Etyepetye manó belépője a Manóföldi történet c. mesejátékban, az utolsó sort a közönség Etyepetyével együtt énekli.

Akárkivel nem etyepetyézek!
Halljátok e dalt, s majd nagyot néztek,
mert ilyet eddig, - kicsik és nagyok - ,
sohasem-hahaha-halottatok!

(belekezd a dalba)

Lalika nyargalt lila lovon,
s lóhátról puff lett!, - s hozzá nagyon!
Mutatott később kék feneket,
de nem pityergett ez a gyerek:
- Jöhet ide- és odavaló,
bárhogy elnyargal velünk a ló,
pufi főmufti bölcset de súg:
ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

Lili kergetett lila libát:
látott a tollán hibucikát.
Hiba közlésből kért e liba?
Nem!, - s közben megnőtt hibucika.
Lili megbotlott, ám e gyerek
kis zsupsz!-tól el nem keseredett:
tudta, hogy néha ÍGY van az ÚGY,
s ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

Lila tojást csent csínyből Lali,
s tűnődött: - Ezt meg ki tojta ki?
Megjött, ki tojta, s csípett kezet,
s bár ezen Lali nem nevetett:
- Csigavér! - mondta - ördög, ha rúg,
ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

Lili lovagolt lila koson
(neki lila szín tetszett, nagyon!).
Ki az okosabb? Lili? A kos?
S kosok, ha lilák, fő okosok?
Várt vizesárok (gödör helyett),
s bele, a kossal, ki is esett?
Mély vizesárok? Nehéz kiút?
ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

Füleljen minden manógyerek:
sok-sok árokból kiút lehet,
s ha út behozott picike bút:
ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

Lehet, hogy EZ lesz, lehet, hogy AZ.
Lehet: hiába zörög haraszt.
Lehet: hiába fújja a szél.
Ámde e pár szó kincseket ér,
s mondhat a pulyka száz tru-ru-rút:
ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

Manócskák! Csak rám hallgassatok!
Aranyat érő dalt itt hagyok:

BÁRMI VAN, BÁRMI NINCS, VIGASZT MI SÚG?
ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!

(A színre nyolc manócska szalad be, fiúk, lányok, örömükben ugrálnak, és vidáman kiáltozzák: ÁBÉCÉT AKKOR IS TANÍT A TYÚK!)

(2015)

Illusztráció: Pixabay.