Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-11-15 15:18:07
Megtekintve: 5605
Távolból ősz jött...
Távolból ősz jött, színekkel zenélt
a tájnak, mely a Szépségeknek élt.

S csendnek zenélt, melyen átcsillogott
elmúlás, finom, fénylelkű titok,

mely úgy titok: bár rejti önmagát
de sejteti, - szépségben él tovább,

meg csúfban is, torzban is, mert a holt
arcáról lassan törlődik a volt,

s annak, ki ért, máris ott múlt, s jelen, -
együtt jövő, kigyúlt történelem.

Távolból ősz jött, akkor, s szívem hona
többnyire nem volt hozzám mostoha,

s amíg a nyáj húzódott völgybe le,
én csúcs felé mentem, tágabb mese

ott várt reám, ott tárt ki ablakot
bátrabb idő, - hol szólt, hol hallgatott…


Most már lehet, hogy senki sem szeret,
egy szíven kívül, - de kell-e szeretet

színlelt szívekkel, hiszen ősz velem,
s holnap a tél, - bárhogy nem kedvelem,

magunk, igen, választhatjuk, de hát
a tömeg készít magának hazát,

s most e hazáról jót nem mondhatok,
bár lehet, szégyent lemos a halott,

s Ady lelkéből, sírból, szól a hang:
- Én megjósoltam, hogy vér és arany!


Az én lelkemnek mind a kettő rém,
és mindkettő a Világ tenyerén,

s volt egyensúly már egyensúlytalan,
s annak, ki lát, ijesztő álma van.

A nép okosabb lett. Így is barom,
s ezt verseimben el nem hallgatom,

de csak elbődül rá törpécske lény
az állat nagy, görbe szarva hegyén,

s a baromság holnapra már, lehet,
tönkre is tesz értelmes kezdetet,

míg röhögéstől rázkódik a Ház:
új „geszti bolond” tovább magyaráz

ökörséget. Nyílik, s zárul a kör?
Ökrösszekéren még nem volt ökör,

mikor az jött? Valószínű. Lehet.
Az még hozott lehetőségeket

„Verecke útján”. Versnek is talán
de később, markolások Hajnalán…

No, így az úgy. Te tudod, bölcs Halott:
eljött az ősz, s szín-zenét hallgatott

a táj. A másik. Szépség-szerető,
hibáival is nagyszerű idő,

s lent volt a nyáj akkor is, de más
volt az ősz is, fényzenés hallgatás,

s a csúcs tükrén a piros csillagok
megáldottak távolt, alkonyatot,


s a költőnek igaz dal-álma van:
vérrel fizet meg majd vérért - arany!

(2019)

A képen:
Látkép a Vereckei-hágóról, a kép közepén az 1408 m-es Pokolbérc, Varga Attila felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vereckei-h%C3%A1g%C3%B3#/media/F%C3%A1jl:Veretskyi_Pass_08.jpg.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!