A hegy elment, míg hittük,
hogy mi megyünk.
Ó, milyen vaksin véges
végtelenünk!

A hegy elment: Magasság
éggyermeke, -
s vele fényhajú hajnal,
sugármese.

A hegy elment. A Látszat
játszik velem:
piros hit, csillag csengő
könnycseppeken.

A hegy elment. A Nincsben
volt-önmagán
mosolyog múlt-hold, ének:
fehér hiány.

A hegy elment, örökre.
Ami maradt:
sebző, szilánkos Semmi, -
vélt pillanat.

A hegy elment. Miért is
hittük: megyünk?
Végestől mind sötétebb
végtelenünk.

A Hegy elment. Valóság
velünk, velem:
konok, koronás isten, -
istentelen.

(1990-es évek)

Illusztráció: Pixabay.