Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-10-08 09:28:00
Megtekintve: 5728
Gazdátlanok
A varázsló elutazott. Szórakozottságában el sem búcsúzott három állatától: a majomtól, a kutyától és a macskától, így azok nem tudták hová ment és mikor jön haza.

Később küldött ugyan nekik egy kókuszpálmás képeslapot, amelynek egyik oldalán igen bámuló teve is volt, másik oldalán viszont csak annyi: Boldog Új Évet!

Ez némileg szintén meglepetést keltett, mert az éppen baktató óévnek még kereken hat hónapja volt hátra újévig.

A három állat közül egyedül a majom tudott olvasni, aki később egy újságból olyasmit böngészett ki, hogy gazdájukat Afrikában felfalta egy krokodilus.

Az állatok bánkódtak egy sort, utána tanácskozni kezdtek.

- Menjünk az erdőbe, éljünk a fákon! - javasolta a majom. Egyiken gyümölcsöt találunk, másikon madárfészket tojásokkal... Itthon meg csak korog a gyomrunk!

A macskának tetszett az ötlet, de a kutyának nem, mert nem erőssége a fáramászás, ezért így ugatott:
Vaú-vaú! Ha már szegény gazdánk nyomorban, krokodilgyomorban, pótolja őt a majom! Osztogasson tanácsokat a városban, mint gazdánk tette. A tanácsokért fizetnek az emberek, lesz pénzünk eleségre.

A cica ezt is jó ötletnek találta. A majom rápingálta egy táblára:

EZ EGY NAGYON OKOS MAJOM,
PÉNZÉRT SEGÍT MINDEN BAJON!

A városban éppen vásár volt, ínycsiklandós illatokkal, kiabáló népekkel. A majom hirtelen megállt, homlokára csapott:

- Jó-jó, de milyen tanácsot osztogassak?!

A kutya semmit sem tudott kisütni, de a macska faggatni kezdte a majmot:
- Amikor a varázsló téged írni-olvasni tanított, csak mondogatott valami bölcs dolgot! Gondolkozz!

- Tényleg! - csapott megint a homlokára a szőrös gazdapótló. Ha nem jól tudtam valamit, szigorú képet vágott, és rám szólt:

NÉZZ MAGADBA, NÉZZ MAGADBA,
NE PEDIG A VAKABLAKRA!

- Ez jó lesz! - vélte a macska. Nem tudom ugyan, hogy mi a vakablak, de jó lesz, érzem!

Nos, nem mindenki volt kíváncsi a majom tanácsára a bajban levők között. Akik igen, azok közül sem mindenki fizetett, sőt, néhányan gúnyolódásnak vették a szőrös muki szavait, és botot ígértek érte.

Valamicske pénz mégis összegyűlt, de azt meg egy vásári tolvaj ellopta. Ott álltak lóvá tetten, bámulón-bambulón szegényen, pedig a városnak szép neve volt: Bölcsengazdag.

A szerencsétlenséget az utolsó pillanatban enyhítette, hogy újabb tanácskérő érkezett. A király volt, álruhában. Neki is elmondta a majom a versikés-tanácsot.

Az álruhás királynak nem nagyon tetszett, de azért mégis valódi ezüstpénzt adott érte. Igaz, kicsikét, de vehettek rajta mócsingos főtt húst. A kutya még nagy csontot is kapott ráadásnak. Nem ették maguk dudára, de azért az éhség már nem kínozta őket. Éjszakai szállásuk egy romos, elhagyott ház lett.

Némely tanácsról a tanácsot kapó először úgy gondolja: nem sokat ér, de később rájön, hogy a sokat elől elhagyhatja a nemet.

Ez történt a királynak adott tanáccsal is. A felséges úr palotáján száz ablak is volt, de vakablak egy sem, így arra nem is nézhetett volna. Önmagába nézett, és rájött: egy s más sikertelenségéért ő maga is hibás.

A tanácstalanság erdejéből a tettek mezejére lépett. Új királyi tanácsot nevezett ki, leváltotta az ételeket odakozmáló főszakácsot, szigorú képet vágott és megbüntetett jó néhány pazarlót, meg ezt-azt törvénytelenül zsebre vágót…

Mindennek hamarosan lett is eredménye. Még a gazdátlan állatok számára is!

A király a majmot kinevezte majomparádé-rendezőnek, a kutyát a vadászebek oktatójának, a macskát pedig palotai főegerészőnek.

Eleséget hozó napok virradtak a három állatra, de nagyon hiányzott nekik egykori gazdájuk: a varázsló. A majom folyton az újságokat, napi-, heti- és havilapokat böngészte. Nem hitte, hogy gazdájukat krokodilus falta fel. Fordítva is megtörténhetett…

Egyszer végül arról olvasott, hogy a varázsló él, és krokodilusokból hidat épített a Nílus folyón. Nagyot ugrott örömében.

Sajnos, másnap más hírt hoztak az újságbetűk: a varázsló élete keserű, és kering felette hat keselyű.

Harmadnapra jött a harmadik tollforgató tudósítása: talán nem keselyűk azok, hanem flamingók. Hát némely híradások ilyen idővel megingók…

No, de minden kétely eloszlott, amikor hat keselyű vontatta légi hintón megérkezett - maga a varázsló! Jött, mint derült égből a villámcsapás, mellesleg az utóbbi is megjött. A kutya ma is emlegeti, hogy a villám sújtotta keselyűk húsánál evett már jobbat is…

A király elteázgatott a varázslóval, aki ajándékokkal kedveskedett a felséges úrnak. Hárommal is. Egyik a Mindent Megrágó Afrikai Egér volt, a másik a felbecsülhetetlen értékű Bölcsességek Könyve, a harmadik pedig kis üvegcse, tele krokodilkönnyel.

Sajnos, az egér hamarosan szétrágta a Bölcsességek Könyvét, amely így már könnyen felbecsülhető lett: semmit érő. A krokodilkönnyel telt üvegcse pedig felborult, tartalma kiömlött, de így legalább volt hová önteni a Bölcsességek Könyvének pusztulása miatt bánkódó király szeméből hullót. A Mindent Megrágó Afrikai Egér viszont, szerencsére, többet már nem rág meg semmit. Ez a palotai főegerészőnek köszönhető…

A három állat visszatért a varázslóval eredeti otthonába.

Minden jó, ha jó a vége, és ez majdnem-majdnem be is következett, de a Bölcsességek Könyvének pusztulása miatt mégsem teljesen.

Ha ez a könyv nem pusztult volna el az egérfogak alatt, talán ma bölcsebb lenne kisvilág, nagyvilág. Mindkettőre ráférne…

(2014)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!