Nem sírok, csak könnycseppel játszom.
Még nem gurul ki, vár, mint zárszóm.
Miként gurult be életembe?
Kigurulna, hogyha lehetne?

Kigurulna, - s azzal mit érnék?
Másokért sírja messzeségét.
Másokért él fénye és árnya, -
és másokért néz önmagára.

Átkot, ha szór, másokért szórja.
Másokért a Poklok Tudósa.
Piros szavát másokért mondja.
Másokért a Jóság Bolondja.

Könnycsepp. Mit csillog, csupán ennyi:
míg szív dobog, menni kell. Menni!
Sunyi szemekbe nézni, bátran,
s menni a sebző valóságban.

Piros csillag, vérszínű ének,
nem hiszem, - tudom Messzeséged!
Ha meg is halunk rossz világban,
valahol, messze, Szabadság van!

Szívemben könnycsepp beszél, hallgat,
ringat gyönyörű Forradalmat.
- Te már meghalsz csillagtalanban,
de menj, míg mehetsz! – súgja halkan.

Halálom közel, nem is kétlem,
s ez a nép most nem az én Népem:
bűnnel telten ártatlan, senki, -
majd pusztulás újrateremti!

A NINCS tudja, s tudom, de hallgat
a Csend. Jönnek majd Forradalmak.
Tóth Árpádok majd újra szólnak
zengő szót a zászlóhozóknak.

Ilyen az ember! Szól, majd hallgat.
Később kigyúlt világ szavaztat.
Rossz világban elrejtett Jó van.

S szív, s ész - jövő zászlóhozóban.

(2019)

Illusztráció: Pixabay.