Feltöltve: 2019-07-21 09:08:17
Megtekintve: 5652
Szentendrei varázslat (Dora Wiesztnek)
A játék arra jó: magát megértse
az, aki álmot alkot valahol.
Az alkotó olyan: mindennel játszik,
s vele is játszik álomként a Kor.
S az Álomjáték értelmes varázslat?
Lehet értelmes, értelmetlen is.
Tündér szépség a szitakötők szárnyán, -
s rajtuk szivárvány villan el, hamis.
Rútság, Szépség… Mind paradox varázslat!
Nagy Játékból becsapott emberek,
az alkotók, kijátszottak, hullnak, -
s beteg álmot álmodik a beteg.
Saját békéd is, azt hiszed, megérted?
Van megértett béke, - vagy háború?
Az álomkártyák cinkezett lapokkal…
Tényleg mindent üt félretett adu?
Mosolyogsz rajta? Szentendre is álom.
Játék, amellyel játszunk, s otthagyunk,
s rajtunk nevet játék feletti Játék, -
ellenségünk, s barátunk: önmagunk.
Szentendre, lehet, játékos kivétel,
mert most is velem álmodik a Lány,
s az álmodó víz szigete ott úszik
velünk, tovább. Ó, volt Álomhazánk!
Szentendre játék. Játszik csacska templom
csacska hívőkkel, s elmosolyodom:
szent fehérséget hazudik a felhő,
s vérszínű játék az alkonyomon.
Szentendre játék. Patak, kis halakkal,
mint olykor élet, fénnyel fut tovább,
és a folyó, a halandó hajókkal,
játszik égkürtös, kék Itáliát.
Nem találkoztunk soha, - mégis látom,
mint rajzolsz róla játékos időt,
s talán mert nő vagy, finom humorodra
nem sértődnek meg telt turista nők…
Szentendre úgy van: nem létező játék,
s álmáról elhitetjük: létezik.
Kis ablakokba kell fekete macska,
s utca vár bámész turista csacsit.
Szentendre játék. Utcák jönnek, mennek.
A Lányt elhoztam. Esti hold velem,
velünk, s játékból szétszórt csillagokról
most is ragyog egy holdas szerelem.
Ragyog, ragyog. Még varázslat, varázslat, -
de már nem győzhet bánatok felett.
Árnyékok ülnek, s jósló udvarokban
sötét körülvesz csendet, könnyeket.
Szentendre játék. S játék lett az ország,
rossz álmú játék, - nem érzi senki sem?
Ám mosolygok, ha rajzaidra nézek:
Szentendre játék, - s picikét a szívem.
(2019)
Az illusztráció DORA WIESZT munkája.
az, aki álmot alkot valahol.
Az alkotó olyan: mindennel játszik,
s vele is játszik álomként a Kor.
S az Álomjáték értelmes varázslat?
Lehet értelmes, értelmetlen is.
Tündér szépség a szitakötők szárnyán, -
s rajtuk szivárvány villan el, hamis.
Rútság, Szépség… Mind paradox varázslat!
Nagy Játékból becsapott emberek,
az alkotók, kijátszottak, hullnak, -
s beteg álmot álmodik a beteg.
Saját békéd is, azt hiszed, megérted?
Van megértett béke, - vagy háború?
Az álomkártyák cinkezett lapokkal…
Tényleg mindent üt félretett adu?
Mosolyogsz rajta? Szentendre is álom.
Játék, amellyel játszunk, s otthagyunk,
s rajtunk nevet játék feletti Játék, -
ellenségünk, s barátunk: önmagunk.
Szentendre, lehet, játékos kivétel,
mert most is velem álmodik a Lány,
s az álmodó víz szigete ott úszik
velünk, tovább. Ó, volt Álomhazánk!
Szentendre játék. Játszik csacska templom
csacska hívőkkel, s elmosolyodom:
szent fehérséget hazudik a felhő,
s vérszínű játék az alkonyomon.
Szentendre játék. Patak, kis halakkal,
mint olykor élet, fénnyel fut tovább,
és a folyó, a halandó hajókkal,
játszik égkürtös, kék Itáliát.
Nem találkoztunk soha, - mégis látom,
mint rajzolsz róla játékos időt,
s talán mert nő vagy, finom humorodra
nem sértődnek meg telt turista nők…
Szentendre úgy van: nem létező játék,
s álmáról elhitetjük: létezik.
Kis ablakokba kell fekete macska,
s utca vár bámész turista csacsit.
Szentendre játék. Utcák jönnek, mennek.
A Lányt elhoztam. Esti hold velem,
velünk, s játékból szétszórt csillagokról
most is ragyog egy holdas szerelem.
Ragyog, ragyog. Még varázslat, varázslat, -
de már nem győzhet bánatok felett.
Árnyékok ülnek, s jósló udvarokban
sötét körülvesz csendet, könnyeket.
Szentendre játék. S játék lett az ország,
rossz álmú játék, - nem érzi senki sem?
Ám mosolygok, ha rajzaidra nézek:
Szentendre játék, - s picikét a szívem.
(2019)
Az illusztráció DORA WIESZT munkája.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!