Feltöltve: 2019-09-24 16:54:11
Megtekintve: 5590
HIÁNYOK
Ágon madár ült, dísztoll-köntösében,
s elszállt, - de a hiánya ottmaradt.
Egy pillanatra. Hány emberi élet
hiánya végül ilyen pillanat!
Ó, még azé is, aki bonyolultan
ad át Időnek pillanat-időt:
szépséget, álmot, hasznos kor-találmányt, -
elfelejtik jövőből érkezők.
Néha színlelik azt, hogy nincs felejtés,
ha jó vagy rossz volt óriási tett.
Tömeggyilkosok? Igen nagy tudósok?
Nem születnek felejthetetlenek!
Gyakran összetett jó és rossz hiánya,
s többféleségek érthetetlenek.
Van úgy: Szeretet úgy szeret, ha gyűlöl,
s Gyűlöletben olykor mély Szeretet.
A Nagy Egész él? Létezik hiánya
a Nagy Egésznek? S mint lehet „örök”?
S mi az Egész? A Föld? A végtelenség?
Mi sír, Jelként, a hang és csend között?
Nevetni és sírni kell a „hiányon”,
vagy átlépni rajta, közönyösen?
Csend és madár, majd hangok közt virágos
rét ring, s marad, és nem felel nekem, -
de másnak sem. Valóval szembenézni
sohasem jó, - de talán boldogok
azok, akik hisznek önhasznos álmot,
s hiszik: egyszer feltámad a halott?
Én nem hiszem. Szigorú valóság kell
hiteknek is, minden múlón lebeg.
Égbolt színt vált. Könnycsepp hiánynak csenget,
s helyét betöltő kér könnycseppeket.
Én könnycseppjeim múltnak odaadtam,
s készülő hiányomon nevetek:
- A lét, - ilyen! A Létet meg sem értik
jót vagy rosszat akaró emberek…
S nem érzik, hogy ÚJ HALOTTI BESZÉD kell,
álszent helyett, igazi szentbeszéd,
Életért, nehogy hő perzselte kékben
kiszáradt táj átkozza idejét.
A költő érti, amit más nem ért meg, -
végtelenben elvesző önmagát:
múló hiányból, s készülő hiányból
Egész újul, - így épül a világ.
Anyag építi. Anyag és nem álom.
Költő Anyagot gyűlöl és szeret.
Anyag teremt mindent: valót és álmot,
s mindkettőben embert, s isteneket.
A költő érti ezt, de más nem érti, -
ma még. Lehet: a Föld halála lesz
meg nem értés, ha trónjáról az önzést
nem lökik le holnap fegyveresek.
A költő érti ezt, de más nem érti, -
ma még. Az Értést hozzák Holnapok,
magyarázatát Létnek és Hiánynak,
s a Szépség nem lesz hiába-halott.
Szívemen Idő: egy megértett Csillag,
melynek, ma még, nincs itt a Menedék, -
de mondd velem, Vers, Való, Végtelenség,
Anyag szerelmét, - és gyűlöletét!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
s elszállt, - de a hiánya ottmaradt.
Egy pillanatra. Hány emberi élet
hiánya végül ilyen pillanat!
Ó, még azé is, aki bonyolultan
ad át Időnek pillanat-időt:
szépséget, álmot, hasznos kor-találmányt, -
elfelejtik jövőből érkezők.
Néha színlelik azt, hogy nincs felejtés,
ha jó vagy rossz volt óriási tett.
Tömeggyilkosok? Igen nagy tudósok?
Nem születnek felejthetetlenek!
Gyakran összetett jó és rossz hiánya,
s többféleségek érthetetlenek.
Van úgy: Szeretet úgy szeret, ha gyűlöl,
s Gyűlöletben olykor mély Szeretet.
A Nagy Egész él? Létezik hiánya
a Nagy Egésznek? S mint lehet „örök”?
S mi az Egész? A Föld? A végtelenség?
Mi sír, Jelként, a hang és csend között?
Nevetni és sírni kell a „hiányon”,
vagy átlépni rajta, közönyösen?
Csend és madár, majd hangok közt virágos
rét ring, s marad, és nem felel nekem, -
de másnak sem. Valóval szembenézni
sohasem jó, - de talán boldogok
azok, akik hisznek önhasznos álmot,
s hiszik: egyszer feltámad a halott?
Én nem hiszem. Szigorú valóság kell
hiteknek is, minden múlón lebeg.
Égbolt színt vált. Könnycsepp hiánynak csenget,
s helyét betöltő kér könnycseppeket.
Én könnycseppjeim múltnak odaadtam,
s készülő hiányomon nevetek:
- A lét, - ilyen! A Létet meg sem értik
jót vagy rosszat akaró emberek…
S nem érzik, hogy ÚJ HALOTTI BESZÉD kell,
álszent helyett, igazi szentbeszéd,
Életért, nehogy hő perzselte kékben
kiszáradt táj átkozza idejét.
A költő érti, amit más nem ért meg, -
végtelenben elvesző önmagát:
múló hiányból, s készülő hiányból
Egész újul, - így épül a világ.
Anyag építi. Anyag és nem álom.
Költő Anyagot gyűlöl és szeret.
Anyag teremt mindent: valót és álmot,
s mindkettőben embert, s isteneket.
A költő érti ezt, de más nem érti, -
ma még. Lehet: a Föld halála lesz
meg nem értés, ha trónjáról az önzést
nem lökik le holnap fegyveresek.
A költő érti ezt, de más nem érti, -
ma még. Az Értést hozzák Holnapok,
magyarázatát Létnek és Hiánynak,
s a Szépség nem lesz hiába-halott.
Szívemen Idő: egy megértett Csillag,
melynek, ma még, nincs itt a Menedék, -
de mondd velem, Vers, Való, Végtelenség,
Anyag szerelmét, - és gyűlöletét!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!