Feltöltve: 2019-11-02 12:01:44
Megtekintve: 1761
A tudós és a Halál
Volt egy tudós, Mindentudásegyben Gedeon, aki a Világegyetem Legnagyobb Tudósának vallotta magát.
Szép dolog az ilyen öntudatos határozottság, - de irigyeket szülhet. Nem minden tudós kezdett el irigykedni rá, csak azok, akik erről a magabiztosságáról tudomást szereztek, ám ők sem voltak kevesen, mivel Gedeon nem titkolta saját magáról alkotott, túlzottan kedvező véleményét.
Összesúgott-összebúgott ez a sok irigykedő tudós, és rávették a királyt, hogy szállítsa le Mindentudásegyben Gedeon önmagáról alkotott véleményét egy némileg szerényebb szintre.
A király ezt először megígérte, mert a jó király ígérget, de utána nem tartotta be ígéretét, nem törődött a tudósaival, hiszen a hadvezérei voltak a kedvencei. A könyvekkel nem lehet csatát nyerni, legfeljebb a könyvégetéssel lehet némi cirkuszt csinálni, a nép szórakoztatására.
A többi, irigykedő tudós, róla alkotott véleménye miatt, azonban Gedeon megsértődött.
Elfoglalt a Siralom Völgyében egy sírás nélküli, üresen álló palotát, amelyben nagy éléskamra volt, de a palota tulajdonosa már nem élt, mert, - mily szomorú véletlen! - éppen akkor, amikor Gedeon a völgy felé ment, a Világegyetem Legnagyobb Tudósának útját úgy keresztezte, és ráadásul Gedeon földi és égi nagyságának elismerése nélkül, hogy balesetet szenvedett: szakadékba esett, igaz, előbb, Gedeon tudásának nagyságát illetően, csak tudatlanságba. A háromszáz méter mély szakadék megtette a magáét, még ha messze is volt a Himalája mélységeitől!
Gedeon ezt követően a palota éléskamrájából élt, de a környék jámbor hívői is sok mindent hoztak neki, mert szentnek tartották. Hát, helyén is volt az esze, annyi szent!
Az egyik paraszt azt kérdezte tőle, hogy mit csináljon, mivel már megunta a szegénységet.
Gedeonban sok bölcs közmondás volt, egyiket odavágta a földtúrónak:
- Segíts magadon, az isten is megsegít!
Igaza lett, a paraszt szerzett egy láda aranypénzt, más kérdés, hogy miként, de ebből meggazdagodott, és utána az isten is megsegítette.
Jött erre egy másik paraszt, ő is hasonlót tudakolt: miként járhatna jobban, mert eddig mindig rosszul járt?
Gedeon odavetette neki, csak úgy foghegyről:
- Lassan járj, tovább érsz!
Hát ezt a paraszt nagyon betartotta. Olyan lassan ment, hogy mire a falujába visszaért, akkor derült ki: ott már mindenki meghalt, mert háború volt, de éppen akkorra véget ért. Minden rokona így e parasztra hagyta vagyonát, de még egy kis csalafintaság után azok is, akik nem voltak a rokonai, de joggal, mert rokonai lehettek volna, ha azok lettek volna. Ezt a paraszt ügyvédje is bizonyította.
Hát, nem rossz szentnek lenni, ha valaki nem az erdőben remetéskedik egy sziklaüregben, hanem palotában él, és a környék jámbor hívői eltartják mindenféle jóval, de előbb-utóbb jöhet bajocska is: a tudós sem él örökké.
Igaz, nem hal meg tudatlanul, de azért a tudós halála is, - halál. Ezt vegyék észbe, Olvasóim, mielőtt az a sok tudást befogadja a koponyájuk, és hiába, hogy az rendszerint nem is tudás, hanem annak éppen ellentéte, mégsem biztosítja az örök életet.
Így történt, hogy Mindentudásegyben Gedeonért eljött a Halál.
A Halál illedelmesen kopogtatott a palota ajtaján. Sokáig kellett kopogtatnia, mert Gedeon közben úgy megöregedett, hogy már a füle sem volt a régi (egyéb szerveiről most nem nyilatkozom).
A Halál, a hosszas kopogtatás után, mérgesen csak így mutatkozott be:
- HALÁL!
Gedeon (füle már nem volt az egykori fül) félreértette, ráförmedt a Halálra, kioktatta:
- A hal nem áll! Nincs lába! A hal nem áll, hanem úszik! Ha az úszás leáll, akkor, ha a hal él, csak az úszás áll, nem a hal. Ha pedig a hal már nem él, akkor sem áll, hanem az oldalán fekszik, mint a csinos kínai baba a csecse ágyacskában!
Ezt követően hossza vita alakult ki halról, állról, hallatlanul nagy tudásról, hihetetlenül nagy tudatlanságról.
Végül a Halál bosszúsan legyintett, és otthagyta Gedeont a palota küszöbén.
Gedeon azt hitte: örökre elintézte ezt a dolgot, az ostoba halál kiokosodott, legalábbis annyira, hogy nem jön vissza. Ez félig-meddig Gedeon egészségi állapotának is jót tett, de nem annyira, mint egy másik – magát tudósnak vélő – bácsi gondolja, másik helyen, másképp, a hitet illetően is.
Röpke tíz év múlva megint eszébe jutott a Halálnak Gedeon.
Igaz, most már fél napig kellett dörömbölnie a palota ajtaján egy bunkóval, mire Gedeon meghallotta. A Halál addigra annyira indulatba jött, hogy azon a szokásos méregdrága lelki tréningek sem segítettek volna.
Kivillámlott belőle a szó:
- HALÁL!
Gedeon elővette a szuper pápaszemét, megdörzsölte a tyúkszemét, majd pedig távcső alatt is megnézte a Halált. Rádörgött:
- HAL? ÁL? Maga piszkos csavargó! Azt hiszi, hogy én, a Világ Legnagyobb Tudósa, nem látom, hogy Ön halnak álhal, akkor is, ha ezt nem dörgölöm az orra alá?!
Hosszas vita következett, bár csak félnapos, ami elegáns kongresszusnak rövid, semmittevő értekezletnek még elmegy.
A Halál végül valami nedveset röpített ki csontkoponyája szájréséből, Gedeon lábai elé, és eltávozott…
Később eszébe jutott-e ismét Gedeon? Vagy meghalt a halálos tudatlanság harci mezején, azokkal a milliókhoz hasonlóan, akiket ő kaszált le? Vagy milliárdokat kaszált be azért, hogy ne azokat vigye el, akiket nagyon is kellett volna, hanem azokat, akiket dehogy? Elfogadott-e, a megmosott közpénzeken kívül, bőrkiütéseket okozó kitüntetéseket is a piszkos kezektől?
Ezekre, - és néhány más, hasonló kérdésre, - sajnos, nem tudom a választ, de nagy kérdés: ha tudnám, akkor mire mennék vele?
Hát ez a kis történet ugyan áll, - de ezzel sem lehet sokra menni… Meg azzal a sok csodával sem, amit az emberek szentül hisznek, de mind oly pokoli nagy ostobaság, hogy attól még a tapasztalt Halál álla is leesne, ha megértené…
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Szép dolog az ilyen öntudatos határozottság, - de irigyeket szülhet. Nem minden tudós kezdett el irigykedni rá, csak azok, akik erről a magabiztosságáról tudomást szereztek, ám ők sem voltak kevesen, mivel Gedeon nem titkolta saját magáról alkotott, túlzottan kedvező véleményét.
Összesúgott-összebúgott ez a sok irigykedő tudós, és rávették a királyt, hogy szállítsa le Mindentudásegyben Gedeon önmagáról alkotott véleményét egy némileg szerényebb szintre.
A király ezt először megígérte, mert a jó király ígérget, de utána nem tartotta be ígéretét, nem törődött a tudósaival, hiszen a hadvezérei voltak a kedvencei. A könyvekkel nem lehet csatát nyerni, legfeljebb a könyvégetéssel lehet némi cirkuszt csinálni, a nép szórakoztatására.
A többi, irigykedő tudós, róla alkotott véleménye miatt, azonban Gedeon megsértődött.
Elfoglalt a Siralom Völgyében egy sírás nélküli, üresen álló palotát, amelyben nagy éléskamra volt, de a palota tulajdonosa már nem élt, mert, - mily szomorú véletlen! - éppen akkor, amikor Gedeon a völgy felé ment, a Világegyetem Legnagyobb Tudósának útját úgy keresztezte, és ráadásul Gedeon földi és égi nagyságának elismerése nélkül, hogy balesetet szenvedett: szakadékba esett, igaz, előbb, Gedeon tudásának nagyságát illetően, csak tudatlanságba. A háromszáz méter mély szakadék megtette a magáét, még ha messze is volt a Himalája mélységeitől!
Gedeon ezt követően a palota éléskamrájából élt, de a környék jámbor hívői is sok mindent hoztak neki, mert szentnek tartották. Hát, helyén is volt az esze, annyi szent!
Az egyik paraszt azt kérdezte tőle, hogy mit csináljon, mivel már megunta a szegénységet.
Gedeonban sok bölcs közmondás volt, egyiket odavágta a földtúrónak:
- Segíts magadon, az isten is megsegít!
Igaza lett, a paraszt szerzett egy láda aranypénzt, más kérdés, hogy miként, de ebből meggazdagodott, és utána az isten is megsegítette.
Jött erre egy másik paraszt, ő is hasonlót tudakolt: miként járhatna jobban, mert eddig mindig rosszul járt?
Gedeon odavetette neki, csak úgy foghegyről:
- Lassan járj, tovább érsz!
Hát ezt a paraszt nagyon betartotta. Olyan lassan ment, hogy mire a falujába visszaért, akkor derült ki: ott már mindenki meghalt, mert háború volt, de éppen akkorra véget ért. Minden rokona így e parasztra hagyta vagyonát, de még egy kis csalafintaság után azok is, akik nem voltak a rokonai, de joggal, mert rokonai lehettek volna, ha azok lettek volna. Ezt a paraszt ügyvédje is bizonyította.
Hát, nem rossz szentnek lenni, ha valaki nem az erdőben remetéskedik egy sziklaüregben, hanem palotában él, és a környék jámbor hívői eltartják mindenféle jóval, de előbb-utóbb jöhet bajocska is: a tudós sem él örökké.
Igaz, nem hal meg tudatlanul, de azért a tudós halála is, - halál. Ezt vegyék észbe, Olvasóim, mielőtt az a sok tudást befogadja a koponyájuk, és hiába, hogy az rendszerint nem is tudás, hanem annak éppen ellentéte, mégsem biztosítja az örök életet.
Így történt, hogy Mindentudásegyben Gedeonért eljött a Halál.
A Halál illedelmesen kopogtatott a palota ajtaján. Sokáig kellett kopogtatnia, mert Gedeon közben úgy megöregedett, hogy már a füle sem volt a régi (egyéb szerveiről most nem nyilatkozom).
A Halál, a hosszas kopogtatás után, mérgesen csak így mutatkozott be:
- HALÁL!
Gedeon (füle már nem volt az egykori fül) félreértette, ráförmedt a Halálra, kioktatta:
- A hal nem áll! Nincs lába! A hal nem áll, hanem úszik! Ha az úszás leáll, akkor, ha a hal él, csak az úszás áll, nem a hal. Ha pedig a hal már nem él, akkor sem áll, hanem az oldalán fekszik, mint a csinos kínai baba a csecse ágyacskában!
Ezt követően hossza vita alakult ki halról, állról, hallatlanul nagy tudásról, hihetetlenül nagy tudatlanságról.
Végül a Halál bosszúsan legyintett, és otthagyta Gedeont a palota küszöbén.
Gedeon azt hitte: örökre elintézte ezt a dolgot, az ostoba halál kiokosodott, legalábbis annyira, hogy nem jön vissza. Ez félig-meddig Gedeon egészségi állapotának is jót tett, de nem annyira, mint egy másik – magát tudósnak vélő – bácsi gondolja, másik helyen, másképp, a hitet illetően is.
Röpke tíz év múlva megint eszébe jutott a Halálnak Gedeon.
Igaz, most már fél napig kellett dörömbölnie a palota ajtaján egy bunkóval, mire Gedeon meghallotta. A Halál addigra annyira indulatba jött, hogy azon a szokásos méregdrága lelki tréningek sem segítettek volna.
Kivillámlott belőle a szó:
- HALÁL!
Gedeon elővette a szuper pápaszemét, megdörzsölte a tyúkszemét, majd pedig távcső alatt is megnézte a Halált. Rádörgött:
- HAL? ÁL? Maga piszkos csavargó! Azt hiszi, hogy én, a Világ Legnagyobb Tudósa, nem látom, hogy Ön halnak álhal, akkor is, ha ezt nem dörgölöm az orra alá?!
Hosszas vita következett, bár csak félnapos, ami elegáns kongresszusnak rövid, semmittevő értekezletnek még elmegy.
A Halál végül valami nedveset röpített ki csontkoponyája szájréséből, Gedeon lábai elé, és eltávozott…
Később eszébe jutott-e ismét Gedeon? Vagy meghalt a halálos tudatlanság harci mezején, azokkal a milliókhoz hasonlóan, akiket ő kaszált le? Vagy milliárdokat kaszált be azért, hogy ne azokat vigye el, akiket nagyon is kellett volna, hanem azokat, akiket dehogy? Elfogadott-e, a megmosott közpénzeken kívül, bőrkiütéseket okozó kitüntetéseket is a piszkos kezektől?
Ezekre, - és néhány más, hasonló kérdésre, - sajnos, nem tudom a választ, de nagy kérdés: ha tudnám, akkor mire mennék vele?
Hát ez a kis történet ugyan áll, - de ezzel sem lehet sokra menni… Meg azzal a sok csodával sem, amit az emberek szentül hisznek, de mind oly pokoli nagy ostobaság, hogy attól még a tapasztalt Halál álla is leesne, ha megértené…
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!