Csigaházamban csend-regény,
azt olvasom, s az elején
babakocsi, pulikutya..
E pásztor eb nem volt buta!
Engem őrzött, hűségesen,
s néha álmomban ott, velem…

S megjelenik a kert, s a ház
előtt a nyárban magyaráz
Apám valamit, de a ház
nem e mostani csigaház, -
ez itt csak átvitt értelem
házra, amelyben létezem,
s le sem írt regényt olvasok,
melynek nincs vége míg – vagyok.

Ó, e regény is furcsaság!
S nyávog egy macskauraság,
rajta fekete folt, s fehér,
s donkihótés pofival él,
de lándzsája, - az nincs neki,
s a szélmalmot sem keresi,
inkább egy kést bámul, nagyon,
mely húst vág – konyhaasztalon.

Ó, szerette őt Nagymamám!
S az egész család e cicán
olykor nagyokat nevetett,
s én fogtam neki – egeret,
de milyen különös dolog:
az egérhústól elszokott,
s az egér meg elmenekült,
s a ruhásszekrénybe került…
Ott felruházta önmagát?
S kit ruházott meg a világ?
Erről szóljon majd más regény,
nehogy mindjárt, még elején,
jöjjenek nem túl szép szavak,
hány példát ad mai divat!

Csigaházam nagy csigaház,
s átvitt világ benne vitáz.
Nem én vittem bele, dehogy!
Én igaz regényt olvasok!
Benne egy olyan iskola:
padokat összepiszkola,
rájuk vésett oly szavakat,
mit költő szív ki sem ad!
S egy költőcskének ott a bú:
még tart a világháború
az iskolában… Sok gyerek
más gyerekfejet vereget,
s visszaveregető fejek
bajt hoznak, nem is keveset,
s a tornatanár belekezd:
- Kitaposom a beledet!
Egyetértek ezzel, de ők
nem mind, - a nagy verekedők!

Csigaházamban elvagyok:
meg sem írt regényt olvasok.
Gondoltam: leírom, de már
nem olvas más, csak pár szamár,
s ki nem szamár, az lop zabot,
s ezért olykor zabos vagyok,
zab nélkül, s ha gyufát kihúz
másik házban parasztbajusz,
de nem Arany bajusza ám,
s aranyat nem ér, kiskomám…!
Mit ér, és abból mennyit ér?
Ezt most szakadék szélinél
nem mondom, bár nem kedvelem
a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!”…

(Hát igen, nem jut csöcs elég
EU-tehénből, s csőcselék,
ha fent, - mindenütt nem lehet,
s ki fejre vajat nem tehet?
Van, aki nyel, van, aki nyal,
s luxushajón ősszel nyaral,
s van, ki miséken orgonál,
s ki orgiát elboronál,
vagy orgiáz, míg tart a köd,
zeuszi istenek között…)

Na! Túl érdekes egy regény,
e le nem írt! Leírjam én?
Engem már leírt ez a táj,
s talán leírás visszajár?
Én nem hiszem, hogy tartozom
ilyesmivel! Ha olvasom
e médiát, mondom: - Diák!
Hittél-e, mondd, ily sok libát,
meg ennyi disznót! Más e kor,
bár minden korban van botor,
s haszonleső, de jobb leget
hoz az, ha lopni nem lehet
túl sokat, mivel nincs a sok,
és értő táj tart csapatot,
amely, ha kesztyűs is a kéz,
nagy tolvajnak körmére néz!

Ó, csigaházam tág világ! –
és látom OLAF Bácsikát
mint mutogatja: - Tolvajok!
Ez is, az is, s mennyit, de lop!
S Fekete Péter vág pofit,
s ügyeket úgy átalakít:
Isten is szégyelli magát, -
nem látja saját igazát!

Ne félj, Isten, még van remény:
e regényt nem írom le én!
E tájon túl sok balga ott!
Jobb, ha a Pápád hallgatod!
Nem vagyok hívő, de hiszem,
s kimondom, bár nem szívesen:
itt egy csőcselék, aki lop,
s leköp Tízparancsolatot!
S bizony, a hívőknél se szép,
ha elhisznek minden mesét,
s körükben bezárul a kör,
s itt is, ott is sok hatökör!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.