A „patkány” szót szokták használni: 1.) a szószerinti patkányra, erre az érdekes négylábú rágcsálóra, valamint 2.) az átvitt értelemben vett patkányokra, vagyis olyan emberekre, akik magatartásukkal ezt az erősen negatív értékelést kiérdemlik (Patkányok, patkányozás, becsület, becstelenség - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=618020208695316&set=a.111397106024298&type=3&theater).

Emberi patkányokból még lehet ember, mert ezeket főleg az adott társadalmi rend csinálja egyes korszakokban, - hát ez igen érdekes témakör, de most térjünk rá a szószerinti patkányokra!

Vadon élő patkányt csak egyszer láttam, mintegy ötven-hatvan évvel ezelőtt, - de nem hagyta magát nézegetni. Az idő tájt Budapest patkánymentes város volt, ami nem annyit jelentett, hogy egyetlen patkány sem volt benne, hanem csak azt: az eredi patkánylétszámnak egy-két ezreléke. Az eredeti patkánylétszám ugyanis Budapesten kb. akkora volt, mint a benne élő lakosság, bizonyos időszakban tehát akár kétmillió is. Ám jött, akkor, Bábolna, míg ma csak az a sok báb… Meg a volna…

Megfigyeltem: sok vadon élő állat utálatosan viselkedik, amikor a jóindulatú ember meg akarja figyelni. Olyan, mint amilyen én is vagyok. Az a kedves kis mogyorós pele is a Pilisben! Csak tíz percig volt ott előttem egy fa törzsén, utána eltávozott. Ennyi idő alatt azt sem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak vele és mit nem. Ó, ha az embert siettetik! Azt utálom! Hamar munka ritkán jó, de a rövid ideig tartó megfigyelés is.

A „fehér patkány” nem igazi vadállat, mivel laboratóriumban kitenyésztett békepatkány, akár csak a fehér békegalamb (utóbbiról. mármint a fehér galambról: https://www.poet.hu/vers/144271).

A fehér patkány szelíd, szépen csillog két gyöngyszeme, szőre selymesen fehér, jámbor, - hogy mit csinálnak vele kísérleti állatként, hát azt tudom, de arról most nem nyilatkozom, mert az általam is bírált Szabó Dezső egyik írásában (Feltámadás Makucsán) azt írta: „Nem jó húst szagoltatni az éhes ebekkel”. Hát, akárhány falut is sodort el regénybeli sorsa, ebben az egyben biztosan igaza volt Szabó Dezsőnek, - ezt jól szabta ki!

Na! Szóval azt az egyetlenegy vad patkányt, amelyiket eddigi életemben láttam, nem sikerült jól megfigyelnem, pedig érdekelt a dolog, mert még romantikus regényekben is olvastam a patkányokról. Rendszerint a börtönben levő hőst látogatták, de a regényhősök – legtöbbször – ezt az irodalmi patkányt sem kedvelték.

Később a sors úgy hozta, hogy többször olvastam patkányokról szakkönyvekben (átvitt értelműekről is, de most a szószerinti értelműekre gondolok).

Többféle patkány létezik. A középkorban a patkányokat azért is utálták, mert – a vándorpatkányok – egy súlyos betegséget terjesztettek: a pestist. Szegény vándorpatkányok ebben nem voltak ugyan vétkesek, mivel ők csak betegek voltak, pestisbaktériummal fertőzöttek (nem mindegyik, persze, de járványoknál esetleg nagyrészük), sőt, a patkányoktól megfertőződött patkánybolhák sem voltak hibásak, hiszen csak közönséges vérszívók voltak, de azért, ugye, ha egy ilyen fertőzött patkánybolha az ember lábára ugrott, és az embert megcsípte, akkor jöhetett a bubópestis, vagy a bubóból, sőt, most már, légúti fertőzéssel, közvetlenül a tüdőpestises embertől is, a másik ember tüdőpestise… Három beteg emberből csak egy vagy kettő halt meg, az nem volt rossz arány (bubópestis esetén a betegek fele, tüdőpestisnél gyakorlatilag mind), csak hát annak , aki meghalt, a halál százszázalékos.

Azoknak, akik erről többet akarnak tudni, megjelölök egy internetes címet, mert nem hagyom magam eltéríteni a derék, ártatlan patkányoktól… Egyébként a pestisjárványok csak az akkori emberiség létszámának egyharmadát (bár egyesek szerint több, mint felét) pusztították el, ami bagatell ahhoz képest, ami egy új világháborúban jönne! A pestis egyébként már visszaszorult a Földön a természeti gócokba, így nem kell a pestisjárványtól ijedezni, még Pesten vagy a budai kutyavásárokon sem, - csak az új világháborútól kell, de attól azután nagyon! (https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_hal%C3%A1l).

Én a patkányfélék közül nem a vándorpatkányt láttam, persze, hanem a házi patkányt (https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1zi_patk%C3%A1ny). Nem hagyta magát eléggé megfigyelni, de azért az átlagosnál talán többet tudok róla. a szakkönyvekből.

A házi patkány bizonyos értelemben sokkal okosabb, mint az ember, - és az ember példát vehetne róla!

A házi patkánnyal ugyanis korántsem lehet annyi mindent megetetni, mint az emberrel!

Amennyiben a házi patkány megkóstolja az ízletes, de mérgezett csalétket, és azt látja: a közelben elpusztult patkány van, akkor figyelmezteti társait!

Hát nem csodálatos?

Ilyet az ember ritkán tesz, ha pedig tesz, nem hallgatnak rá embertársai, míg a patkányra patkánytársai igen! Én is tapasztaltam ezt az embereknél, de ez most itt nem a panaszreklám helye, sőt, nem is akarok kitérni egyes embertársaim (vagy eddig embernek tartott embertársaim) viselkedésére, mert akkor mindjárt olyat mondok, vagyis hát írok, hogy…!

A patkányok elleni küzdelemben, legalábbis itt, Európában, felhasználtak egykoron egy érdekes emlősállatot: a vadászgörényt.

Vadászgörényt már háromszor láttam eddigi életemben, valaki sétáltatta, pórázon, mint a kutyát, - de nem kutya! Kedves kis állat, de nem szívleli a patkányokat, ezért régen a beidomított vadászgörényt gazdája leengedte a csatornába, és a csatornában szegény ártatlan patkányokkal, a vadászgörény, azzal a szolgai rosszindulatával, sok minden csinált. Nem is sorolom…

A vadászgörényt, amelyiket láttam, már nem patkányvadászatra használták, hanem kutyaként. Ugatni nem tudott (lehet, hogy tudott, csak engem nem tartott megugatásra érdemesnek), és nem volt büdös, mert gazdája, mint mondta, langyos, samponos vízben szokta fürdetni.

Budapesten nem szeretik a házi patkányokat. Ezt megértem, - bár úgy vélem, hogy azért az, amit éppen e mostani Ház nem szeret, hát az…

Meg egy hír is van, friss, hogy állítólag a mostani önkormányzati választás utolsó órájára a főpolgármester összehívta a főváros képviselő testületét a fő-fő ügyben: mi legyen a fővárosi patkányokkal?

Hát, tényleg, mi legyen, ha valóban ez a kérdés, és nem más, az, ami még ott van a varázsló bűvész cilindere alatt, előhúzásra és felhúzásra várón?

A világban sok helyen imádják, eszik a kutyahúst, de itt, Budapesten kutyába sem veszik… A sült patkányt is árulják egyes országokban, mert a hús, az hús, nevelés, szokás dolga, hogy mit kedvelnek egy táj emberei, de nem hiszem, hogy a patkányhúst meg lehet kedveltetni a magyarokkal… Bár, ha arra gondolok, hogy az utóbbi évtizedben miket, kiket kedveltek nagy balgaságukban…

Nem, mégsem! Azt nem…

Százezer vadászgörényre, persze, lehetne százezer milliárdot kérni attól az Európai Uniónak nevezettől, de, félő: olyan rosszul áll ott most a mostani kormány szénája, hogy esetleg nem kapna annyit… Pedig micsoda móka volna a vadászgörénnyel vadászó látványosság… Micsoda kiváló figyelemelterelés a nagy és növekvő problémákról…!

Persze, volna azért egy javaslatom, de kicsit félénken írom le ebben a nagy favágó kapitalizmusban: a szocializmustól is lehetne tanulni!

Hiszen, ha a bábolnai gazdaság oly kitűnően tudta irtani a patkányokat a Kádár-korszakban, a szocializmus társadalmi rendjében (a szószerinti patkányokról van szó!), akkor miért nem tudja ugyanezt megcsinálni ebben a polgári demokráciás helyzetben?

No, hajaznak rá, budapesti képviselőtestületi urak, hogy mire gondolok?

Persze, lehet, hogy másra is gondolok, amit nem írok ide, mert azért egy főpolgármester bűvész cilindere mégis rejthet ezt-azt, persze, patkányt is, de azért…

Ki a Duna vizét issza, annak kell ám a kulissza! Ezt ugyan másként szokták mondani, és a Tiszát, meg a vizét ivók szívét teszik bele… Ilyen csekélységekre azonban ne adjunk, ha azokra a nagy…

(2019)

Illusztráció: Pixabay.