Csak a PINDURKA szót ismertem, a PUNDURKÁRÓL értelmező kéziszótárom semmit sem tudott, de még az interneten sem találtam jelentését. Meg kellett kérdeznem a PUNDURKÁK Szerzőjét (KLÁRA ÉVA HOLLÓSY TÓTH), aki felvilágosított: ez egy versforma, amit Ő talált ki Baranyi Attilával.

Klára Éva Hollósy Tóth PUNDURKÁIT bárki megtalálhatja a facebookon. Ez a versforma szerintem a haiku és az apeva rokona.

Igen nagy dolog egy új versformát kitalálni!

A haiku (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku) régóta ismert, az apeva csak az utóbbi évekből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Apeva). Biztos, hogy nem az én versformáim, de tetszenek ezek a kis vers törpék (vagy inkább vers manók?). A haikuról verset is írtam (Tréfás-komoly vers a haikuról - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46422).

Weöres Sándor egyszavas verseket is írt, egyik ilyen versét, több szerzőtársával együtt tartott irodalmi esten, az előtte megszólaló költő hosszú verse után, saját maga el is szavalta, némi megdöbbenésre, és, az akkori képeslapban megjelent beszámoló szerint, mérsékelt sikerrel. A vers tatalma a tyúk bizonyos termékét és az éjszakát egyesítette. Kétségtelenül ma is időszerű az összetett költői szó utótagja, de az előtagjának ára is, szerintem, kedvezőtlenül fog változni, mármint a vásárlók szempontjából. Weöres Sándorról és egyszavas verseiről most egy szóval sem kívánok nyilatkozni, egyszavas verssel sem, - bármily nagy is rá a csábítás! (https://www.irodalmilap.net/?q=cikk/weoeres-sandor-egyszavasai)

No, egyébként az 1990-es években írtam az irodalmi műfajokról (akkor a haiku nem volt divatban, arról nem, de, mint fentebb látható, ezt később pótoltam). A versek megtalálhatóak a neten, de majd később ki kell javítanom néhány elütést bennük. (IRODALMI MŰHELY (1) - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=4752, IRODALMI MŰHELY (2) - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=4760).

Mi okozza a rövid kis versek relatív népszerűségét az utóbbi évtizedben, de különösen az utóbbi években, a hosszabb lírai műfajokhoz viszonyítottan?

Igényesebb tudományos vizsgálat tárhatná ezt fel, de számos oka nagy valószínűséggel sejthető, vagy tudható.

Magyarországon az 1989-es rendszerváltás előtt sem voltak a versek annyira népszerűek, mint ezt a látszat mutatta. Ám a szocialista társadalom (Kádár-korszak) nagyon sokat tett ezen a téren is azért, hogy a költészetet széles körben ismertesse, megkedveltesse az emberekkel. Természetesen voltak tabu-témák, amelyek az akkori társadalmi rend védelmét szolgálták, és az is igaz, hogy az Aczél György által irányított kulturális politika egy irodalmi klikknek kedvezett, - számomra nem volt rokonszenves, de még így is sokkal jelentősebb eredményeket hozott, mint az 1989-es rendszerváltás utáni időszak napjainkig. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás után a technikai lehetőségek igen megszaporodtak.

1989 után egy rövid ideig (néhány évig) a magyar irodalom (benne a költészet) helyzete, legalábbis a közlési lehetőségeket illetően, javult, ám a kapitalizmus nemzetközi válsága, majd a jobboldali nacionalista FIDESZ-KDNP kormány elhozta az összeomlást. A diktatúra ma már a „politikamentes költészet” ostoba és becstelen jelszava alatt a fasizmushoz közelíti Magyarország társadalmi rendjét. Megkönnyíti ezt a demokrata hagyományokban szegény magyar történelmi múlt is, hiszen a verseknek nem csak formája van, hanem tartalma is. Magyarországon vers, a legnagyobb költemény sem, győzött még tartósan a társadalmi haladás érdekében, sohasem, a legnagyobb magyar nemzeti versek sem, olyanok, mint a Szózat, vagy a Himnusz (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=693537624476907&set=a.111397106024298&type=3&theater).

A Fidesz-KDNP kormány alatt a „kis versek „ (haiku, apeva) relatív népszerűségét szerintem az is okozza, hogy a magyarság körében sok a meglapuló, „nem politizáló”, és a természet szépségeinek, egyes érzéseknek „politikamentes” kifejezésére a haiku igen alkalmas, viszont a társadalom bonyolultabb viszonyainak, történéseinek kifejezésére nem nagyon. Több magyar haiku-író szerintem világszinten ír, de haikuik tartalma inkább egy természeti kép, egy hasonlat, nem, vagy nagyon ritkán, a társadalom.

No és mivel a haiku lényege leginkább egy ötlet kifejezése, gyorsan kész a sokszor igen szép „mini” költemény. Írása jól beilleszthető a mai hajszolt életbe is.

Van azonban e csöpp kis verseknek egy igen nagy előnyük is.

Tekintettel arra, hogy a magyarság – szerintem, még ha szigorú is ez a megállapítás, mert más nemzetekre is érvényes - egy kevésbé gondolkozó, inkább a felszínes szépségek iránt érzékenyebb nemzet, amelyik a „bölcs filozófiákat”, a mélyebb tűnődést, a bonyolultabb dolgok megértését egyelőre, sajnos, nem kedveli, a haiku és rokonsága közelebb áll a magyarság szívéhez.

Így tehát a haiku és társai hidat képezhetnek egy későbbi, mélyebben gondolkodó, magasabb szintű szellemiséghez, amelyik minőségében már nem csak „egyszerű”, - de az egyszerűségen túlmenően nagyszerű is.

(2019)

Illusztráció: Pixabay.