Feltöltve: 2019-09-29 12:32:47
Megtekintve: 5677
A Szépség a Hazám
Ó, igen, volt Hazám már, -
a Szépség Tavaszán!
S jöhet bármily év, évszak:
e Szépség a Hazám.
A táj pokol felé tart,
hol kényszerből vagyok,
s becsületen röhögnek
idétlen tolvajok,
s nyüzsögnek sunyi „szerzők”,
s meglapul gyáva nép,
mely egy kalmár világnak
eladta volt szívét,
és tapsol, üres fejjel,
sok erkölcsi halott, -
istenről hazudoznak
fent hordószónokok!
A táj pokol felé tart, -
eltűnt itt, ami szép:
rétek lélegző kékjét
nem hozzák égmesék,
erdők éltető zöldje
volt tájon ottmaradt, -
maholnap már e Földön
nincs táj, hazátlanabb!
Haza, ha van, az Szépség, -
a tájain remény,
hogy gondolatból s tettből
születik Költemény,
tegnapi Versnél még szebb,
s fényesebb lesz a nap,
s az este égre feltesz
lélek csillagokat.
Haza, ha van, az Szépség, -
most csak hiánya van.
S a tolvaj? Ő sem boldog
bűntelt álmaiban,
tán sejti: háború lesz,
látható, hallható…
Rokon bűnterhes álom,
és bűnnel telt való!
Az én Hazám a Szépség:
közösnek vet, s arat,
s közösnek virágoztat
Szépség-tavaszokat,
a Köznek szed gyümölcsöt,
zeng piros, kék, arany, -
és annak a gyümölcsnek
mily édes íze van!
Szépségben Szabadság van,
amennyi ott – lehet,
így alkothat a Szépség
jövőt, értelmeset.
Hol tolvaj szabadon lop,
ott soha sincs Haza,
ott sötét számvetések
fekete csillaga.
Hazám: ítélő Szépség,
úgy kegyetlen, ha kell,
hogy Szeretet győzhessen
az embertelenen.
Jót szeret, rosszat gyűlöl, -
Szépség-lelkű Haza,
s vérszín boldogság-álom:
gyönyörű Csillaga!
Ó, igen, volt Hazám már,
a Szépség Tavaszán,
aki ismer, az tudja:
a Szépség a Hazám!
Ó, aki ismer, tudja:
szólok, míg szólhatok:
- Rossz út ez, háború lesz, -
és tengernyi halott,
ha nem ment meg a Szépség
Tudása és a Hit:
más Világ kell, amelyet
a Szépség egyesít!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
a Szépség Tavaszán!
S jöhet bármily év, évszak:
e Szépség a Hazám.
A táj pokol felé tart,
hol kényszerből vagyok,
s becsületen röhögnek
idétlen tolvajok,
s nyüzsögnek sunyi „szerzők”,
s meglapul gyáva nép,
mely egy kalmár világnak
eladta volt szívét,
és tapsol, üres fejjel,
sok erkölcsi halott, -
istenről hazudoznak
fent hordószónokok!
A táj pokol felé tart, -
eltűnt itt, ami szép:
rétek lélegző kékjét
nem hozzák égmesék,
erdők éltető zöldje
volt tájon ottmaradt, -
maholnap már e Földön
nincs táj, hazátlanabb!
Haza, ha van, az Szépség, -
a tájain remény,
hogy gondolatból s tettből
születik Költemény,
tegnapi Versnél még szebb,
s fényesebb lesz a nap,
s az este égre feltesz
lélek csillagokat.
Haza, ha van, az Szépség, -
most csak hiánya van.
S a tolvaj? Ő sem boldog
bűntelt álmaiban,
tán sejti: háború lesz,
látható, hallható…
Rokon bűnterhes álom,
és bűnnel telt való!
Az én Hazám a Szépség:
közösnek vet, s arat,
s közösnek virágoztat
Szépség-tavaszokat,
a Köznek szed gyümölcsöt,
zeng piros, kék, arany, -
és annak a gyümölcsnek
mily édes íze van!
Szépségben Szabadság van,
amennyi ott – lehet,
így alkothat a Szépség
jövőt, értelmeset.
Hol tolvaj szabadon lop,
ott soha sincs Haza,
ott sötét számvetések
fekete csillaga.
Hazám: ítélő Szépség,
úgy kegyetlen, ha kell,
hogy Szeretet győzhessen
az embertelenen.
Jót szeret, rosszat gyűlöl, -
Szépség-lelkű Haza,
s vérszín boldogság-álom:
gyönyörű Csillaga!
Ó, igen, volt Hazám már,
a Szépség Tavaszán,
aki ismer, az tudja:
a Szépség a Hazám!
Ó, aki ismer, tudja:
szólok, míg szólhatok:
- Rossz út ez, háború lesz, -
és tengernyi halott,
ha nem ment meg a Szépség
Tudása és a Hit:
más Világ kell, amelyet
a Szépség egyesít!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!