Inkább gyűlöljenek az igazság kimondásáért, mint szeressenek az igazság elhallgatásáért.

Elképzelt isten és valóságos ember őszintén beszélhetne egymással, ha az isten valóban Isten, és az ember valóban ember.

Úgy hisz, hogy másokat a szakadék szélére visz.

Olyan hívők magatartása, akik tűzzel-vassal üldözik a hitetlenséget, nem lehet becsületes, még akkor sem, ha erre elvakult tudatlanságuk enyhítő körülmény.

A középkor nem középen volt, hiszen sokban még ma is itt van.

Ha valóban annyian kedvelnék a szép, nemes, erkölcsös dolgokat, tetteket, mint ahányan örvendezést mutatnak a "szeretet" szót magába foglaló mondások olvasásakor vagy hallatán, akkor már újra itt lenne a földi Éden, és a lángpallossal felfegyverzett angyaloknak csak a Pokol lágereit kellene őrizniük.

Az emberek nagy része még ma is az embertelenség foglya, vagy a világ vagy saját maga embertelenségéé, vagy mindkettőjéé.

Az életet nemcsak embrió formájában kellene védeni, hanem később is, minden életkorban!

Csak egy autokrata ember és egy autokrata isten üldözi a kétkedést, és jutalmazza a kétkedés hiányát.

Lopni sok mindent lehet, nem csak pénzt, vagyont, hanem furfangosan, csalással hatalmat is, sőt, a hatalom birtokában még a megalkotott törvény is gyakran lopott.

Becsületes ember a hazugsággal az igazságot igyekszik szembeállítani, a becstelen pedig, - ha nem az előbbi hazugság az érdeke, - egy másik, őt szolgáló hazugsággal.

Olyan ország, társadalom, ahol fent röhögnek azon, amin becsületes embernek sírnia kellene, lentebb meg mélyen hallgatnak arról, amiről nyíltan kellene szólni, beszélni, egykettőre önmaga foglya lesz, és egyúttal legtöbb polgárának börtöne.

(2019)

Illusztráció: Pixabay.