Megkavar mindent az örvény
lézengünk rendezetlenül,
pedig ez nem egy elemi törvény.
Egyszerre ugrunk.
a zavaros vízbe
válasz nincs
az értelmetlen kvízre.
Egyszer majd kidob
és ha addig tűrünk
Emlékezünk:
ilyen voltam én
és ilyen voltál te
Nem értjük: ami itt volt fent
hogyan kerül oda le
Miért fakult meg álmunk:
Óriás állt ott ahol törpét látunk
Kiabálva egymásra dobjuk
Életünk szemetes dolgait
Ha a válaszok szelídek
Már az is megvadít,
Itt szakadunk félbe
esünk a reménytelenségbe
Pedig veled lenni egyszeri
egyszerű meseélet lehetne
de nincs újra és nincs ráadás
Első és utolsó kiadás:
Megismételhetetlentől félek
És már az is elég
ha csak álmodom téged
Aki melléd áll, és megnyugtat
Felsegít és nem rád ugat,
annak fogd meg a kezét
Vele állj oda a sorba
mielőtt az életnek nevezett folyó
máshova sodorna