- Hány a ludad, Rókanéne?!
- Egy jó eső, no, az kéne!
Mondtam múltkor az ángyomnak:
emitt ama gondok nyomnak!
Kérdezgette is az ángyom: nem fáj-é a térdkalácsom?!
Ráförmedtem én az ángyra:
telik-e nékem kalácsra?!

- Hány a ludad, Rókanéne?!
- ...hogy mi esett a kéménybe?
Az, fiam, az, - az a macska!
Rátapadt a kémény mocska!
Mocskos macska! - mondtam neki.
...Az meg, fogja, uccu neki!

- Hány a ludad, Rókanéne?!
- Nem hány, fiam, egy se, mégse!
Magam tömtem meg a begyük
ehol, ihol, meg egyebütt...
Begyet tömvén szállt a tömjén...
Ezt-azt költvén időm töltém...

- Hány a ludad, Rókanéne?!
No, azt számolni se kéne!
Ha így veszem... ha úgy veszem...
ha a völgyben... ha a hegyen...
ha a volna ott nem volna,
s nem ugrálna annyi bolha... –
...itt állhatnánk bolhátalan!
Múltkor ellopták a halam!

- Így kiáltunk: VÉGRE! VÉGRE!
Jöjjön velünk, Rókanéne!
Lehet szócső, államtitkár,
főcsősz, aki itt jár, ott jár...
Kicsit kürtöl, kicsit kertel,
s palotát kap díszes kerttel!
Elmormol pár imát, hibát,
s tejelnek a dollárlibák!
Összekever lépet, népet,
s tapsol, aki félrelépett!
Beszéljen csak! Persze, haza,
de mindig így mondja: HAZA!
Dühösködhet bármily izmus,
köphet keresztről a Krisztus,
biztosítjuk, Rókanéne:
velünk száll majd fel az égbe!

/1990/

Illusztráció: Pixabay.