Vesztőhelyen Igazság lehet néző,
láthatóan vagy láthatatlanul,
de gyakran ész- és szívvesztő helyeknél
csak Bosszú ül, e vérre éhes Úr.

Arad, nem Arad… Sokfélét arat még
később Idő, majd őröl Nagy Malom,
és Ferenc Jóskát Kossuthtal imádtat
együtt, szemet forgató úri hon.

Mártírok halnak meg. S mártírt csinálnak
gyilkosokból későbbi századok.
Az Igazság szól: - Őszintébb világot!
S Hatalom szól: - Bátran hazudjatok!

Arad. Valóság. Álom. Vértanúi
jót akartak, - de folyt a Nagy Folyam,
s Jövőbe átfolyt, s később sziklás tájon
vér, s víz, együtt, rémálomba rohant.

Arad. Álom. Valóság. Tizenhárom.
(S Batthyány Pesten, ugyane napon.)
A látszat-csend hányszor szívekre lőtt már, -
de volt szívek szavát még hallhatom.

Ám hány észnek, szívnek megérthetetlen
az, ami volt, - ami megérthető!
S nincs megértés! Ez a Megérthetetlen!
Mit őrölsz most, Malom, te rossz Idő?!

A Megérthető, mikor meg nem értik,
bosszút hoz. Kell a sok hazug halott?
S hazug élők között ez, mondd, szabadság?

Nem szégyellitek, hazug magyarok?

(2019)

A képen:
Az aradi vértanúk levétele a bitófákról, ismeretlen 19. századi festő műve, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Az_aradi_v%C3%A9rtan%C3%BAk_lev%C3%A9tele_a_bit%C3%B3f%C3%A1r%C3%B3l.jpg