Verset írni nem érdemes,
mégis írok verset,
önzetlenség, - s oly szép dolog,
ha az ember merhet!

Akik mernek (no de másként,
s mondjuk, húslevesből),
azok rögtön reád írnak,
kettőből vagy egyből:

- Ez nem is vers! Ószeresnek
adhatnád, ha volna
ily szép hangú foglalkozás,
eme hunos honba’…

Az ószerest egykor én is
hallottam, még régen,
gyermekként, kiáltó szavát
„Ó, szeress!”-nek véltem…

Ha verset írsz (nem érdemes!)
emlékezz majd rája:
jobb, ha inkább nem szeret meg
a jobboldal szája,

akkor is, ha balul üt ki
dolgod balga ballal,
vagy mikor a tegnapi bal
kínál büdös hallal…

Ha forognak köpönyegek
(nemrég írtam róla!),
pálfordulós péterség is
forgatás tudósa…

Ha verset írsz (nem érdemes!),
rájössz: ez az ország
álarc bálban kállayzik,
úgy járja bolondját!

Ha verset írsz (nem érdemes!),
felszínesen lényeg:
más nézetben nagyon tisztelj
talált hülyeséget,

s ne nevezd az ostobákat,
soha, ostobáknak, -
megsértődik gyülevészség,
ugráló Vasárnap!

Inkább úgy írd, finomabban:
- Oly táj néz az Égre, -
Szellemében ott nagyvilág
VILÁGÖKÖRSÉGE!

Itt még régi Ázsia van,
vérszerződős üggyel,
s ma sem tudják nagyokosok,
hogy város a BRÜSSZEL!

Ám azt tudják, hogy a BRÜSSZELT
kardélre kell hányni,
tüzes nyíllal felgyújtani,
s lesz látvány, királyi!

Ha verset írsz (nem érdemes!),
ne feledd, csak emlék,
ezért virágnyelven említsd
Krisztus Úr Keresztjét,

s csak annyit írj, tapintattal
(Ő nem tehet róla):
szegény Apja mégsem volt a
Teremtés Tudója,

Teremtett, - de már azóta
annyi idő telt el,
s titkosított, hogy sok ember,
tényleg, mitől ember?!

Honnan tudnánk? Sok a pakli,
s Paks is paklis tokban,
titok tokban, - s hány évre is? –
jól titkosítottan…

Ha verset írsz (nem érdemes!)
fogalomsort nézz meg:
Nyugdíj, - nyugdíj? Szabadság van?
S ez az élet, - élet?!

Nép ez a nép? Vagy csak gépnép,
robotként néz égre,
s kiknek (díszes jelszavakkal)
ágyútölteléke?

Ha verset írsz (nem érdemes!),
kiknek írsz? Magadnak!
Itt egy költőt (akár Adyt!)
ma már le sem sz…!

S ha tisztelné (barnasággal)
sok mai akarnok,
az mit érne, mondd, felházi,
nyelvtornázó bajnok?

Ha verset írsz (nem érdemes!),
írj verset Magadnak,
olyan verset, mit, ha akar,
más is elolvashat.

Ki nem olvas, - hát nem olvas.
Gondolkodni restek
meglapulás, közöny, faarc
híveivé lesznek…

Mindig így volt! Pusztulás jött
gyáva, tunya népre,
s keresztvíztől Keresztfáig
sorsa utolérte!

Annyit azért, költő, mondj ki,
világosan, tisztán:
azeri baltás gyilkossal
nem leszek egy listán,

gyilkos, balta, nem szép üzlet,
hamis szem néz Égre…

S mennyi ügyben nem szép ország
embertelensége!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.