Menekülőm, kiben kettős a lélek,
s átfordul olykor, mert kettős a Nap,
kettős a Hold, kettős a csillagrendszer…
S bennem? Könnycseppek, csillagok alatt.

Mi tette tönkre Anyádat, s Apádat?
Ők maguk is, - meg rossz társadalom,
kór-keresztény butaság, becstelenség,
s felszínességből nagy szeméthalom.

Az élet megy, gurul, hol két keréken,
hol négyen. Annak van ma, aki lop!
Az én lelkemben ma is él a Csillag, -
csak nem látják lelketlen tolvajok.

Vagy látják, ámde nem akarják látni?
Kis Menekülőm, e gond nem Tiéd,
de Téged Apád és Anyád elárult,
s Hiányodtól kopárabb e vidék!

Benned külön sír olykor mindkét lélek?
Míg élek, bennem sír – egyetlenegy.
Sír Érted. És sír Anyádért, Apádért,
s Hazámért, - most mind lélektelenek!

Bár megérném, hogy visszatér a Lélek!
A Keresztfán ál-Krisztus vigyorog.
Este majd leszáll, és a markát tartja:
ezüstpénzért ad el szavazatot.

Felhizlalt papság felházi világban…
A Várban gőg ül, - s milyen szemtelen!
Álszeretet mozgat egy csőcseléket,
s nyelvészkedik a sok szégyentelen.

Ám valahol, igen, őket is szánom,
mert csőcselékké könnyen lesz a nép,
s tönkreteszi jövőjét, Szépség-álmát,
s vele lelkét, Hazáját, - mindenét!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.