Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-07-27 09:31:21
Megtekintve: 5613
Csütörtöki álom (Nikolits Árpádnak)
Nálad voltunk, csütörtökön, Barátom, -
a verscím ezért Csütörtöki álom.
Szép álom nincs már, csupán rossz valóság
küldi nappal is fenyegető jósát.
Öröm lesz-e? Hát az, bizony, aligha.
"Sok, ami sok!" - ez a nagy bánat titka,
mert ország, világ rossz lehet, mint gyermek,
akit nagy kópé felnőttek neveltek,
s csenhet ezt-azt, mondhat hazug beszédet,
szemet forgathat, önérdekre nézhet, -
de más, mikor a Gazság minden trónon,
s rablóhad mindig kész, hogy háborúzzon,
érdek-ürügynek mindegy Krisztus, Allah,
felharsan szava vad médiás dalnak,
bűnbakot, s bombát termelnek a gépek,
csal a közel, s csalnak a messzeségek,
ostoba hit parancsol ostobáknak,
ízléstelenség testet tetováltat,
s az együgyű nép legfőbb vágya annyi:
tudni kivel keféltet Puncimanci..
Úgy van érték, erény, szív, ész, hogy nincsen.
Csak látszat van, hogy szemekbe port hintsen.
No, szóval, szeretete bűnnek, rossznak
legrosszabb, s rabszolgák nem lázadoznak,
megcsörgetik kezükön a bilincset,
s még el is hiszik szabadságnak, kincsnek..

Erről-arról meséltél és meséltem,
bár nem mutattam meg zsákutcás létem,
csak néztem a félig sötét szobákat, -
múzeumodból lehangoltság áradt,
a festményfolyam eltűnődő szemmel
nézett vissza, műértő értelemmel,
s egy remekműben remegő varázslat
mutatott lassan elsüllyedő házat,
s egy tájkép, talán Erdélyből, meséket
gondolt ki, majd születő gyermekének, -
de kell igaz múlt, jelen, - és jövendő?
Hányszor lett véres néphímzéses kendő?
S bár nem mondtam ki: becsül Téged Várad,
hol segítője voltál sok barátnak?
A kötet is, mit Neked megígértek,
több lett annál, mint csak sunyi ígéret?

Ám bizonyos, hogy kedves, lejtős kerted
nyárban madárhangokat remekeltet,
jön tengelice, bohócos ruhában
(nem túl gyakori, de néhányszor láttam),
feketerigó füttyent, hangja fényes,
de a bokrok megszokták, fel sem néznek,
cinegecsőrből kis fémes nesz ugrik,
s cicus láttán kivág gyors, szálló usgyi!-t,
felbúg galambok mélység-orgonája,
csörgő játékszer, szarka száll egy fára,
földre lepottyan egy-egy sebzett körte,
s darazsat hív beérett illatcsöndje,
egy szőlőfürtből kicseng édes Éden
(másik ijesztő rom ördög kezében), -
teljes Édent nagy író sem teremthet,
csak szálló vágyát ilyen Édeneknek
(s egy kis költőcske, orra alatt, dörmög:
az is eredmény volna, ha jobb ördög
ülne ott fent, magasan, s új reménynek,
fel-felmutatna némi tisztességet..)

Sok bűn, csalás, szemhunyás tehet róla,
hogy haldokolsz, te ország, s Európa,
s a távolban is embertelen tettek
tetején új veszélyek fenyegetnek!
Ó, nem volt új e csütörtöki álom!
Két évtized óta az útját járom..

S félelmetes volt két kopódra néznem:
mily szeretet van mindegyik szemében!
Két szempárból legyőzött isten vágya
sugároz érzést erre a világra.
Ilyet nem láttam emberi szemekben,
mostanában jobb érzés meghal, csendben,
s milyen ijedt, nemszeretem fogócska
már a kérdés is, hogy ki tehet róla!

(2016)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!