Balaton, hegyek… Eszembe jutottak.
Kéket, fehéret hozott, vitt az ég,
s a vízezüstre, mikor jött az alkony,
arany hidat épített messzeség.

Más ország volt. Más táj. Más emberekkel.
Jobb országot őriztek fegyverek.
Sokkal jobbat. Most, hányinger világban,
milyen sok lélek tántorgón beteg!

Más idő ez most. Megfordult a Játék.
Ma szívből csak a Gyűlölet szeret.
Balaton, hegyek… Csőcselék kezében
az ország, s papol tolvajszeretet.

Mólón egykori önmagam is látom.
Nincs mit szégyellned egykori diák, -
nem szennyezett be alattomos élet,
s minden volt tájad Szépséget imád!

Hallgattak, kinek hallgatniuk kellett?
Vigyáztak erre őrző fegyverek,
s a Szó vigyázott (köztük a Tiéd is,
s Vérszín Csillag az emlékek felett!).

Balaton, hegyek… Mesearcú Szépség…
(Mily rút az arca annak, aki lop,
s milyen szürke, rejtőző gyávaságtól,
azé, kit megfizetnek tolvajok!)

Gyáva népet nem istenít a költő,
ki Eszme-istent egykor örökölt.
(Egy volt időben szálltak a sirályok,
s csend ringatott lent gyöngyöző gyönyört!)

Jó volna még igazi Népet látni,
ha pillanat fejeket felemel!
Balaton, hegyek, égkupolák, álmok, -
másképp mennék más csillagokba el!

Balaton, hegyek, ködkupolák, árnyak…
Meggörbült háttal alant jár a nép.
Nagyon alant! Mindent, mindent elárult.
Fent is csőcselék, lent is csőcselék.

Jó volna még igazi Népet látni,
s az újra lesz! Ez közel? Messze még?
Aki költő, az Eszme-istent lát meg:
Forradalom fegyveres idejét.

Lehet, messze… Templomok összerogynak,
mert nem Isten, - templomsor hazudik,
s ferde lélek gyártatja templomokban
bűn Krisztusait és Allahjait,

rossz istenképet… Magyar! Gyáva szolga!
A képeden bőr még akkor sem ég,
ha eléd hozza bunkócska varázslat
Felház-elmebaj szégyen idejét?

Balaton, hegyek… Égbolt egykor-álma…
Sirályok szálltak fénylő csend felett…
Vers, légy hű Szépséghez és Szabadsághoz, -

s Rosszat gyűlölni taníts, Szeretet!

(2019)

A képen:
Májusi vihar a Balatonon, Rostásy Szabó Mihály felvétele, https://hu.wikipedia.org/wiki/Balaton#/media/F%C3%A1jl:M%C3%A1jusi_viharos_Balaton.jpg