Kenyér és könyv… Merre lehet
gyermekkorom? Már elveszett?
Hát veszett idő jött, veszett…
s gyermekkorom is elveszett,

de álmaimban néha ám,
ott vagyok, kenyérrel a fán,
s kezemben könyvvel, ott vagyok, -
ó, szó- és kenyérfalatok!

Jó kenyér, jó könyv, ennyi jó
elég? El nem hallgatható:
pár földi csínyem visszaint, -
de könyv és kenyér jött, megint.

S verset is írtam fent a fán,
míg az esti csillagtalány
nem jött, s parancs is: - Gyere be,
te álmok fura gyermeke!

Ez csak szülői tréfa volt,
mert mindenünnen könyv dalolt,
könyv szónokolt, és könyv adott
szíveknek piros csillagot.

Más idő jött, s ez nem szeret
egy éles szemű gyermeket,
ki nem gyermek már, sőt, öreg,
s megérthető, ha köszönet

helyett most bosszú körbejár:
ez már félig fasiszta táj,
csöcsét lógatja lenge lény,
míg lop bunkós keretlegény.

Ó, volt Idő volt Égi Fán,
s volt Kenyér a Köz Asztalán!
Lassan fasiszta este ez,
csak más kereszttel leplezett,

de egy-egy szó élén a fény -,
tarts neki tükröt, Költemény,
jöhessen, bármi Poklon át,
Kenyér- s Könyvszerető Világ!

Tégy érte Te is, míg lehet,
Szépséghez hű vágy, Szeretet,
Te, mai Rosszat gyűlölő
Szeretet, ékes Égidő,

Te, Lélek mélyén megmaradt,
Becsülethez hű Gondolat,
Szív virágát nyitó Idő,
bátor, ítélő, építő!

Ó, volt Idő, még légy velem!
Kell a Kenyér, Könyv, Értelem,
Messzebb látáshoz Égi Fa,

s Lélek ébresztő Csillaga!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.