégyene,
de elpirulhatna bele

egy nép, egy ország, sok csaló
nyer itt, s nyerít ez látható,

ez látható, ez hallható, -
csalókkal elnyargalt a ló!


Volt hazám? Volt, de messze már,
s vesztesből veszett lesz e táj…

Ám szép a múlt: kicsik nagyok
voltak még. Égbolt hallgatott,

s csókot adott a csend, s a fény
tavi tündérség ünnepén, -

de ebből mára mi maradt?
Elloptak fényt, csendet, tavat,

mindent elloptak lopkodók,
szívekből mind a tiszta szót,

Keresztből a jóság-hitet,
s ez fel sem tűnik senkinek?

Tán feltűnik, de gyáva nép
tolvaj markokban mindenét

otthagyja, míg dőlő világ
nem hoz tüzes litániát…

Hoz majd, ha így megy ez tovább,
s becstelenség elé a gát

nem épül meg, s a lelki vak
tömegben vakság ottmarad…

(2019)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!