Az álszent imáját az ördög hallgatja. Ám van olyan ország, ahol annyi az ál, hogy attól még az ördög álla is leesik!

Sok csuha volt már kaméleonköpeny.

A „keresztény szabadságról” beszél, de közben a Kereszt tényekre köp, - és az ország már sok mindenre keresztet vethetett az uralma alatt.

Ritka a sovány szakács. Ez rendben volna, de az már nem, amikor a főszakács az egész közkonyhát meglovasítja, verseny nélküli közbeszerzéses magánbeszerzésen!

Aki oly nagy hangon harcol és harcoltat a „gyűlölet ellen”, annál feltámad a gyanú: nem csak a füle mögött van valami, meg a fején sok vaj, hanem a bankszámláján is valami, a köz által nagyon nem szeretni való.

Ez is volt már, az is volt már, de emberséges ember még nem, ez okból azt sem tudja, hogy az miként viselkedik.

A sportból él, nagyon jól, - de nagyon sportszerűtlenül. Rúgni azért tud, - ha nem is a labdába!

Népszerű marad, - amíg a nép gépszerű marad.

A múltját eltemette, - de ellenfelei kihantolták. Később kiderült, hogy még másféle múltjai is vannak, másutt, általa eltemetetten. Sokmúltú ember. Érdekes az országa is, ahol behantolnak és kihantolnak: hantolnak, elhantolnak, kihantolnak, - no és lantolnak is, de többnyire nem arról, amiről kellene!

Univerzális ember: már mindenütt volt, ahol nem kellett volna lennie, már mindent mondott, amit nem kellett volna mondania, már mindent csinált, amit nem kellett volna csinálnia, - és most már mindenre büszke, amit szégyellnie kellene!

Ó, ha az emberek idejében felismernék az idiótákat, idétlen mókákat és nem mókákat, az idiótaság okait, s hogy az idiótaság hol lakik…!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.