Feltöltve: 2019-09-21 08:24:09
Megtekintve: 5804
Tragédiák szerelmese
Nos, nem Shakespeare tragédiáinak szerelmesére gondolok, bár az öreg Dárdarázó Vili bácsi tényleg igen érdekes dolgokat lesett el, és tett bele műveibe.
Nem! Ennél nagyobb jelentőségű dologra (bár, lehet, hogy a világ végtelenségében ez is csak kis semmiség), a történelemre, és a történelmi tragédiák szerelmesére, vagyis: az emberiségre.
Az emberiség mindig imádta és ma is imádja a tragédiákat, - vagyis az embertelenséget. Jó, jó, mindig volt itt-ott néhány különc, mint jómagam is, aki utálta ezeket és utálja ma is, de azért, sajnos, igaz, ami igaz. Bár ne volna!
A magyarság is így van ezzel, egy ideig jámbor operett imádó, mint erre Irodalmi Műhely c. sorozatomban is rámutattam (Irodalmi Műhely (2) - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=4760), és csak később jön a tragédia, de azért is rajong, - eleinte:
KATARZIS
Szólt a gőgös drámaíró:
- Művem végén jön katarzis!
Megrettent a lenne-néző:
- Ó, istenkém! Nagy baj az is?!
- Az - erkölcsi megtisztulás...
- oktatta ki őt a Szerző.
Lenne-néző lenge hölggyel
lett pillantást váltó, szerző.
- Más bukásán emelkedjem?!
Más a huri, más a hurok...
- töprengett a majd-nincs-néző.
Nem tisztulok, eltisztulok!
A drámától remélt-néző
elviharzott. Hová, meddig?
Vicces-cicis, popsi-dalos,
kerek-kebles operettig!
Jót nevettem. Így csinálja
mindig e háromszín-haza:
nevel népet - operetten,
s később jön a - tragédia!
Igen, eleinte rajong a tragédiáért. ÉLJEN A HÁBORÚ! „Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd Hercegovina!” Ki van a háború ellen? Egy költő? Fúj, Ady! Abcúg! Le vele! (Egy évszázad álma - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=30146).
Később már azonban a tragédiáért való rajongás alábbhagy. Hősködés halkul, elvérzés erősödik. Bűnbakot kell keresni. Szerencsére jönnek, ott vannak a forradalmak, azokra mindent rá lehet fogni, - utólag. Még Trianont is.
No de ne higgyük, hogy csak a magyarságról van szó! Meg a németségről. Ó, dehogy! Az emberiség rajongása a tragédiákért végigvonul a történelmen. Napóleonnak sem volt elég fél vagy kétharmad Európa, neki mindenáron Oroszhon is kellett, mert milyen szép, ha a francia had bevonul Moszkvába, díszmenetben!
Hát be is vonult, de – kiderült – nem elég a felgyújtott város díszkivilágítása. Nincs se díszebéd, se díszvacsora. Meg a hó is utálatos, ha túl sok van belőle. Ilyenkor még a franciák kedve is elmegy a tragédiától, a háborútól. Persze, ha Tél tábornokot foglyul lehetne ejteni… Ez azonban még Hitlernek sem sikerült! (Egy Hitler volt? - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46699). A német rajongás is csökken az erős fagyban, a hóemberépítésre lehullott sok hóban, meg az elolvadt hó miatt tavasszal az a nagy sár… No, meg a majdnem bevonulás Moszkvába, még nem igazán az! Kellemetlen, ha a külvárosban
villamosra szállnak a német katonák, de a villamos nem jut tovább a város belsejébe…
Az emberiség nem felejt, - egy ideig! A második világháború ugyan tragédiásabb tragédiát hozott, mint az első, azt egyből nem lehetett elfelejteni, kettőből viszont igen. El is felejtette – az emberiség.
Most itt áll az emberiség egy új, harmadik világháború nélkül! Szegény. Mihez kezd egy nagy-nagy háború nélkül?
Igaz, egyes nagyhatalmak csináltak azért az emberiségnek csinos tűzfészkeket az utóbbi évtizedekben is, - de azokból eddig még nem kelt ki a harmadik világháború sas tojása.
Az emberiség unatkozik. Meg unatkoztatják. Igaz, esetleg a klímaváltozás is tragédia lesz, mert a pokoli hőség a jéghegyek olvadásával együtt… Ám elég-e ez az emberiségnek?
Az emberiség játszani akar tűzzel, vízzel, vérrel, arannyal, életekkel, halálokkal. mindennel, - de lehetőleg úgy, hogy minél több kár, pusztulás legyen! A játékot pedig a színfalak mögül irányítják, - kik is?
Írtam is utóbbiról, igen tapintatosan, idézem:
„Ha menekülő kell: bombázz, Szíriában!
Onnan nem jön elég? Nézz szét! Hány más táj van!
Az a cowboy legény, hidd el, ma is bánja,
hogy piff-puff!-ra nincsen elég indiánja!
Így a nagyvilágban kutatni kénytelen:
ki jön puskám elé, indiánnak, nekem?!
(Jönnek vagy nem jönnek, ki cowboy, megoldja:
tudja, hogy mindez csak jó média dolga.
Média nem méláz, ellenséget keres,
s aki keres, talál, - oly régi nóta ez!)” /Recept, Európának (Recipe for Europe) - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-recept-eur%c3%b3p%c3%a1nak-recipe-for-europe.16988/).
Nos, az emberiség, - emberiség. Imádja a tragédiákat, - de én nem kedvelem. Sem a tragédiákat, sem a tragédiákat kedvelő emberiséget. Nem kedvelem az embertelenséget, népirtást, népelszegényítést, népbutítást, népfelhergelést, népből csőcselék készítését, nemzetek nemzetpusztító nacionalizmusát, népek, országok kirablását és sok mindent mást, amit az emberiség, bizonyos társadalmi rendekben, a hatalom maga önhasznosan és nemzetellenesen kedvel, kedveltet, gyakorol, gyakoroltat.
Hát én már ilyen vagyok! Meg akadnak még hozzám hasonló különcök, - csak hát az a kérdés, hogy elegen vagyunk-e?
Ilyen különcök nincsenek teljesen egyedül, de eddig nem voltak eléggé elegen a sok rossz meggátlásához. Itt van például a magyarság. Csak példa ez, mert sok más emberiség-rész sem jobb a Deákné vásznánál. Ezt a költők meg nem értése is jelzi (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745). Igazat szólva, ezekkel az új walesi bárdokkal sem voltam és vagyok elégedett… (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-%C3%9Aj-walesi-b%C3%A1rdok.15599/).
Sokszor eszembe jut Madách Imre nagy műve, Az ember tragédiája (https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/). Ó, ha azt a magyarság megértené! Nem elég elolvasni iskolai tananyagként, - megérteni, megértetni kellene! Megértetni az iskolapadokból rég kinőttekkel is!
Segíteni akartam e szellemileg ágrólszakadtaknak, ezért írtam e műről egy kis tréfás-komoly ismertetést (Ember – tragédiával és anélkül - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-ember-trag%c3%a9di%c3%a1val-%c3%a9s-an%c3%a9lk%c3%bcl.14811/). Ha megértenék Az ember tragédiáját, - de sok mindent megértenének! Magyarországon is, a nagyvilágban is!
Még az életet is jobban értenék, nem is szólva a halálról, amit szintén meg kellene érteni, hogy változtatni lehessen az életen! (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741).
(2019)
A képen:
Zichy Mihály illusztrációja Madách Imre Az ember tragédiája c. művéhez, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f5/Mih%C3%A1ly_Zichy_Adam_Eva.jpeg.
Nem! Ennél nagyobb jelentőségű dologra (bár, lehet, hogy a világ végtelenségében ez is csak kis semmiség), a történelemre, és a történelmi tragédiák szerelmesére, vagyis: az emberiségre.
Az emberiség mindig imádta és ma is imádja a tragédiákat, - vagyis az embertelenséget. Jó, jó, mindig volt itt-ott néhány különc, mint jómagam is, aki utálta ezeket és utálja ma is, de azért, sajnos, igaz, ami igaz. Bár ne volna!
A magyarság is így van ezzel, egy ideig jámbor operett imádó, mint erre Irodalmi Műhely c. sorozatomban is rámutattam (Irodalmi Műhely (2) - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=4760), és csak később jön a tragédia, de azért is rajong, - eleinte:
KATARZIS
Szólt a gőgös drámaíró:
- Művem végén jön katarzis!
Megrettent a lenne-néző:
- Ó, istenkém! Nagy baj az is?!
- Az - erkölcsi megtisztulás...
- oktatta ki őt a Szerző.
Lenne-néző lenge hölggyel
lett pillantást váltó, szerző.
- Más bukásán emelkedjem?!
Más a huri, más a hurok...
- töprengett a majd-nincs-néző.
Nem tisztulok, eltisztulok!
A drámától remélt-néző
elviharzott. Hová, meddig?
Vicces-cicis, popsi-dalos,
kerek-kebles operettig!
Jót nevettem. Így csinálja
mindig e háromszín-haza:
nevel népet - operetten,
s később jön a - tragédia!
Igen, eleinte rajong a tragédiáért. ÉLJEN A HÁBORÚ! „Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd Hercegovina!” Ki van a háború ellen? Egy költő? Fúj, Ady! Abcúg! Le vele! (Egy évszázad álma - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=30146).
Később már azonban a tragédiáért való rajongás alábbhagy. Hősködés halkul, elvérzés erősödik. Bűnbakot kell keresni. Szerencsére jönnek, ott vannak a forradalmak, azokra mindent rá lehet fogni, - utólag. Még Trianont is.
No de ne higgyük, hogy csak a magyarságról van szó! Meg a németségről. Ó, dehogy! Az emberiség rajongása a tragédiákért végigvonul a történelmen. Napóleonnak sem volt elég fél vagy kétharmad Európa, neki mindenáron Oroszhon is kellett, mert milyen szép, ha a francia had bevonul Moszkvába, díszmenetben!
Hát be is vonult, de – kiderült – nem elég a felgyújtott város díszkivilágítása. Nincs se díszebéd, se díszvacsora. Meg a hó is utálatos, ha túl sok van belőle. Ilyenkor még a franciák kedve is elmegy a tragédiától, a háborútól. Persze, ha Tél tábornokot foglyul lehetne ejteni… Ez azonban még Hitlernek sem sikerült! (Egy Hitler volt? - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46699). A német rajongás is csökken az erős fagyban, a hóemberépítésre lehullott sok hóban, meg az elolvadt hó miatt tavasszal az a nagy sár… No, meg a majdnem bevonulás Moszkvába, még nem igazán az! Kellemetlen, ha a külvárosban
villamosra szállnak a német katonák, de a villamos nem jut tovább a város belsejébe…
Az emberiség nem felejt, - egy ideig! A második világháború ugyan tragédiásabb tragédiát hozott, mint az első, azt egyből nem lehetett elfelejteni, kettőből viszont igen. El is felejtette – az emberiség.
Most itt áll az emberiség egy új, harmadik világháború nélkül! Szegény. Mihez kezd egy nagy-nagy háború nélkül?
Igaz, egyes nagyhatalmak csináltak azért az emberiségnek csinos tűzfészkeket az utóbbi évtizedekben is, - de azokból eddig még nem kelt ki a harmadik világháború sas tojása.
Az emberiség unatkozik. Meg unatkoztatják. Igaz, esetleg a klímaváltozás is tragédia lesz, mert a pokoli hőség a jéghegyek olvadásával együtt… Ám elég-e ez az emberiségnek?
Az emberiség játszani akar tűzzel, vízzel, vérrel, arannyal, életekkel, halálokkal. mindennel, - de lehetőleg úgy, hogy minél több kár, pusztulás legyen! A játékot pedig a színfalak mögül irányítják, - kik is?
Írtam is utóbbiról, igen tapintatosan, idézem:
„Ha menekülő kell: bombázz, Szíriában!
Onnan nem jön elég? Nézz szét! Hány más táj van!
Az a cowboy legény, hidd el, ma is bánja,
hogy piff-puff!-ra nincsen elég indiánja!
Így a nagyvilágban kutatni kénytelen:
ki jön puskám elé, indiánnak, nekem?!
(Jönnek vagy nem jönnek, ki cowboy, megoldja:
tudja, hogy mindez csak jó média dolga.
Média nem méláz, ellenséget keres,
s aki keres, talál, - oly régi nóta ez!)” /Recept, Európának (Recipe for Europe) - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-recept-eur%c3%b3p%c3%a1nak-recipe-for-europe.16988/).
Nos, az emberiség, - emberiség. Imádja a tragédiákat, - de én nem kedvelem. Sem a tragédiákat, sem a tragédiákat kedvelő emberiséget. Nem kedvelem az embertelenséget, népirtást, népelszegényítést, népbutítást, népfelhergelést, népből csőcselék készítését, nemzetek nemzetpusztító nacionalizmusát, népek, országok kirablását és sok mindent mást, amit az emberiség, bizonyos társadalmi rendekben, a hatalom maga önhasznosan és nemzetellenesen kedvel, kedveltet, gyakorol, gyakoroltat.
Hát én már ilyen vagyok! Meg akadnak még hozzám hasonló különcök, - csak hát az a kérdés, hogy elegen vagyunk-e?
Ilyen különcök nincsenek teljesen egyedül, de eddig nem voltak eléggé elegen a sok rossz meggátlásához. Itt van például a magyarság. Csak példa ez, mert sok más emberiség-rész sem jobb a Deákné vásznánál. Ezt a költők meg nem értése is jelzi (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745). Igazat szólva, ezekkel az új walesi bárdokkal sem voltam és vagyok elégedett… (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-%C3%9Aj-walesi-b%C3%A1rdok.15599/).
Sokszor eszembe jut Madách Imre nagy műve, Az ember tragédiája (https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/). Ó, ha azt a magyarság megértené! Nem elég elolvasni iskolai tananyagként, - megérteni, megértetni kellene! Megértetni az iskolapadokból rég kinőttekkel is!
Segíteni akartam e szellemileg ágrólszakadtaknak, ezért írtam e műről egy kis tréfás-komoly ismertetést (Ember – tragédiával és anélkül - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-ember-trag%c3%a9di%c3%a1val-%c3%a9s-an%c3%a9lk%c3%bcl.14811/). Ha megértenék Az ember tragédiáját, - de sok mindent megértenének! Magyarországon is, a nagyvilágban is!
Még az életet is jobban értenék, nem is szólva a halálról, amit szintén meg kellene érteni, hogy változtatni lehessen az életen! (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741).
(2019)
A képen:
Zichy Mihály illusztrációja Madách Imre Az ember tragédiája c. művéhez, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f5/Mih%C3%A1ly_Zichy_Adam_Eva.jpeg.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!