Láthatatlan és Látható: iker.
Olykor együtt mordulnak rád: - Mi kell?

Elmosolyodom: Szépség kell, a nap,
ha vékonyít a mezőn árnyakat,

vagy köntöst sző az erdőn, s szövetén
fényből, s árnyból lesz lengő költemény…

Már kedvesebbek: - Minden pillanat
láthatót is, láthatatlant is ad,

minden Szépségben ott titkolt remény, -
lelket kinyithat egy-egy költemény.

Te isten vagy? Halandó, aki itt
a napot lopja, kíváncsiskodik?

Elmosolyodom: - Egyik sem vagyok:
olykor kiáltó verssel hallgatok,

hang és hangtalan nagy, közös világ.
s képzelt isten fogalmát fogja át…

S ha meghalok? Az is fél-fogalom,
megszületett békének oltalom,

a harcnak csend, értelemnek halál,
de Érthetetlen róla prédikál…

Láthatatlan és Látható nevet.
- Mutassatok új, s új Szépségeket! –

parancsolom. Szépség az én Hazám,
s a szívem sír elárult Igazán!

Az ikerpár most elkomorodik,
gyűjti virágok csend fénycsókjait,

s libapásztorként jön királyleány,
kék csendvirág csóksor fehér ruhán…

Kék virág, sárga.. Együtt Ég, s a Nap.
Nyúl felugrik, megijed, és szalad.

Ilyen a szív is mikor megijed?
A nyúl után nyúlnak virágszínek, -

de ottmaradnak. Ikerpár mélybe néz.
Bánatoknak mélyére lát merész.

Ők merészek. Én bátor nem vagyok,
s futnék, de elérnek a bánatok.

Elér rossz NINCS, és társa is, a VAN, -
boldogként így vagyok boldogtalan.

Látható, s Láthatatlan int nekem:
- Alkonyban Hajnal: piros szerelem.

Születni nem jó. Tán meghalni sem?
Látható, s Láthatatlan életem.

Ám kenyér, kés, dal konyhánk asztalán.
Ma is a Szépség igazi Hazám.

Kenyér, kés, dal, - egy élet önmaga:
könnyes kenyér, elvérző dal, Haza.


Láthatatlan és Látható nevet:
ikerpárként két csintalan gyerek.

Kezükben bánat zászlót bont, lobog,
s időnként meg bolondul boldogok!

Ha meghalok, nem találnak reám,
s nem tudják meg: a Szépség volt Hazám,

de kenyér, kés, dal, vér, könny ottmarad,
s a csend, s a csók a csillagok alatt.

(2019)

Illusztráció: Pixabay.