Feltöltve: 2019-07-06 10:19:42
Megtekintve: 5954
Köpönyegforgatók
Nem nevezem köpönyegforgatónak azt, aki, ha később is, de rájön eszmei tévútjára, és becsületesen feltárja tévedését, új döntését megindokolja. Ez – tartalmától függően – akár dicsérendő is lehet. Kicsit kényes dolog az illetőnél, ha nagy társadalmi változások idején jön rá erre, de olykor az ilyen tévutakról is becsületes emberek érkezhetnek, érkeznek.
Sőt, még az sem köpönyegforgatás, amiről Juhász Gyula írt Krisztus a vargával c. versében. Ahasvér varga úgy változtatta nézeteit, ahogy a tömeg, de csak átvette, butasága, befolyásolhatósága miatt, a többiek véleményét. Része volt a bűnös csőcseléknek is, része az igazságot üdvözlő gyülekezetnek is.
A köpönyegforgatók tudatában vannak, hogy becstelenséget csinálnak, persze, ezt nem vallják be. Ha valaki elővenné azokat a nyilatkozatokat, véleményeket, megnyilvánulásokat, tetteket, amelyek az 1989 táján bekövetkező ellenforradalmi rendszerváltást jellemezték, oly sok köpönyegforgatóval találkozhatna, hogy az, miközben egyúttal természetes, ellenforradalmakkal velejáró jelenség is, mégis egyúttal, méreteivel, megdöbbentő.
Talán a legenyhébben elítélhető ilyen cselekmény volt, az, amit H. tett. H. nem is volt a szocialista társadalmi rendben az MSZMP tagja (ezt csak utólag tudtam meg róla, 1989 után), de oly hozzáértően és élvezetesen írt szerzőkről, szépirodalomról, hogy joggal gondoltam őt rendkívül művelt kommunistának. Kicsit a rajongója is voltam, bár a rajongás nem szokásom. 1989 után viszont, kitüntetése átvételének apropóján, megjelent a tévében, és ott mesélte: amikor felkérték, legyen a Párt tagja, akkor úgy bújt ki a felkérés alól, hogy ő az agnoszticizmus híve (a megismerhetőség tagadója). No, szóval, kidugta a nyelvét egy bizonyos irányban. Csalódottságomban kis versikét írtam róla az interneten, amelyik így végződött: „Te csak tudod: a Becsület mit érhet, / ha két krajcárért eladsz negyven évet!”.
1989 után, mint vártam, Magyarország erkölcsi süllyedése következett be, botrány botrányokat követett, akkor kezdődött az a botránysorozat, amelyik, az utóbbi évtizedben, már a FIDESZ-KDNP kormány uralma alatt, hihetetlenül gyakori lett és mértéktelen lopások sejthetőek mögötte. Most egy olyan „nép” mutogatja saját szégyeneit, hogy az, számomra, elképesztő.
Az egyszerre „tipikus”, mégis „érdekes” köpönyegforgatásokból idézek most fel néhányat, a sokból, az illetők nevének említése nélkül. Nem személyük az gazán érdekes számomra, hanem a jelenség, magatartásuk.
P. a Kádár-korszak vége felé és az 1989-es rendszerváltás után jutott jelentős szerephez, de nem ezzel akarok most foglalkozni, hanem érdekes köpönyegforgatásával. A tv egyik csatornáján, 1989 után, azzal dicsekedett, hogy ő, amikor politikai szerepet kapott a Kádár-korszakban, bár nyíltan a szocialista társadalmi rendet ismerte el, azt hirdette, valójában már akkor, titokban, elárulta mindazt, amit hirdetett (az árulás szót nem használta, persze, de ez volt szavainak nyilvánvaló lényege). P. állítólag alkoholista is volt, de nyilván nem az alkohol beszélt belőle akkor, hanem olyasmivel dicsekedett, ami, becsületes ember számára, szégyen volna. P. nagyratörő vágyai egyébként nem teljesültek, a rendszerváltás után „kifizették aprópénzzel”.
Megjegyzem, az 1989-es magyarországi rendszerváltás után a volt „állampárt” (Magyar Szocialista Munkáspárt, MSZMP) eredetileg többszázezres tagjából csak egy töredék lett áruló jobboldali vagy baloldali polgári pártban. Igaz, mindegyik pártba jutottak ilyenek is. Az MSZP (Magyar Szocialista Párt) polgári párttá válása tulajdonképpen csak „reálpolitikai árulás” volt, ami általában nem volt igazi árulás, köpönyegforgatás, én neveztem el reálpolitikai árulásnak, azon helyzetben ugyanis, ha egy párt parlamenti párt akart maradni, el kellett fogadnia a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rendet, hiszen ez volt a „realitás”. (Más kérdés, hogy polgári pártként miképpen folytatta, de ennek elemzése nem tartozik e rövid írás keretébe.)
Tény azonban, hogy a rendszerváltás során, - ez annak ellenforradalmi voltából ugyan érthető, - súlyosan megsértették a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egykori többszázezer becsületes tagját. Megindult egy olyan piszkos és becstelen gyűlöletkampány a volt párttagok ellen, hogy még a Szociáldemokrata Párt megalakítása is lehetetlenné vált (bár a Horthy-korszakban is működött Magyarországon a Szociáldemokrata Párt, és parlamenti képviselete is volt). A népbutítás során szóba sem jött a két társadalmi rendszer (a szocialista és a polgári) igazságot megközelítő bemutatása, lényegük megértetése, megértetése, sőt, ez mind a mai napig nem történt meg Magyarországon (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716). Így a bocsánatkérés is elmaradt, még mindig várat magára.
Antall József, a 1989-es rendszerváltás utáni első miniszterelnöke, a Kádár-korszakban, hívei támogatásával, egy „szakmai vezető helyén” lapult, és várta az ő idejét, a nemzetközi méretű ellenforradalmat. Ez nem volt igazi köpönyegforgatás ugyan, de személye mégis ellenszenves számomra a Horthy-korszak iránti nosztalgiáival is (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46647). Egyéb tettei fölött majd ítélni fog az idő, persze, nem ez a mostani.
Az utóbbi hónapokban, úgy látom, sajnos, a „liberális baloldalon”, az ellenzéki pártoknál is bajok vannak a megnyilatkozásokkal. Sz. sértve érezheti ugyan magát azért, hogy nem nyert el újra egy jól jövedelmező posztot, amit öt évig birtokolt, de indokolt-e megdöbbentő „őszinte kifakadása” saját pártja ellen – nyilvánosan, és olyan stílusban, ami csak árthat a mostani polgári baloldalnak? Csak balgaság tőle ez az „őszinteségi roham”, amit, ha az ügyért teszi, szerintem pártja vezetősége előtt kellett volna elmondania? Lehet, hogy csak természetéből, indokolatlan sértettségéből fakadó balgaság az, amit tett, - ám lehet: ennél többről, erkölcsileg rosszabbról van szó.
Másik ügy, hogy a „Háromnevű” (nevezzük őt így, nem személye az érdekes) nyilván tudósnak tartja magát, sőt, talán „igazi baloldalinak”, de legenyhébb megfogalmazásban is, szerintem, csak a „tudós balgaságának” mintapéldánya lehet. Az igazi baloldalhoz természetesen – realistán – a Kádár-korszak hívei álltak és állnak közelebb, a Háromnevű sem a szocialista társadalmi rendet nem értette meg (valószínűleg már akkor sem, amikor benne munkálkodott), még kevésbé az 1989 utáni polgári (kapitalista) társadalmi rendet, amiben 1989 után egy ideig politikai szerephez jutott. Most azzal keresi kenyerét (vagy kalácsát?), hogy nyilvánosan, gyűlölettel támadja a liberális baloldal pártjait, amivel gyengíteni akarja azt a „polgári baloldalt”, amelyeknek egyes hibáira felszínesen, kellő átgondoltság nélkül mutat rá, és bár nyíltan a FIDESZ-KDNP kormányt ugyan nem dicsőíti, cikkeivel - közvetve - mégis gyakorlatilag felmagasztalja. Nem érti meg, hogy a realista cél most egy, a jelenleginél értelmesebb, érdekegyeztetőbb, tisztességesebb, humanistább, a jogállamiságot inkább tisztelő polgári Magyarország lehet, és ő, a valóságban, ez ellen tevékenykedik. Nem érti meg, - vagy nem is akarja megérteni?
M. is jelentkezett ismét, napjainkban, az interneten. Annak idején valamelyest együtt éreztem vele, mert posztjáról való lemondatásának indoka értelmesen, becsületesen gondolkodók előtt nevetséges volt. Az „ügynöktörvény” (ami végül az ügynöklistát nem is tette nyilvánossá) feltűnő ostobaságként volt napirenden. A „szocialista tábor” és a „polgári (kapitalista) tábor”, de meg előtte is, ősidők óta, minden tábor, rákényszerült hírszerzők (kémek) és ügynökök alkalmazására. Miért lett volna szégyen, ha M. a kémelhárításban működött a Kádár-korszakban? Tevékenységének tartalmától függően esetleg kifejezetten dicséretet érdemlő is lehetett! Ilyen ostoba, elbutított a tömeg? Hát igen, sajnos, sokszor az, megmutatta és mutatja a történelem.
Igen, de M., múltjának köpönyegén most fordított egyet, a jobboldalra lendült át köpenyének szárnya. Most a FIDESZ-KDNP kormány híveként tűnt fel az internetes anyagában közzétettekből. Mi van a háttérben, azt nem tudom, de úgy sejtem, valami szomorú dolog lehet, - erkölcsileg…
A köpönyegforgatás „csodabogár esetét” hozta most egy másik, egykor, 1989 után is egy ideig baloldaliként mutatkozó személy, T., aki most a jobboldali T. mellett szállt be az önkormányzati választási kampányba. Igaz, már a 2018. évi parlamenti választás után elkezdte ezt a köpönyegforgatást, amikor („baloldaliként”?) kijelentette: a választás tisztességes volt. Hát nem volt az! (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420). Ezt az egykor baloldali személy, T., ezt nem tudná? Azt nem hiszem! Ha viszont tudja… Nos, akkor is, most is hozzászóltam feltett anyagához az interneten, legfeljebb töröltette vagy törölteti… Érthető, hogy köpönyegforgatás után nem kell a szemekbe néző igazság sem a köpönyegforgatónak, sem köpönyegforgatás-híveinek…
Számomra lehangoló ez a mostani ország, ezzel a FIDESZ-KDNP kormánnyal, ezzel a sok becstelenséggel, értelmetlenséggel, igazságtalansággal, hazudozással, gyávasággal, kormányának veszélyes, gyűlöletet szító vagy pártoló nacionalizmusával, hivalkodó kereszténységgel, amelyik nem csak Ferenc pápát köpi, köpeti le (átvitt értelemben), hanem a Bibliát is, a Tízparancsolatot is…
Ez a helyzet, persze, nem fog örökké tartani, de azoknak, akik egy jobb, elfogadhatóbb, némileg tisztességesebb, a dolgozók érdekeit jobban képviselő polgári demokráciát szeretnének Magyarországon, múltból és jelenből sok mindent át kellene tekinteniük, és tevékenységüket több irányban szélesíteni kellene (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=627301054433898&set=a.111397106024298&type=3&theater).
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Sőt, még az sem köpönyegforgatás, amiről Juhász Gyula írt Krisztus a vargával c. versében. Ahasvér varga úgy változtatta nézeteit, ahogy a tömeg, de csak átvette, butasága, befolyásolhatósága miatt, a többiek véleményét. Része volt a bűnös csőcseléknek is, része az igazságot üdvözlő gyülekezetnek is.
A köpönyegforgatók tudatában vannak, hogy becstelenséget csinálnak, persze, ezt nem vallják be. Ha valaki elővenné azokat a nyilatkozatokat, véleményeket, megnyilvánulásokat, tetteket, amelyek az 1989 táján bekövetkező ellenforradalmi rendszerváltást jellemezték, oly sok köpönyegforgatóval találkozhatna, hogy az, miközben egyúttal természetes, ellenforradalmakkal velejáró jelenség is, mégis egyúttal, méreteivel, megdöbbentő.
Talán a legenyhébben elítélhető ilyen cselekmény volt, az, amit H. tett. H. nem is volt a szocialista társadalmi rendben az MSZMP tagja (ezt csak utólag tudtam meg róla, 1989 után), de oly hozzáértően és élvezetesen írt szerzőkről, szépirodalomról, hogy joggal gondoltam őt rendkívül művelt kommunistának. Kicsit a rajongója is voltam, bár a rajongás nem szokásom. 1989 után viszont, kitüntetése átvételének apropóján, megjelent a tévében, és ott mesélte: amikor felkérték, legyen a Párt tagja, akkor úgy bújt ki a felkérés alól, hogy ő az agnoszticizmus híve (a megismerhetőség tagadója). No, szóval, kidugta a nyelvét egy bizonyos irányban. Csalódottságomban kis versikét írtam róla az interneten, amelyik így végződött: „Te csak tudod: a Becsület mit érhet, / ha két krajcárért eladsz negyven évet!”.
1989 után, mint vártam, Magyarország erkölcsi süllyedése következett be, botrány botrányokat követett, akkor kezdődött az a botránysorozat, amelyik, az utóbbi évtizedben, már a FIDESZ-KDNP kormány uralma alatt, hihetetlenül gyakori lett és mértéktelen lopások sejthetőek mögötte. Most egy olyan „nép” mutogatja saját szégyeneit, hogy az, számomra, elképesztő.
Az egyszerre „tipikus”, mégis „érdekes” köpönyegforgatásokból idézek most fel néhányat, a sokból, az illetők nevének említése nélkül. Nem személyük az gazán érdekes számomra, hanem a jelenség, magatartásuk.
P. a Kádár-korszak vége felé és az 1989-es rendszerváltás után jutott jelentős szerephez, de nem ezzel akarok most foglalkozni, hanem érdekes köpönyegforgatásával. A tv egyik csatornáján, 1989 után, azzal dicsekedett, hogy ő, amikor politikai szerepet kapott a Kádár-korszakban, bár nyíltan a szocialista társadalmi rendet ismerte el, azt hirdette, valójában már akkor, titokban, elárulta mindazt, amit hirdetett (az árulás szót nem használta, persze, de ez volt szavainak nyilvánvaló lényege). P. állítólag alkoholista is volt, de nyilván nem az alkohol beszélt belőle akkor, hanem olyasmivel dicsekedett, ami, becsületes ember számára, szégyen volna. P. nagyratörő vágyai egyébként nem teljesültek, a rendszerváltás után „kifizették aprópénzzel”.
Megjegyzem, az 1989-es magyarországi rendszerváltás után a volt „állampárt” (Magyar Szocialista Munkáspárt, MSZMP) eredetileg többszázezres tagjából csak egy töredék lett áruló jobboldali vagy baloldali polgári pártban. Igaz, mindegyik pártba jutottak ilyenek is. Az MSZP (Magyar Szocialista Párt) polgári párttá válása tulajdonképpen csak „reálpolitikai árulás” volt, ami általában nem volt igazi árulás, köpönyegforgatás, én neveztem el reálpolitikai árulásnak, azon helyzetben ugyanis, ha egy párt parlamenti párt akart maradni, el kellett fogadnia a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rendet, hiszen ez volt a „realitás”. (Más kérdés, hogy polgári pártként miképpen folytatta, de ennek elemzése nem tartozik e rövid írás keretébe.)
Tény azonban, hogy a rendszerváltás során, - ez annak ellenforradalmi voltából ugyan érthető, - súlyosan megsértették a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egykori többszázezer becsületes tagját. Megindult egy olyan piszkos és becstelen gyűlöletkampány a volt párttagok ellen, hogy még a Szociáldemokrata Párt megalakítása is lehetetlenné vált (bár a Horthy-korszakban is működött Magyarországon a Szociáldemokrata Párt, és parlamenti képviselete is volt). A népbutítás során szóba sem jött a két társadalmi rendszer (a szocialista és a polgári) igazságot megközelítő bemutatása, lényegük megértetése, megértetése, sőt, ez mind a mai napig nem történt meg Magyarországon (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716). Így a bocsánatkérés is elmaradt, még mindig várat magára.
Antall József, a 1989-es rendszerváltás utáni első miniszterelnöke, a Kádár-korszakban, hívei támogatásával, egy „szakmai vezető helyén” lapult, és várta az ő idejét, a nemzetközi méretű ellenforradalmat. Ez nem volt igazi köpönyegforgatás ugyan, de személye mégis ellenszenves számomra a Horthy-korszak iránti nosztalgiáival is (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46647). Egyéb tettei fölött majd ítélni fog az idő, persze, nem ez a mostani.
Az utóbbi hónapokban, úgy látom, sajnos, a „liberális baloldalon”, az ellenzéki pártoknál is bajok vannak a megnyilatkozásokkal. Sz. sértve érezheti ugyan magát azért, hogy nem nyert el újra egy jól jövedelmező posztot, amit öt évig birtokolt, de indokolt-e megdöbbentő „őszinte kifakadása” saját pártja ellen – nyilvánosan, és olyan stílusban, ami csak árthat a mostani polgári baloldalnak? Csak balgaság tőle ez az „őszinteségi roham”, amit, ha az ügyért teszi, szerintem pártja vezetősége előtt kellett volna elmondania? Lehet, hogy csak természetéből, indokolatlan sértettségéből fakadó balgaság az, amit tett, - ám lehet: ennél többről, erkölcsileg rosszabbról van szó.
Másik ügy, hogy a „Háromnevű” (nevezzük őt így, nem személye az érdekes) nyilván tudósnak tartja magát, sőt, talán „igazi baloldalinak”, de legenyhébb megfogalmazásban is, szerintem, csak a „tudós balgaságának” mintapéldánya lehet. Az igazi baloldalhoz természetesen – realistán – a Kádár-korszak hívei álltak és állnak közelebb, a Háromnevű sem a szocialista társadalmi rendet nem értette meg (valószínűleg már akkor sem, amikor benne munkálkodott), még kevésbé az 1989 utáni polgári (kapitalista) társadalmi rendet, amiben 1989 után egy ideig politikai szerephez jutott. Most azzal keresi kenyerét (vagy kalácsát?), hogy nyilvánosan, gyűlölettel támadja a liberális baloldal pártjait, amivel gyengíteni akarja azt a „polgári baloldalt”, amelyeknek egyes hibáira felszínesen, kellő átgondoltság nélkül mutat rá, és bár nyíltan a FIDESZ-KDNP kormányt ugyan nem dicsőíti, cikkeivel - közvetve - mégis gyakorlatilag felmagasztalja. Nem érti meg, hogy a realista cél most egy, a jelenleginél értelmesebb, érdekegyeztetőbb, tisztességesebb, humanistább, a jogállamiságot inkább tisztelő polgári Magyarország lehet, és ő, a valóságban, ez ellen tevékenykedik. Nem érti meg, - vagy nem is akarja megérteni?
M. is jelentkezett ismét, napjainkban, az interneten. Annak idején valamelyest együtt éreztem vele, mert posztjáról való lemondatásának indoka értelmesen, becsületesen gondolkodók előtt nevetséges volt. Az „ügynöktörvény” (ami végül az ügynöklistát nem is tette nyilvánossá) feltűnő ostobaságként volt napirenden. A „szocialista tábor” és a „polgári (kapitalista) tábor”, de meg előtte is, ősidők óta, minden tábor, rákényszerült hírszerzők (kémek) és ügynökök alkalmazására. Miért lett volna szégyen, ha M. a kémelhárításban működött a Kádár-korszakban? Tevékenységének tartalmától függően esetleg kifejezetten dicséretet érdemlő is lehetett! Ilyen ostoba, elbutított a tömeg? Hát igen, sajnos, sokszor az, megmutatta és mutatja a történelem.
Igen, de M., múltjának köpönyegén most fordított egyet, a jobboldalra lendült át köpenyének szárnya. Most a FIDESZ-KDNP kormány híveként tűnt fel az internetes anyagában közzétettekből. Mi van a háttérben, azt nem tudom, de úgy sejtem, valami szomorú dolog lehet, - erkölcsileg…
A köpönyegforgatás „csodabogár esetét” hozta most egy másik, egykor, 1989 után is egy ideig baloldaliként mutatkozó személy, T., aki most a jobboldali T. mellett szállt be az önkormányzati választási kampányba. Igaz, már a 2018. évi parlamenti választás után elkezdte ezt a köpönyegforgatást, amikor („baloldaliként”?) kijelentette: a választás tisztességes volt. Hát nem volt az! (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420). Ezt az egykor baloldali személy, T., ezt nem tudná? Azt nem hiszem! Ha viszont tudja… Nos, akkor is, most is hozzászóltam feltett anyagához az interneten, legfeljebb töröltette vagy törölteti… Érthető, hogy köpönyegforgatás után nem kell a szemekbe néző igazság sem a köpönyegforgatónak, sem köpönyegforgatás-híveinek…
Számomra lehangoló ez a mostani ország, ezzel a FIDESZ-KDNP kormánnyal, ezzel a sok becstelenséggel, értelmetlenséggel, igazságtalansággal, hazudozással, gyávasággal, kormányának veszélyes, gyűlöletet szító vagy pártoló nacionalizmusával, hivalkodó kereszténységgel, amelyik nem csak Ferenc pápát köpi, köpeti le (átvitt értelemben), hanem a Bibliát is, a Tízparancsolatot is…
Ez a helyzet, persze, nem fog örökké tartani, de azoknak, akik egy jobb, elfogadhatóbb, némileg tisztességesebb, a dolgozók érdekeit jobban képviselő polgári demokráciát szeretnének Magyarországon, múltból és jelenből sok mindent át kellene tekinteniük, és tevékenységüket több irányban szélesíteni kellene (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=627301054433898&set=a.111397106024298&type=3&theater).
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!