Teremtett – egykor, jót. Nem is oly régen:
Petőfi századának idejében.
Petőfinél úgy szólt a Szó, hogy Nála
kinyílt kokárdás Szabadság világa,
és mellékes mi lett Petőfi sorsa,
magyarság nézett bízó csillagokra,
s jött Kossuth is, bölcs liberális szóval, -
s egyre többen néztek szembe Valóval
Európában. Az a Tavasz drága,
annak, kinek volt kokárdák világa
nem piszkosat, vagy tán förtelmes szennyet
jelent, s a Szó egy Hazát úgy szerethet:
más nemzeteknek a szemükbe nézőn,
s Forradalmat, gyönyörűt, úgy idézőn,
hogy az úgy magyar, - abban minden nemzet
szép példáját látja a Becsületnek.

Ám most, ki lát, itt annyi rosszat láthat!
Hittel ugrál egy fideszes Vasárnap,
rossz hittel, és becsületes imákat
be-bemocskol érdekből játszó bánat
oly sok helyen! S baj látszik sok románon,
de e vétkeket nem közelről látom, -
ám látom azt, hogy nincsen benned nagyság,
sőt, torz a lelked, Fidesz-Magyarország,
butítasz, becsapsz egy felszínes népet,
s igába hajtod Ördög érdekének!
Ó, mindezt látom, és undorral látom!
Ez az ország ma nem Magyarországom, -

de mégis szánom, mert Hazám is látom,
amelyben egykor győzött Csillagálom,
hol tanítottam, szebb, csillagos Létben, -
hol tűnődsz Hazám, milyen Messzeségben?

Trianon? Rablók, s tudatlanok vétke,
kényszer-bátrak elfolyt szomorú vére,
kő emlékművek hazug sírkeresztje,
melytől igazság máig milyen messze!
Kényszer-béke, amelyben ott volt gazság
éppen úgy, mint nyöszörgő rész-igazság,
együtt fekszik a volt áldozat, s gyilkos,
s kérdés: ily meg nem értett Idő mit hoz?
Jót nem hozhat, de kérdés: mennyi rosszat?
Én nem vagyok pártján a gyilkosoknak:
később népükből egy néprészt eladtak
(kezdete volt a Nagy Vágóhidaknak),
s hány agy sötétnek még máig sem tiszta
az, hogy fasiszta volt a sok fasiszta,
sötét érdeknek múltból mi sem szégyen,
s Isten, s Hazát zeng álszent énekében!

Hány embert csap be a Polgári Róka?
Hiszed: az „európás patrióta”
tényleg az? Nem, mert orbáncos királya
érdekének szavait harsonázza!
S ha igaz Szótól bal is visszaretten, -
én nem teszem, mert szól bennem, s felettem,
múltból, jelenből egy másik, jobb létnek
Szépsége, síkján az emlékezésnek.

A „geszti bolond”, - ahogy Ady mondta, -
ma is vad, vadít, és az átkát ontja,
magyart uszít magyarra, és a társa
ebben románok „Üsd, vágd, nem apád!”-ja.
A sok uszítás végül egybeolvad,
s a kos fejek fejetlenül rohannak,
még művész is köztük, értékes képpel,
de olykor mit sem felfogó fejével,
s a „MINDENT VISSZA!”, habár nagy baromság,
mandinerek is annak szavát osztják…

Ó, sejtem én, hogy mi lesz olyan néppel,
amelyik szégyent istennek se szégyell,
és lemarháztat józan szavú pápát…
Felházi cirkusz! Ez kinek szabadság?

…és az a Felház! Abban van az Isten?

Miként lehet egy nép ennyire itt, lenn?

(2019)

A képen:
A Nagy Trianon-kastély, ahol a magyar kormány delegációja aláírta a szerződést, Remi Jouan felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s#/media/F%C3%A1jl:Grand_Trianon_(3).JPG.