Tódor, - bár tudományos fokozata is volt, - nem gondolhatta volna magát olyan okosnak abban a régi rendszerben, mint az újban, ami a rendszerváltással jött, és – idővel – mindenkinek hozott valamit, bár nem a szabadság és egyenlőség elve alapján, hanem az egyenlőtlenség nagyon nagy szabadsága alapján: keveseknek palotát és milliárdokat, sokaknak szűkös megélhetést, vagy egyenesen tengődést lakáskunyhójukban, - vagy közeledést a Természethez, és kiborulás után annak keblére borulást.

Utóbbi egy kicsit tapintatos kifejezés, hogy ne legyen orrbántó, és talán túlontúl virágnyelven kifejezett is, - de hát mi lehet erősebb közeledés a Természethez, mint a hajléktalanság?

A hajléktalanság közelebb hozza a lakással nem rendelkezőt az erdőhöz, - ezt még az Erdő is elismerheti, akár Péter, akár Pál, meg ott a hajléktalan futhat a mezőn is, ürgék után, és lehet az ürgékből ürgepörkölt, persze, ha sikerül ezeket az ürgéket elfognia.

Becsületesenbölcs Tódor is kapott valami értékeset a rendszerváltástól (persze, a sok rossz mellé, amit kapott!): rájöhetett, hogy, amíg a régi rendszerben ő csak, megbecsülten bár, de egyszerű közönségesen, bár nagyon tehetségesen okos volt, - ő most már a Bölcseknél is Bölcsebb Bölcs lett, ráadásul a régi rendszerben rendszeresített becsülete is megmaradt ebben az országban, - már, persze, ha ez az ország még mindig országnak nevezhető, de, ha nem is az most már, azért nevezzük így!

Becsületesen be kell vallani: Becsületesenbölcs Tódor, akármilyen okos volt is, ezt a mostani bölcsességet nem saját okosságának további növelésével érte el, hanem viszonylagosan, az ország szellemi szintjének meglepő mértékű hanyatlásával, amihez képest az egykori mohácsi vereség minden szempontból csak nevetséges liliputiság, lila kispolgári butasággal színezetten, és bikavadító vörössel véresszájúan kifestetten!

Hát igen, ez a rendszerváltás nominálisan fenomenális volt, meg teátrálisan posztkleptomániás, - minden poszton! Még a kleptot is ellopták!

Tódor igen érdekesnek találta, ha vészesen tragikusnak is, hogy az országból ennyire és ennyire egyből a Megdöbbentő Tudatlanságnak Gőgösen Hajbókoló Hon lett! Egyelőre hitvány hon, - de majd még jöhet a Don!

A legtöbben, akik valamiféle hangzatos tisztséghez jutottak, vagy csak rátették a kezüket valamire, ami semmiféle jogon nem volt az övék, elkezdtek nagy hangon hihetetlenül éretlen butaságoktól kezdve a megdöbbentő, már túlérett ostobaságokig, mindenféléket mondogatni.

Tódor el-eltűnődött rajta: miért teszik?

Jó, loptak. Jó, sokat loptak. Jó, arcuk nincsen, - talán régebben is álarcot hordtak, és most, hogy lehullott az álarcuk, látható: arcátlanok. Jó, Istenből üzletet csináltak, - de miért nem takarítanak benne, miért csak üzletelnek? Jó,
Kereszt visszatért középkorban is kereszt, de miért nem javítatják meg a lyukas ereszt?

Tódor nem tudta elhinni, hogy van a tudatlanságnak ilyen szellemi szakadékja, amibe ennyien beleugranak. No és miért?

Megéri valakinek saját feneketlen tudatlanságát kikiabálni a szakadék legaljáról, mindössze egy többemeletes magánpalotáért, amit óriási park vesz körül? Vagy ezt tenni akár egy tízezres férőhelyű magánstadionért, még akkor is, ha mesebeli kisvasút zakatol hozzá? Ennyire el lehet felejteni még a vörös nyakkendős utazást is az egykori úttörővasúton?

Ezen Becsületesenbölcs Tódor csak ámulni tudott – becsületesen.

Ám Tódor magasabbra emelkedését a Szellemi Parnasszuson még az is fokozta - relatíve - , hogy a Rendszert Váltott Országban a népnek nevezett tömeg szellemi színvonala is közeledni kezdett, ráadásul, ahhoz a hü…, azaz, ahhoz szellemi színvonalhoz esni, csökkenni, amit a hőmérő higanyszálának még a szibériai télben sem engedett volna meg egy olyan kemény kezű Brezsnyev tábornok Főtitkár Elvtárs, aki író is volt, és három regényét Becsületesenbölcs Tódor (még a másik rendszerben) maga is olvasta, oroszul.

Tódor el-eltűnődött ebben az általa nem kedvelt rendszerváltásos rendetlenségben sok mindenről. Életről, halálról (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741), Az Élet és Halál Birodalmában - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=748609735636362&set=a.111397106024298&type=3&theater), arról, hogy miért lettek oly ritkák a földi angyalok és szaporodtak el a meztelen testi igazságukat és ízlésbeli hitványságukat mutogató celeb lánykák és celeb nyanyák (ANGYAL MÁR NEM VOLT - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46747), meg arról, hogy ő egykor a Nép Tanítója szeretett volna lenni, - és az is lett! (A Nép Tanítója - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46830).

Hát, gondolta Tódor, tudnék én tiszta ésszel, tiszta szívvel, tiszta lélekkel, tiszta becsülettel olyan ostobaságokat mondogatni azért a palotáért, azért az úszómedencéért, azért a nagy parkért, azért a havi néhány milliós, munkával nem járó, de az országnak oly sok kárt csináló jövedelemért, mint például… (itt gondolatban felsorolta néhány, legalább ezerszer leszerepelt, közszereplő nevét, aki még mindig fent kerepel…).

Rávágta, saját magának: - NEM! Ily földi csekélységekért ő nem mondogatna akkora ökörségeket, mint mások, akikhez képest még az ökör is…

Persze, azért előfordul, hogy egy politikus zseniális megjegyzést tesz, gondolta magában Tódor, olyat, amivel még ő is, a Bölcsek Bölcsévé lett egykori közönségesen okos, messzemenően egyetért (Okostelefon, kövér bajusz, és a megdöbbentő igazság - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46831).

Ám, mindent összevéve, Tódor, A Nép Tanítója, nem lelkesedett a rendszerváltásos rendszertelenségért, még kicsit sem, nemhogy nagyon…

Csigaházában saját le sem írt életregényét olvasgatta (Csigaházamban - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=756864758144193&id=100014620267716), és közben nem csak Budán volt szinte naponta kutyavásár, de Mátyás királyt is többször eltették láb alól, az igazsággal együtt… Igaz, Petőfit viszont kutyába sem vették, - és hogy szegény Kereszttel mi mindent csináltak!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.