Tudatlant gyakran az játszik, ki tud, -
s Pokolba tartón lapul érdek-út.
Júdás is ilyen, álszentül szeret,
s bezsebeli az ezüstpénzeket.

Persze, előbb felölt egy álruhát.
Becsülete? Nincs. Az Eszméje? Tág!
Nincs hatalom, mi nem férne bele, -
ha beletenni ott az érdeke!

Tudatlan sokszor szánandó szegény,
s nem gondolkodik el becsületén,
s ha szólammá lesz Isten és Haza,
s Vágóhíd jön, - ő csak áldozata.

A Tudatlant butítók? Furcsa nép, -
vagy mutogatja felfestett sebét,
vagy falra fest hazug jelszavakat,
s zsebét védi, ha kiált: - „Védd magad!”.

A Világ meg? Gyakran világtalan.
Középkor-hitnek máig szárnya van,
fejekre száll, fülekbe súg bele
Szeretetről, - de Bűn az érdeke!

Tudatlan sokszor nyomorgó szegény,
s imát motyog szakadék peremén,
hátán Kereszt, agyában ott a köd,
s rejtett a Kéz, mely szakadékba lök.

S hányszor löktek már rejtőző Kezek
Szakadékba, sorra, nemzeteket.
Ember légy, ne kötőféken barom,
gonosz Kezekkel egy akaraton!

(2019)

A képen:
Jány Gusztáv (1883–1947) vezérezredes, a Donnál harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka (1943, ismeretlen szerző felvétele), forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fa/J%C3%A1ny_Guszt%C3%A1v.jpg