Feltöltve: 2019-10-05 08:26:41
Megtekintve: 21734
Az őrség vágya
Az őrség szó a címben átvitt értelemben szerepel, nem mundéros őrségre gondolok, hanem valaminek az őrzésére őrként, ami nemes, eszmeként, értékként. Őrség, ami indokolja létezésünket, – önmagunk előtt is, vagy legalább önmagunk előtt.
Ha az ember nagyon megöregszik, könnyen kerül olyan helyzetbe egy-egy korban, hogy nem látja eléggé saját létezésének szükségességét: keveset tehet a sok rossz ellen, úgy tűnhet, szinte semmit.
Ilyesmit érezhettek egy-egy korban a Múlt igazi nagyjai is. Jó, Petőfi nem, mert sikerült idejében meghalnia, amit az orosz cárnak is köszönhet, hiszen ki küldte feléje az a kozákot, nekiszegezett fegyverrel? Többen küldték, persze, még magyarok is, de azért közvetlenül mégis a cár.
Adyt azonban utolérhette ez a fentebb említett érzés. Az „Éljen a háború!” jelszóval, virágokkal, zengő énekszóval háborúba menő tömeggel szemben, bármilyen „irodalmi nagyság” is volt Ady, meg kellett tapasztalnia saját tehetetlenségét. Elszigetelődött. Az Osztrák-Magyar Monarchia „úri Magyarországának” nacionalizmusa által elbutított, vágóhídra menő tömeg szellemi színvonala akkor is szégyenletes volt, ha a környező országoké sem volt jobb. Egy évszázad álma c. versemben tapintatosan utalok erre, ebből idézem:
„Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, újsághír rohan,
és csók a csók olykor, igazán, szívből,
tündérvirág megremeg, boldogan),
felszín, közép mély, mély, s alatta mélyebb,
s a mélyben az, akit görbít a gyár,
majd sör vigasztal, sóskifli, de otthon
fáradt feleség, betegség, halál,
s fent, a felszínen, cigány, hegedűszó,
mulat a gazdag, meg huszáros úr,
huszárcsínyeken nevet úri tolvaj,
szájtáti népség bámul jámborul.
- E köznépből egyszer még csőcselék lesz!
- mondja egy tréfás kávéházi fő.
- Lehet, de vélem: ágyútölteléknek
használja fel majd közeli jövő!
- ekképp egy másik, filozófus ajkú,
s iszogatnak. Kisházzá lett a Ház,
s benne veszett nyál meggyűlt és kifröccsen:
a "geszti bolond" uszít, magyaráz.
A mélyben nő, ki rabolni szeretne
(még többet) - már csak ilyen a Világ!
Vonat füttyent harcünneplő bakákkal,
"Megtanítjuk a kutyát, Szerbiát!"
- így a házmester. Méltóságos bólint,
s a Himnusz szól, ez az élőn halott,
szent tabu-dal, mit bennszülött magyarság
dicséretekkel úgy megtagadott!
Vér, baj, vérbaj, szurony, szívekbe szúró.
(Ó, Álom, Álom, miért ennyi vér?!).
Egy Költő jár, csodabogárként préda:
kiömlő vér ellen ír és beszél,
agyvelejét pusztítják spirochaeták,
de még megéri: láz égig szalad,
s egy különc gróf jön, igazabb magyarként,
s őszirózsákat osztó pillanat.” (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=30146&fbclid=IwAR1Uqtcu1EUOaCr7kCpc2FOAKoPGV2X-VMwQgUKvPEwfR0Q99ZK_QbEpKww).
Ady Endre látta azt, amit a magyar tömegek túlnyomó része nem látott, vagy nem mert látni, vagy nem is akart látni. Látta kikerülhetetlen végét annak, ami az első világháború kezdetével jött, még ha minden részletét nem is láthatta pontosan (Emlékezés egy nyár-éjszakára - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/emleknya.htm). Még 1915-ben, a háború kitörése után is intette a magyarságot, azt az értelmes magyarságot, amelyikben, ki tudja mennyire, de azért hitt (Intés az őrzőkhöz - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/intes.htm).
Mennyire hitt Ady a versek lényeges történéseket befolyásoló hatalmában?
Ez vita tárgya lehet, de – szerintem – nem hitt annyira, amennyire mutatta. A költőnek, akár nagy költő, akár kicsi, hinnie kell abban, amit ír, még ha nem is hisz.
Én is, még ha sokan nem is tartanak költőnek (no, ha ez lenne az egyetlen gondom, bajom, ettől vígan lehetnék, hiszen ebben a korban, amelyben élek, teljesen lényegtelen, hogy valakit költőnek tartanak-e vagy nem!), hiszek abban, amit írok, még ha nem is hiszek valójában. Ez a látszólagosan paradox megállapítás rám is érvényes. Látom, hogy nagy költőit sohasem szerette a magyarság, nem csak Kölcseyre érvényes ez, hanem gyakorlatilag mindegyikre, és nem csak a nagyokra. Szabolcska Mihályt, ezt a kis naiv, konzervatív, verselő papocskát, akinek Ady az Üzenet Költőcske Mihálynak c. versét írta (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/ady-endre-13441/a-menekulo-elet-13FD2/harc-es-halal-140D2/uzenet-koltocske-mihalynak-1410E/), a hatalom látszólag szerette, elhalmozta mindennel butuskán primitív verseiért (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabolcska_Mih%C3%A1ly), felhasználta egyszerűség-kultuszát Ady ellen, de azért, szerintem, valójában Szabolcskát is lenézte.
Annak, aki bátran, tárgyilagosan, kritikus szemmel meri nézni a magyarság múltját, jelenét, - és a hazaszeretettel mindig csak ez a látásmód összeegyeztethető, minden más tragédiák előkészítője volt! – az nem csak a magyarság értékeit látja meg, hanem szégyeneit is, amelyek korántsem csak a magyaroké, hanem a világé is (https://www.poet.hu/vers/195015). A látónak előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy a magyarság nagy költői, Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Juhász Gyula, József Attila és mások nemes, haladást kívánó eszméi sohasem voltak népszerűek a magyarság körében (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46799), ez a „legnagyobb, tabuként tisztelt” költeményekre is vonatkozik (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745).
A hazaszeretet csak az igazságra, őszinteségre épülhet. Népbutításra, felszínességre az a kártyavár épül, ami az első, majd a második világháborúhoz vezetett.
Ady Endre, ha rokonszenvezett is a szocialista eszmékkel, valójában egy olyan polgári társadalom híve volt, amelyik fejlettebb a „geszti bolond” (Tisza István) „úri Magyarországánál”, és ennek megvalósítását a háború folyamán – kényszerűségből – egy polgári forradalom útján látta megvalósíthatónak. A forradalomban igaza lett, ez volt az „őszirózsás” forradalom.
Ezt még megérte, „megdicsőült”, de már 1918 őszén, halála előtt többé-kevésbé halott volt, ha ténylegesen csak 1919-ben halt is meg (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre). A vérbaj (szifilisz) kórokozói Ady agyát is tönkretették. Amikor gróf Tisza Istvánt (akit egykor „gyújtogató, csóvás embernek” és „úrnak, magyarnak egyként rongynak” nevezett - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/rohforr.htm) a bosszúálló katonák önkényes ítélettel megölték, így nyilatkozott a forradalomról: „Ez nem az én forradalmam”.
Miért tette ezt? Megijedt a saját polgári forradalmától? Az hitte volna, hogy egy forradalmat, még ha polgári is, lehet kilengések nélkül csinálni? Nem látta, hogy gróf Tisza István halála milyen csekélység ahhoz, ami ennek az embernek a bűnlajstroma volt, és ahhoz a sok háborúban elesett emberhez képest? Ahhoz a sok felháborító igazságtalansághoz képest, ami Tisza István „úri Magyarországát” jellemezte? Vagy feltámadt benne a közönségnek hízelegni önérdekből szolgálni akaró „koszorús költő”? Vagy ezek keveréke?
Mindenekelőtt: beteg volt már, kevéssé beszámítható értelmű beteg.
Amint hamarosan nyilvánvaló is lett, ekkorra agyát már majdnem egészen tönkretette a vérbaj kórokozója. Magyarázzuk inkább ezzel. Jobb egy bukott diktátor esetében a törvényes igazságszolgáltatás, ezt elismerem, Tisza István esetében is jobb lett volna, de egy végzetes tragédia után ez volna a lényeges?
Nyilván nem. Ám Ady azért, költészetével, miközben ma sem kedveli a hatalom (hogy ezt a finom kifejezést használjam), ma is sok értéket őriz, holtában is: hazaszeretetet, emberséget, tisztességet, társadalmi haladást, - egy jobb polgári társadalmi rendet megvalósító ország vágyát.
Arról nem tehet, hogy holtában sem valami nagy sikerrel őrzi ezt, - de mégis őrzi.
Igen, a becsületes embernek kell az, hogy valamilyen igazi értéket őrizzen. Még akkor is, ha az őrzés hatékonyságában nem hisz, vagy igen kevéssé.
A tét, ahogy a hírekből elénk bukkanóan sejthető, most is hasonló ahhoz, mint ami Ady idejében volt: egy kissé becsületesebb, a szabadságjogokat jobban tiszteletben tartó, értelmesebb, liberálisabb POLGÁRI Magyarország. Valamennyire mindenképpen reálisabb ez a cél most, mint az „őszirózsás forradalom” után volt, Európában nem az antant uralkodik, a Kádár-korszak, ha „szocialista tábor” vesztes is lett, mégis némileg egy erkölcsösebb társadalmi rend emlékét hagyta, mert a kapitalizmus nemzetközi méretű termelő ereje győzte le, és nem a polgári rend erkölcsi színvonala (ALAPVETŐ FOGALMAK (1), - „DEMOKRÁCIA”, igazság és hazugság - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716), az Európai Unió országai túlnyomó többségének nem érdeke a nacionalizmus feltámasztása Európában.
Igaz, a világban továbbra is igen nagy veszélyt jelent az emberiségre számos ország nacionalizmusa, amelyet olyan személyek csak jelképeznek, mint Amerikában Trump, Oroszországban Putyin. Hitler is csak jelkép volt valójában, a szörnyeteg ott állt mögötte (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46699). Új Hitlerek azonban bármikor jöhetnek ma is (http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637).
Az őrség vágya szép, és kell az őrség, még akkor is, ha kudarcok jönnek. Magyarországra is érvényes ez. A becsületes, jobb országot, világot akaró embereknek nem azért kell egy jobb polgári társadalmi rendre szavazniuk, és érte tenni, mert a polgári (tőkés) társadalmi rend Édent hozhat, - dehogy hozhat! Viszont két ördög közül a kisebbre célszerű szavazni, ezt már a 2014. évi magyarországi parlamenti választásnál megírtam (Melyik ördögöt válasszuk? - http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html). Azóta az események még több érvet, indokot hoztak erre (Legális kormány, illegális kormány - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420,
A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018) - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716, Lehetne-e teljesen tisztességes választás egy polgári demokráciában? Milyen irányvonalra célszerű szavazniuk a hazájukat szerető embereknek? - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=627301054433898&set=a.111397106024298&type=3&theater, GONDOLATOK A 2019. ÉVI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOKHOZ - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46746).
Az őrségen levőnek azonban nem csak az esetleg sokszor igen kiábrándító jelent kell néznie, hanem, ahhoz, hogy hite növekedjen, a Történelmet is kérdezgetnie: mi várható?
A Történelem választ is ad, ha a jövőre nézve pontosabb forgatókönyv változatokat nem is. A Történelem eddigi menete: 1.) gazdasági és társadalmi fejlődés, amelyik minden társadalmi korszakban folyamatos, 2.) a gazdasági és társadalmi fejlődés egyes időszakokban felgyorsul, ekkor következhetnek nagy háborúk, mint az első és második világháború, utóbbiakat forradalmak (forradalmi értékű változások) követik, amelyek mindig jobbat hoztak az addiginál, még akkor is, ha végül az ellenforradalom ezeket leverte gondoljunk arra példának: a magyar jobbágyfelszabadítás a Habsburg önkényuralom ellenére is bekövetkezett.
Ha a polgári (kapitalista, tőkés) világrend, amely egyre kevesebb ember érdekét szolgálja a növekvő tömegekkel szemben, nem tudja uralmát másképpen biztosítani, vagy a „világkormányzásra” megoldást találni, akkor új világháború fog bekövetkezni, - ezt mondja a Történelem. Új életfelfogásra van szükség (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741).
Egy új világháború, - a mai szupermodern fegyverek birtokában - az emberiség létét fenyegető változat. Azok az atombombák, amelyeket a második világháború végén Japánra ledobtak, már régen elavult fegyverek lehetnek!
A következményképpen várható Forradalomra sem jó gondolni (Vers egy eljövendő Forradalomhoz - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46399).
Sok minden rossz a világban, - és sok minden rossz Magyarországon.
Magyarország kis ország, vannak történelmi múltjának értékei, vannak szégyenei, de még nem tart ott, hogy igaz történelmét és mostani jelenét, valamint várható jövőjét őszintén számba vegye (Tűnődés a magyarságról - https://www.poet.hu/vers/195015).
Utóbbi okból még inkább szükség van a fogalmak igaz tartalmának becsületes megőrzésére, a haza érdekében való tettekre, a társadalmi küzdelmekben való tisztességes részvételekre.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Ha az ember nagyon megöregszik, könnyen kerül olyan helyzetbe egy-egy korban, hogy nem látja eléggé saját létezésének szükségességét: keveset tehet a sok rossz ellen, úgy tűnhet, szinte semmit.
Ilyesmit érezhettek egy-egy korban a Múlt igazi nagyjai is. Jó, Petőfi nem, mert sikerült idejében meghalnia, amit az orosz cárnak is köszönhet, hiszen ki küldte feléje az a kozákot, nekiszegezett fegyverrel? Többen küldték, persze, még magyarok is, de azért közvetlenül mégis a cár.
Adyt azonban utolérhette ez a fentebb említett érzés. Az „Éljen a háború!” jelszóval, virágokkal, zengő énekszóval háborúba menő tömeggel szemben, bármilyen „irodalmi nagyság” is volt Ady, meg kellett tapasztalnia saját tehetetlenségét. Elszigetelődött. Az Osztrák-Magyar Monarchia „úri Magyarországának” nacionalizmusa által elbutított, vágóhídra menő tömeg szellemi színvonala akkor is szégyenletes volt, ha a környező országoké sem volt jobb. Egy évszázad álma c. versemben tapintatosan utalok erre, ebből idézem:
„Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, újsághír rohan,
és csók a csók olykor, igazán, szívből,
tündérvirág megremeg, boldogan),
felszín, közép mély, mély, s alatta mélyebb,
s a mélyben az, akit görbít a gyár,
majd sör vigasztal, sóskifli, de otthon
fáradt feleség, betegség, halál,
s fent, a felszínen, cigány, hegedűszó,
mulat a gazdag, meg huszáros úr,
huszárcsínyeken nevet úri tolvaj,
szájtáti népség bámul jámborul.
- E köznépből egyszer még csőcselék lesz!
- mondja egy tréfás kávéházi fő.
- Lehet, de vélem: ágyútölteléknek
használja fel majd közeli jövő!
- ekképp egy másik, filozófus ajkú,
s iszogatnak. Kisházzá lett a Ház,
s benne veszett nyál meggyűlt és kifröccsen:
a "geszti bolond" uszít, magyaráz.
A mélyben nő, ki rabolni szeretne
(még többet) - már csak ilyen a Világ!
Vonat füttyent harcünneplő bakákkal,
"Megtanítjuk a kutyát, Szerbiát!"
- így a házmester. Méltóságos bólint,
s a Himnusz szól, ez az élőn halott,
szent tabu-dal, mit bennszülött magyarság
dicséretekkel úgy megtagadott!
Vér, baj, vérbaj, szurony, szívekbe szúró.
(Ó, Álom, Álom, miért ennyi vér?!).
Egy Költő jár, csodabogárként préda:
kiömlő vér ellen ír és beszél,
agyvelejét pusztítják spirochaeták,
de még megéri: láz égig szalad,
s egy különc gróf jön, igazabb magyarként,
s őszirózsákat osztó pillanat.” (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=30146&fbclid=IwAR1Uqtcu1EUOaCr7kCpc2FOAKoPGV2X-VMwQgUKvPEwfR0Q99ZK_QbEpKww).
Ady Endre látta azt, amit a magyar tömegek túlnyomó része nem látott, vagy nem mert látni, vagy nem is akart látni. Látta kikerülhetetlen végét annak, ami az első világháború kezdetével jött, még ha minden részletét nem is láthatta pontosan (Emlékezés egy nyár-éjszakára - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/emleknya.htm). Még 1915-ben, a háború kitörése után is intette a magyarságot, azt az értelmes magyarságot, amelyikben, ki tudja mennyire, de azért hitt (Intés az őrzőkhöz - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/intes.htm).
Mennyire hitt Ady a versek lényeges történéseket befolyásoló hatalmában?
Ez vita tárgya lehet, de – szerintem – nem hitt annyira, amennyire mutatta. A költőnek, akár nagy költő, akár kicsi, hinnie kell abban, amit ír, még ha nem is hisz.
Én is, még ha sokan nem is tartanak költőnek (no, ha ez lenne az egyetlen gondom, bajom, ettől vígan lehetnék, hiszen ebben a korban, amelyben élek, teljesen lényegtelen, hogy valakit költőnek tartanak-e vagy nem!), hiszek abban, amit írok, még ha nem is hiszek valójában. Ez a látszólagosan paradox megállapítás rám is érvényes. Látom, hogy nagy költőit sohasem szerette a magyarság, nem csak Kölcseyre érvényes ez, hanem gyakorlatilag mindegyikre, és nem csak a nagyokra. Szabolcska Mihályt, ezt a kis naiv, konzervatív, verselő papocskát, akinek Ady az Üzenet Költőcske Mihálynak c. versét írta (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/ady-endre-13441/a-menekulo-elet-13FD2/harc-es-halal-140D2/uzenet-koltocske-mihalynak-1410E/), a hatalom látszólag szerette, elhalmozta mindennel butuskán primitív verseiért (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabolcska_Mih%C3%A1ly), felhasználta egyszerűség-kultuszát Ady ellen, de azért, szerintem, valójában Szabolcskát is lenézte.
Annak, aki bátran, tárgyilagosan, kritikus szemmel meri nézni a magyarság múltját, jelenét, - és a hazaszeretettel mindig csak ez a látásmód összeegyeztethető, minden más tragédiák előkészítője volt! – az nem csak a magyarság értékeit látja meg, hanem szégyeneit is, amelyek korántsem csak a magyaroké, hanem a világé is (https://www.poet.hu/vers/195015). A látónak előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy a magyarság nagy költői, Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Juhász Gyula, József Attila és mások nemes, haladást kívánó eszméi sohasem voltak népszerűek a magyarság körében (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46799), ez a „legnagyobb, tabuként tisztelt” költeményekre is vonatkozik (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745).
A hazaszeretet csak az igazságra, őszinteségre épülhet. Népbutításra, felszínességre az a kártyavár épül, ami az első, majd a második világháborúhoz vezetett.
Ady Endre, ha rokonszenvezett is a szocialista eszmékkel, valójában egy olyan polgári társadalom híve volt, amelyik fejlettebb a „geszti bolond” (Tisza István) „úri Magyarországánál”, és ennek megvalósítását a háború folyamán – kényszerűségből – egy polgári forradalom útján látta megvalósíthatónak. A forradalomban igaza lett, ez volt az „őszirózsás” forradalom.
Ezt még megérte, „megdicsőült”, de már 1918 őszén, halála előtt többé-kevésbé halott volt, ha ténylegesen csak 1919-ben halt is meg (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre). A vérbaj (szifilisz) kórokozói Ady agyát is tönkretették. Amikor gróf Tisza Istvánt (akit egykor „gyújtogató, csóvás embernek” és „úrnak, magyarnak egyként rongynak” nevezett - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/rohforr.htm) a bosszúálló katonák önkényes ítélettel megölték, így nyilatkozott a forradalomról: „Ez nem az én forradalmam”.
Miért tette ezt? Megijedt a saját polgári forradalmától? Az hitte volna, hogy egy forradalmat, még ha polgári is, lehet kilengések nélkül csinálni? Nem látta, hogy gróf Tisza István halála milyen csekélység ahhoz, ami ennek az embernek a bűnlajstroma volt, és ahhoz a sok háborúban elesett emberhez képest? Ahhoz a sok felháborító igazságtalansághoz képest, ami Tisza István „úri Magyarországát” jellemezte? Vagy feltámadt benne a közönségnek hízelegni önérdekből szolgálni akaró „koszorús költő”? Vagy ezek keveréke?
Mindenekelőtt: beteg volt már, kevéssé beszámítható értelmű beteg.
Amint hamarosan nyilvánvaló is lett, ekkorra agyát már majdnem egészen tönkretette a vérbaj kórokozója. Magyarázzuk inkább ezzel. Jobb egy bukott diktátor esetében a törvényes igazságszolgáltatás, ezt elismerem, Tisza István esetében is jobb lett volna, de egy végzetes tragédia után ez volna a lényeges?
Nyilván nem. Ám Ady azért, költészetével, miközben ma sem kedveli a hatalom (hogy ezt a finom kifejezést használjam), ma is sok értéket őriz, holtában is: hazaszeretetet, emberséget, tisztességet, társadalmi haladást, - egy jobb polgári társadalmi rendet megvalósító ország vágyát.
Arról nem tehet, hogy holtában sem valami nagy sikerrel őrzi ezt, - de mégis őrzi.
Igen, a becsületes embernek kell az, hogy valamilyen igazi értéket őrizzen. Még akkor is, ha az őrzés hatékonyságában nem hisz, vagy igen kevéssé.
A tét, ahogy a hírekből elénk bukkanóan sejthető, most is hasonló ahhoz, mint ami Ady idejében volt: egy kissé becsületesebb, a szabadságjogokat jobban tiszteletben tartó, értelmesebb, liberálisabb POLGÁRI Magyarország. Valamennyire mindenképpen reálisabb ez a cél most, mint az „őszirózsás forradalom” után volt, Európában nem az antant uralkodik, a Kádár-korszak, ha „szocialista tábor” vesztes is lett, mégis némileg egy erkölcsösebb társadalmi rend emlékét hagyta, mert a kapitalizmus nemzetközi méretű termelő ereje győzte le, és nem a polgári rend erkölcsi színvonala (ALAPVETŐ FOGALMAK (1), - „DEMOKRÁCIA”, igazság és hazugság - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716), az Európai Unió országai túlnyomó többségének nem érdeke a nacionalizmus feltámasztása Európában.
Igaz, a világban továbbra is igen nagy veszélyt jelent az emberiségre számos ország nacionalizmusa, amelyet olyan személyek csak jelképeznek, mint Amerikában Trump, Oroszországban Putyin. Hitler is csak jelkép volt valójában, a szörnyeteg ott állt mögötte (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46699). Új Hitlerek azonban bármikor jöhetnek ma is (http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637).
Az őrség vágya szép, és kell az őrség, még akkor is, ha kudarcok jönnek. Magyarországra is érvényes ez. A becsületes, jobb országot, világot akaró embereknek nem azért kell egy jobb polgári társadalmi rendre szavazniuk, és érte tenni, mert a polgári (tőkés) társadalmi rend Édent hozhat, - dehogy hozhat! Viszont két ördög közül a kisebbre célszerű szavazni, ezt már a 2014. évi magyarországi parlamenti választásnál megírtam (Melyik ördögöt válasszuk? - http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html). Azóta az események még több érvet, indokot hoztak erre (Legális kormány, illegális kormány - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420,
A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018) - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716, Lehetne-e teljesen tisztességes választás egy polgári demokráciában? Milyen irányvonalra célszerű szavazniuk a hazájukat szerető embereknek? - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=627301054433898&set=a.111397106024298&type=3&theater, GONDOLATOK A 2019. ÉVI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOKHOZ - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46746).
Az őrségen levőnek azonban nem csak az esetleg sokszor igen kiábrándító jelent kell néznie, hanem, ahhoz, hogy hite növekedjen, a Történelmet is kérdezgetnie: mi várható?
A Történelem választ is ad, ha a jövőre nézve pontosabb forgatókönyv változatokat nem is. A Történelem eddigi menete: 1.) gazdasági és társadalmi fejlődés, amelyik minden társadalmi korszakban folyamatos, 2.) a gazdasági és társadalmi fejlődés egyes időszakokban felgyorsul, ekkor következhetnek nagy háborúk, mint az első és második világháború, utóbbiakat forradalmak (forradalmi értékű változások) követik, amelyek mindig jobbat hoztak az addiginál, még akkor is, ha végül az ellenforradalom ezeket leverte gondoljunk arra példának: a magyar jobbágyfelszabadítás a Habsburg önkényuralom ellenére is bekövetkezett.
Ha a polgári (kapitalista, tőkés) világrend, amely egyre kevesebb ember érdekét szolgálja a növekvő tömegekkel szemben, nem tudja uralmát másképpen biztosítani, vagy a „világkormányzásra” megoldást találni, akkor új világháború fog bekövetkezni, - ezt mondja a Történelem. Új életfelfogásra van szükség (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741).
Egy új világháború, - a mai szupermodern fegyverek birtokában - az emberiség létét fenyegető változat. Azok az atombombák, amelyeket a második világháború végén Japánra ledobtak, már régen elavult fegyverek lehetnek!
A következményképpen várható Forradalomra sem jó gondolni (Vers egy eljövendő Forradalomhoz - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46399).
Sok minden rossz a világban, - és sok minden rossz Magyarországon.
Magyarország kis ország, vannak történelmi múltjának értékei, vannak szégyenei, de még nem tart ott, hogy igaz történelmét és mostani jelenét, valamint várható jövőjét őszintén számba vegye (Tűnődés a magyarságról - https://www.poet.hu/vers/195015).
Utóbbi okból még inkább szükség van a fogalmak igaz tartalmának becsületes megőrzésére, a haza érdekében való tettekre, a társadalmi küzdelmekben való tisztességes részvételekre.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!