Kicsit költői cím ez a 2019. évi önkormányzati választások utáni magyarországi helyzet rövid összefoglalásához, de mindjárt megmagyarázom, hogy miért választottam.

Athénben, a városállamban, az ókorban, valamikor „demokrácia” volt, de rabszolgatartó demokrácia, vagyis csak az athéni polgárok részére https://hu.wikipedia.org/wiki/Mindennapi_%C3%A9let_Ath%C3%A9nban_Perikl%C3%A9sz_kor%C3%A1ban). No és az athéni vezetés háborúkat is indított olykor más görög városállamok ellen, görög pusztított görögöt. Ám ez a „demokrácia” mégis fejlettebb, igazságosabb társadalom volt annál a zsarnokságnál, amelyet a türanniszok (https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrannisz) teremtettek, akik zsarnokként uralkodtak. A zsarnokok ellen szolgált a „cserépszavazás” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cser%C3%A9pszavaz%C3%A1s).

Az athéni társadalomról sok ember emlékezetében a híres gondolkodók, szónokok, a művészi tárgyak, pompás épületek maradtak meg. Egy pillanatig sem hiszem, hogy ezek az egyébként nagy értékek jellemezték az athéni társadalmat, - ha így lett volna, hol tartana ma már a világ, az emberiség! E véleményemnek hangot adtam többek között Európa c. versemben is:

„Játszhat a hullám, - mélyben más a tenger.
A felszín látvány. A mély igazabb.
Ha álom sétál narancsligetekben, -
oly könnyen jönnek szépséges szavak.
Lelkendezel a domborodó vázán, -
megtanították, hogy csodálni kell,
s nemesnek hiszed az athéni polgárt,
egy-eszméjűnek bölcselőivel.” (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-eur%c3%b3pa.4143/).

Ám az athéni társadalom „demokráciája” mégis sokkal jobb volt, mint a türannisz zsarnoksága, egyeduralma.

Valami ilyesmiről van szó most is, Magyarországon. A polgári demokrácia fasiszta jellemvonásokat mutató polgári társadalmi rendjét ugyan most nem lehetne más társadalmi rendre átváltani, ehhez nincsenek meg a feltételek, de nem volna lebecsülendő az a reális célkitűzés, hogy ezt a mostani POLGÁRI társadalmi rendet egy olyan POLGÁRI társadalmi rendre cserélje az ország, amelyik tisztességesebb, értelmesebb, jobban tiszteletben tartja a polgári értékeket, szabadságjogokat, működése eredményesebb, igyekszik az országot megóvni olyan háborús kalandoktól, tragédiáktól, mint amilyenekbe a két világháború során került. Ez sem kevés, - a mostani helyzethez, a mostani magyar zsarnoki hatalomhoz viszonyítva! A mostani önkormányzati választás a polgári kormányellenzék sikere, egy lépés - Athén felé.

Egy lépés, - de Athén még messze van!

Megjegyzem: a „diktatúra” szót nagyon sokan nem értik.

Minden eddigi társadalom diktatúra volt, és minden jelenlegi is az. Szükségszerűen az. Ezt a szocialista társadalmi rend nem is tagadta magáról („proletárdiktatúra”), a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rendnek azonban tagadnia kell magáról, mert alapvető érdeke a tömegek megtévesztése, a polgári demokrácia „népuralomként” való beállítása (ALAPVETŐ FOGALMAK (1), - „DEMOKRÁCIA”, igazság és hazugság - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716). A „szocialista tábort” nem a polgári társadalmi rend erkölcsi fölénye győzte le, hanem a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) egyelőre sokkal magasabb szintű termelékenysége, ami nem csak a hatékonyabb fegyverek előállítását jelentette, jelenti. Erkölcsileg a szocialista társadalmi rend a sokkal magasabb rendű, ezt szinte minden igazolja a magyarországi Kádár-korszakból is (Nem volt nehéz - https://www.poet.hu/vers/126622).

Reális célkitűzések kellenek. A mostani nemzetközi helyzetben csak egy jobb polgári társadalmi rend a reális célkitűzés. Azt kell választani, ha a legjobbat, vagy még a jót sem lehet, ami kevésbé rossz, vagyis jobb, elfogadhatóbb. Megírtam ezt már többek között a 2014. évi magyarországi parlamenti választások idején, kissé tréfás címmel, de nagyon komolyan (Melyik ördögöt válasszuk? - http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html). Megindokoltam benne, hogy Magyarország dolgozó tömegeinek miért alapvető érdeke a „liberális baloldalra” szavazniuk, vagyis a nacionalista jobboldali FIDESZ-KDNP kormánnyal szemben a kormányellenzék pártjait támogatniuk. Azóta még új érvek is jöttek véleményem mellett, hiszen a FIDESZ-KDNP kormány külpolitikai téren is veszélyes lépéseket tett, így most, 2019 októberében, diplomáciailag a török kormány népirtó háborúját támogatja a kurdok ellen, a háborús agressziót.

A „liberális baloldal” parlamenti pártjai is mind polgári pártok. (A magát Magyar Szocialista Pártnak nevező is az.) Nem arról van szó, hogy ez a „polgári kormányellenzék” mind csupa kiváló emberből áll, hiszen az 1989 után bekövetkezett magyarországi rendszerváltás is (egy nemzetközi méretű ellenforradalom magyarországi része volt, döntően a Nyugat levezénylésében, külső irányításával) megmutatta, hogy mennyi népbutítás, erkölcsileg kifogásolható cselekmény volt valamennyi polgári pártnál, gondoljunk a „privatizációs” időszakra, de a „polgári társadalmi rend” korlátait mutatta az is, hogy a kormányellenzék ebben az évtizedben három parlamenti választást vesztett el Magyarországon. Ezeknél (a vereség egyéb okai mellett) jelentős része volt annak is: bár a kormányellenzék polgári pártjai között lényeges elvi különbség nem lehetett (mindegyik a polgári társadalmi rendet akarta), mégsem voltak hajlandóak összefogni, összefogás csak az Európai Parlament képviselőinek választásánál alakult ki valamennyire (értékes részsikerrel), majd döntő sikert a 2019. évi októberi önkormányzati választás hozott a kormányellenzéknek (a „liberális baloldalnak”).

A mostani évtized magyarországi parlamenti választásaival több nyilvánosan közzétett írásomban foglalkoztam (Legális kormány, illegális kormány - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018) - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716, ALAPVETŐ FOGALMAK (2) – HAZA – igazság és hazugság - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=580322272465110&id=100014620267716, Lehetne-e teljesen tisztességes választás egy polgári demokráciában? Milyen irányvonalra célszerű szavazniuk a hazájukat szerető embereknek? - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=627301054433898&set=a.111397106024298&type=3&theater, MAGYARORSZÁG HELYZETE – 2019 - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46693, Köpönyegforgatók - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46702, GONDOLATOK A 2019. ÉVI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOKHOZ - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46746, ¬¬-EGY NÉPBUTÍTÁSRA ALKOTOTT FOGALOMRÓL, - A POZITÍV NACIONALIZMUSRÓL - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46772).

Úgy vélem, hogy most, a 2019. évi önkormányzati választások után, bár a kormányellenzék nagy győzelmet aratott, össze kell foglalnom az utóbbi évtizedből az általam fontos tanulságoknak gondoltakat.

1.) Az érthető, hogy a polgári ellenzék pártjai a FIDESZ-KDNP kormány és támogatói tevékenységének, magatartásának kritikáját adják, - esetenként e kritikát még élesebben is meg kellene fogalmazni, a tárgyilagosság követelményének betartása mellett, - de ugyanakkor gondosan meg kellene vizsgálni azt is: miben különbözik egymástól e pártok programja, és mennyiben ismeri a lakosság ezeket a programokat. Utóbbi segítené a kormányellenzék összefogását, amely eddig csak az önkormányzati választásnál alakult ki komolyan, és még további erősítésre szorul.

2.) Nem célszerű a „tömegek” szellemi szintjének sem leértékelése, sem felértékelése. A tapasztalatok ebben az évtizedben is azt mutatták, hogy erkölcsi érzékenységük, bár változó, általában még igen alacsony. Mutatja ezt az is, hogy milyen sok erkölcsileg elítélendő esemény kellett ahhoz, hogy végre tömeges felháborodás jöjjön létre.

3.) A társadalom egyes rétegeinél jobban figyelembe kellene venni a felvilágosítás tartalmát, jobban hangsúlyozni az adott társadalmi réteg érdekét. Ezen kívül fel kellene figyelni arra is, hogy milyen sokan még az alapvető társadalmi fogalmak tartalmát sem ismerik (pl. haza, társadalmi rend, demokrácia, szabadság).

4.) A „szerzés” sokféle változata létezik, ez „gyűjtőfogalom”: tisztességes és tisztességtelen cselekmények egyaránt beletartoznak, ide tartozik a „lopás” és a „rablás” is, hiszen az ősi kezdetektől fogva rögzült a legtöbb emberben a „szerzés” (és sokáig a rablást nem is tekintették bűncselekménynek, hiszen a történelemben általános volt, persze, erénynek akkor sem volt mondható, erre részletesebben most nem térek ki). Az erkölcsileg kifogásolható „szerzésben” mértéket tartó kisemberekhez másként kell viszonyulni, mint a „közpénzek nagy tolvajaihoz” (muszáj is, hiszen előbbiek sokan vannak, és gondoljunk arra: egy világháború után sem lehet minden vétkest felelősségre vonni).

5.) Szerintem külön is foglalkozni kellene (az eddigieknél sokkal jobban!) a vallásos hívőkkel. A történelmi egyházak eszméjében sok humánus érték van, ugyanakkor az egyházak valójában (mint a történelemben annyiszor!) legtöbbször az általuk hirdetett eszmével ellentétesen cselekedtek, cselekszenek. Napjainkban Ferenc pápa ugyan humanista üzeneteivel, amelyek az igaz keresztény eszméhez méltók, a világ, a béke érdekét szolgálják, példamutatóan cselekszik, de a FIDESZ-KDNP kormányt támogató magyar egyházak, úgy láttam, nem követik (https://24.hu/belfold/2017/07/15/bayer-lemarhazta-ferenc-papat-a-magyar-katolikus-egyhaz-hallgat/). Ám a vallások humanista értékeit őrző hívőkre nagy szüksége van az országnak! Nem nézhetik tétlenül a Tízparancsolatnak a hatalom általi semmibevételét, és tettekkel való kigúnyolását, az Isten-üzletet! A Felház (és a hozzá hasonló vakhitű szekták) magatartása még ráadásul, káros volta mellett, nevetséges is, nem csak szégyenletes.

6.) Az érthető, hogy a jobb polgári demokráciáért való jelenlegi társadalmi küzdelem nem hozhat nagyon mélyre ható társadalmi reformokat (utóbbiakat a nemzetközi helyzet sem teszi lehetővé), de Magyarország erkölcsileg és gazdaságilag olyan mélyre került. hogy a polgári társadalmi rend érdeke is jelentős változásokat kíván (oktatás, egészségügy, szegénység, hajléktalanság, cigány etnikum problémái, kalandorság felé hajló külpolitika, fasiszta vonásokhoz közelítő belpolitika, a túlzásba vitt diktatúra, a gazdasági teljesítmény romlása, közpénzekkel való zavaros gazdálkodás, pazarlás). A polgári demokratikus liberális baloldalnak a világban, és Magyarországon is, célszerű - kellő megfontoltsággal - a tömegek érdekében többet kell tennie (a „kellő megfontoltságot” azért említem meg, mert a tömeg egy részéből, a magyar történelem is megmutatta, uszítás hatására könnyen lesz csőcselék (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-cs%C5%91csel%C3%A9k.845/).

7.) Ebben a helyzetben sokat segíthetnének a történelmi múltból felhasználható tapasztalatok, természetesen a jelenlegi körülmények figyelembevételével. Egyik ilyen terület a Horthy-korszakból a szociáldemokrata párt tevékenysége. Ha a Bethlen-Peyer paktum (https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen%E2%80%93Peyer-paktum) bizonyos mértékig el is ítélhető, azért a polgári rendszerbe beillesztett magyar szociáldemokráciának és pártjának (https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_Szoci%C3%A1ldemokrata_P%C3%A1rt) eredményei is voltak, az akkori nehéz időkben, sokat tett a munkások, a tömegek felvilágosításáért, neveléséért, öntudatosabbá tételéért. A szakszervezetekben végzett tevékenysége e munka nagyon is tanulmányozandó területe!

8.) A szakszervezetek erősítése ma különösen fontos volna, és ez egy stabil polgári ország érdeke is. Az 1989-es magyarországi rendszerváltáskor Nyugaton erős szakszervezetek voltak, és nagy kár volt a polgári erőknek a szakszervezetek ellen fordulniuk, a szakszervezetek meggyengítésére, majd sok helyen felszámolására került sor. A szakszervezeti hagyományok, tapasztalatok nagyon fontosak volnának a dolgozók védelmében (érdekvédelem, munkakörülmények, műveltség növelése, indokolt sztrájkok, szolidaritás, szervezés és szervezettség). A liberális baloldalnak, a mostani kormányellenzéknek is érdeke ez, mert még mindig nagy erők állnak vele szemben.

Igen! Nem tudom, hogy Athén közel van, vagy még messze, - de semmi ok rá, hogy az önkormányzati választások szép (ilyen mértékben, bevallom, általam nem is várt) eredménye elkábítsa a kormányellenzéket!

Persze, az volna jó, ha békén élhetnénk egy olyan országban, amelyikben nem akar mindent egy párt, egy kormány megkaparintani, amelyik nem teszi minden pozícióba saját elkötelezett hívét, akitől szolgai hűséget követel akkor is, ha hazája nemzete, hazája elleni cselekvésről van szó, vagy más becstelenségről, olyan országban, ahol a szakemberek véleményére hallgatnak, nem pedig a – finoman szólva – szamárságokat mondogatókra, és utóbbiakat utóbbiért úgy tömik közpénzzel, mint a hízott libát kukoricával… Ahol a hívő ember Istent imádja, szabadon, nem pedig Istent adja el a rabszolgapiacon…

Hát, lehet, hogy megérek még egy ilyen másik országot, lehet az is: én már nem. Nem pénzért írtam ez a kis írást, nem önérdekből, nem vagyok egyetlen politikai pártnak vagy szervezetnek sem tagja. Nem vagyok ilyennek tagja, de fontosnak tartom a politikát, mint eszközt, és nevetségesnek, amikor tudatlan, félrevetetett emberek a „politikát”, meg a „politikusokat” szidják… Azt sem tudják, hogy mit cselekszenek!

No meg azért is írtam, mert belső parancs szól bennem: őrizni kell a fogalmakat a maguk helyes értelmezésében, akkor is, ha gyakran bonyolultak, őrizni kell a becsületet, - hogy legalább, mint fogalom, becsület maradhasson… (Az őrség vágya - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46808).

(2019)

A képen:
Periklész márvány mellszobra, rajta „Periklész, Xanthipposz fia, athéni” felirattal. Az i. e. 430 körüli eredeti görög szobor római másolata, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Perikl%C3%A9sz.