Nem gondolom, hogy a kivétel erősíti a szabályt, miként a mondás tartja, és nyilván akad kivétel is, de a legtöbb magyar nyelvű internetes kulturális fórumra - személyes tapasztalatai alapján állíthatom - az alábbiak jellemzőek:

1.) alig van olvasójuk,

2.) a politikai, de tágabb értelemben a társadalmi problémákról alkotott véleményektől való nyíltan bevallott vagy burkolt rettegés,

3.) ha a fórumon mégis felvetődnek politikai, társadalmi kérdések, akkor feltűnő az ismeretbeli hiányosság, tudatlanság, a tárgyilagosság hiánya, már az alapfogalmakat illetően is, de még az a kulturálatlanság is, hogy gyakran a hangvétel sem megfelelő (bár a mocskolódás az utóbbi években már kissé háttérbe szorult),

4.) feltűnő jellegzetesség a fontos társadalmi, közéleti problémáktól való húzódozás mellett arányaiban a kevésbé lényegesek, felszínesebbek, "semlegesebbek" irányába történt váltás (utóbbi a második ponttal nyilván összefügg).

Nem árt kicsit utána gondolnunk: miként alakult ki ez a helyzet?

Az 1989-es magyarországi rendszerváltás tájékán, és egy ideig utána is, sok internetes fórum olvasottsága még jelentős volt. Igaz, a becsületes, tárgyilagosságra törekvő vélemény ugyanakkor kevés volt, az előző társadalmi rendet elítélő, mocskoló, kulturálatlan hozzászólások, sárdobálások pedig nagyon gyakoriak. Utóbbi miatt mintegy tucatnyi internetes fórummal kellett megszakítanom a kapcsolatom. Ezen fórumok nevét nem írom le ide, de néhányról, kissé átnevezetten, megemlékeztem a Webfórumok kófickái (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-webfórumok-kófickái.4103/), valamint a Hozzászólás-típusok a Hungarian Béke Csodálatos Piacbirodalmában (HBCsP) (http://waw.canadahun.com/blogbejegy...béke-csodálatos-piacbirodalmában-hbcsp.15013/) c. írásaimban.

Ezek közül a fórumok közül egy-kettő "életben maradt", de - a kapitalizmus nagy gazdasági-társadalmi világválságának bekövetkezte, nagyjából 2008 után - az addig vitézkedő, pökhendi mocskolódók kénytelenek voltak hangot változtatni (szentté nem lettek, de ma már, ha írnak, jobban meggondolják, hogy mit írjanak le).

A technikai fejlődésnek a médiaeszközök területén jó, sőt, lenyűgözően jó oldala is van: csodálatos lehetőségeket nyitott a tájékozódásra, tudásszerzésre, véleménycserére. Ám rossz oldala is megdöbbentő (amiről nem a technika tehet, hanem felhasználása): szinte korlátlan lehetőséget ad az emberek becstelen manipulálására, összezavarására, a hazugságok gyors terjesztésére, és azok, akiknek utóbbi az érdekük, élnek ezzel. Tekintve, hogy nagy médiahatáshoz elsősorban sok pénz kell, sok pénzhez pedig a jelenlegi polgári demokráciában (kapitalizmusban) nem azok jutnak, akik egy becsületesebb, közösség-centrikusabb, a többség érdekeit képviselő országot, világot szeretnének (az, ami Magyarországon jelenleg például a 2016. évi október 2-i népszavazás kormánypropagandájában folyik, így a nagy "óriásplakát hadsereg" bevetése, az a szakszerűtlenség, a tömegeket megtévesztő becstelenség iskolapéldája, pedig ezekben a plakátokban a valóságos tényeket használják fel, de a valóságot összefüggéseiből kiszakítottan, ami a valóságot így nem igazzá, hanem az embereket megtévesztő hazugsággá teszi. Lehet, hogy írok még majd erről, de már két szatirikus írásomban is finoman megemlítettem (Recept, Európának, interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-recept-európának-recipe-for-europe.16988/, valamint Politikai üldözött, interneten: http://ds.2228142.canadahun.com/temak/politikai-üldözött.55949/).

A magyar nyelvű internetes kulturális fórumok olvasóinak száma mára már nagyon lecsökkent. Az egyik ilyen internetes fórumnak (nem írom ide a nevét) régóta tagja vagyok, több éve már alig néhányan látogatják. Szerzői között szinte már csak ketten vagyunk. Írtam a szerkesztőnek, személyesen is ismerem, kedves, barátságos ember. Barátságosan válaszolt, és ígérte: egy hét múlva részletes választ küld. Azóta nem egy hét, de sok hónap telt el. A fórumot fenntartják, de eltűnődöm: mi lehet a kulisszák mögött?

Egy másik internetes fórum jól szerkesztett, de évek óta csak én keresem fel ezt a "kísértetkastélyt", rajtam kívül senki. Különös érzés ez! Lehet, hogy egy ilyen fórum fenntartása szinte semmibe sem kerül, és akkor is fenntartják, évekig, ha semmi értelme, mert nincs olvasottsága?

A "politikamentesség" ostoba gyakorlata követelményként mára kissé módosult, ha egyes fórumok nyilvánosan hirdetik is, valamelyest azért megfontoltabban alkalmazzák, hiszen például miként is lehetne költészetről beszélni, ha az nem foglalkozik a társadalmi-politikai kérdésekkel? Többek között Barátságos hangulat c. versemben is rámutattam erre (interneten: http://www.poet.hu/vers/184306). Politikamentes költészet nincsen, egy-egy verset lehet csak ilyennek tekinteni.

A társadalmi kérdésekkel (ezen belül a politikával) való foglalkozás egy magára valamit is adó kulturális fórumnak erkölcsi kötelessége. Hazafias kötelessége is, mert az embereknek fel kell ismerniük, hogy a hazafiság nem egyenlő a "magyarkodással", éppen ellenkezőleg: a magyar nacionalizmus a magyarság ellensége (éppen úgy, mint a román nacionalizmus, vagy a szerb nacionalizmus a román nép, a szerb nép ellensége). Persze, a "magyarkodó" verset is közölni kell, mert nem a vélemény rendszabályokkal való üldözése a cél, hanem a felvilágosítás a helytelen nézetekről. Értelmes, tárgyilagosságra törekvő hozzászólóknak el kell magyarázniuk: mi a helytelen egy ilyen "magyarkodó" (vagy például "zsidózó") vers tartalmából.

Igenis, van "jó politika" is. Elvben mindenképpen. Jelenleg, a mostani világrendben a teljesen "jó politika" nem életképes ugyan, de, ha a "rossz" és a "kevésbé rossz" közül lehet választani, akkor mégis a "kevésbé rosszat" kell választani ugyanabban a társadalmi rendben. A felszínesség, a nem gondolkodás, a közöny, a kevésbé fontos dolgokkal való túlzott foglalkozás nem lehet helyes menekülési irány a "rossz politikától".

A magyarság klasszikus írói, költői műveikkel nagyon sok példát adtak arra, hogy mit jelent a valódi hazafiság. Sok írásomban igyekeztem emlékeztetni erre, rámutatni arra, hogy milyen iránymutatást adnak ezek a művek a jelenlegi Magyarországon élőknek (és a világban élő magyaroknak, meg, természetesen, nem csak a magyaroknak).

No és, bármilyen kényes dolog is figyelmeztetni arra, hogy azokat a dolgokat is a helyükre kellene tenni, amelyek fontosak, de a maguk értelmesen kijelölt helyén, ezt is megemlítem. Egy értelmes országban, értelmes embereknél így kellene lennie. Meg kell becsülni, ha egy ország labdarúgó csapata, sokévi kudarc után, nem esik ki a világbajnokság selejtezőjéből, hanem csak utána "búcsúzik". Meg kell becsülni a kisebb eredményeket is, de nem kell mindjárt fél lábon ugrálni az örömtől. Az nem vezet jóra. Az sem, ha a hatalom saját javát szolgáló propagandát csinál például a sportteljesítményekből, miközben a teljesítmény mögötti érdem háttere bonyolultabb ennél. Ez a "kisajátítás" is visszatetsző, bármennyire is megtalálhatóak, többek között ennek is, múltbeli hagyományai.

Biztos, hogy van bennem némi naivság, amikor több tárgyilagosabban, becsületesebben gondolkodó embert szeretnék látni, Magyarországon is, a nagyvilágban is. Nagyon kevés ilyen embert látok, sok internetes fórumon szinte egyet sem. Szabó Dezső (1879 -1945) interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabó_Dezső_(író), egyszer azt írta: "Minden magyar felelős minden magyarért". Ha ez ebben a fogalmazásban nem is teljesen igaz, azért van aforizmájának egy helyesen értelmezhető magja is. Ez sokszor eszembe jut, különösen, amikor a Gellérthegyen az író nagy szoborfejét látom. (Ne értsen félre senki, az író zavaros eszmeiséget mutatató, bár ugyanakkor érdekes regényének, az Elsodort falunak mondanivalójával nem értek egyet, ugyanakkor megemlítem pompás szatíráját a Horthy-korszakról, ezt érdemes elolvasni (Feltámadás Makucskán, interneten: http://mek.oszk.hu/15300/15335/15335.htm).

Tapasztalataim szerint a külföldön élő magyarok körében is erős a közöny (itt most nem azokra gondolok, akik csak ideiglenesen vannak külföldön, mert Magyarország jelenlegi helyzete miatt ott kényszerültek állást vállalni). A huszadik században külföldre került, régóta ott élő magyarok érdeklődésével is bajok vannak. Nyíltabban kellene erről írni, beszélni!

Nem magam miatt írom ezt. Én már úgy vagyok ilyesmivel, mint az a 19. századi nemes, akinek elmondták a dunai Lánchíd tervét, mire legyintett:
- Minek már, arra a kis időre!

(2016)

Illusztráció: Pixabay.