Szentendre, álmod, nyáron, de kék!
Felhő fehéren költ égmesét.
Égmese, ékes, kék nyár, talány, -
égi álomban ott van a Lány!

Álmodban templom, hittel teli,
s kanyargós utca észreveszi:
a tornyon a csend is álomba lép,
s nézi a távol hívő szívét.

Szentendre, álmod velünk, velem,
átragyog fénye a fénytelenen.
Átölel álom, égmese, kék.
Érzem a Szépség hívó szívét.

Nappali álom, dal, csillogó…
Ezüstön úszik lenti hajó.
Sétál a sétány velünk, velem, -
átsétál volt, van, életemen.

Bíbor bánatban piros öröm?
Szentendre, álmod megköszönöm!
Zengett az alkony, gurult a hold,
csillagcsók hídja fölénk hajolt…

Fekete macska, fehér varázs…
Te, Örök Játék, szívünkbe láss!
Te, Örök Játék, játssz még velünk!
Játssz velünk, Válasz, - még kérdezünk!

Szelíd bánatban szende öröm.
Szentendre, álmod megköszönöm!
Hold gurul, gyöngyszín, benne remény…
Csillagcsók-hídról szólj, költemény!

(2019)

Az illusztráció DORA WIESZT munkája.