Angyal már nem volt, csupán oly celeb:
Lucifer szemnek fügelevelet
sem tett a résre, s résen volt, nagyon, -
kezdődjön Nagy Bevallós Alkalom!

- MINDENT BEVALLOK! – ezt hirdette Ő
(de hosszú listát mégsem vett elő:
holnap is eljön, s azt ki nem hagyom,
gondolta, lesz Bevallós Alkalom
újra, magyar is ilyet de szeret, -
sok magyar egyre ízléstelenebb!)

ELMONDTA: múltkor, kivel, mit csinált,
hogyan, miért, majd négykézlábra állt,
mutogatta új, szuper bugyiját,
pucér kacéran, - így láss, Nagyvilág!

Angyal már nem volt, csak templom falán
maradt meg néhány Kosztolányi lány,
s szendén szárnyalt, ilonázott tova,
bár siker nélkül, - s ez nem volt csoda:

Pokol a Menny helyébe költözött,
s nagymellű ringyó erkölcsre köpött.
Madách művében is ugrál a VAN:
„Mutassa a dús, hogy mi kincse van!”.

Angyal nem volt, szűz, hajas hajadon, -
csak orrbántó bűz a Halpiacon:
- MEGMUTATTA! Gyönyörű szennyesek!
Ő is! Lepedőt kiteregetett,

- mert oly szegény! Mondd, ma már mire jó
adómentes havi félmillió,
amikor más két és félmillió
forintocskát is, havonta, KAPÓ?!

Kapó és kápó, hiszik, egyre megy…
Kiknek vagy foglya, MAGYAR HISZEKEGY?!
Egy volt Keresztből ki él csuda jól, -
míg az Isten rabszolga valahol?

Már Angyal nem volt, - s helyette mi volt?
Ízléstelenség Turulja tarolt.
S Nemzeti dal nem volt, mint hajdanán,
csak egy-egy sóhaj: - Ó, hol vagy Hazám?!

Ámde gágogtak nagypolgár libák,
s kiseszű tyúk is nekik kotkodált!
S az Isten hol volt? Ott volt, nem talány:

rabszolgaként, Ninive Piacán!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.