A Költő? Hiányzik. Nem tudni hol jár
voltban maradtan. Nyávog mai polgár
mindenféléket. Alamuszi macska,
s húsosfazék a konyhában marasztja.

Az isten? Bámul. Mindenre. Mióta?
Idiótát játszik idejött róka,
s míg vállon vereget dísz-idiótát, -
láthatsz ravasz, fegyverügynökös rókát!

Az isten? Bámul. Híresztelik róla:
- Hétszentség, Ő a Teremtés Tudója!
A Költő? Múltban. A polgár dorombol.
Húsból bezabált, - s dehogy kér a gondból!

Az isten? Bámul. A Költő? Hiányzik.
Nagy terrorházzal bányarém hölgy játszik.
A Don? Folyik. Közpénz? Ki kérdi: - Hol van?
Elfolyt jámbor, Questoros kanyarokban.

A nép? Bámul. Erre tanítja isten?
Ó, isten nem hisz terrorházas hitben!
Ő csak bámul, szemét mereszti egyre:
- E világot még hogy ő teremtette?!

Közpénz elfolyik. Köznép esze? Hol van?
A jelenben nincs. Majd a holnapokban?
Holnapután, mikor a kiskedd kedve
pislog a sok-sok bús krisztuskeresztre?

Húsosfazék. A polgár sunyít, s nyávog.
Hangját, ha hallod, máris nem utálod?
Bunkó bankol. Rabság keresztet ácsol.
Mily bohóc báb lett szegény ács Fiából!

A Költő? Múltban. Hiányzik-e másnak?
Hazát árul templom, misés vasárnap.
S teszi egy nép, hogy oly vak: nem is látja,
mint egyesült Terror Ház, s Isten Háza,

s Egyház és Ház is, fent, Felházas Hitben,
s miként bámul egy tehetetlen isten,
s harci harangszó ömlik a világra…
S pofátlanság hazugságát pofázza!

A Költő? Múltban. A Becsület? Múltban.
Majd egy kis ország elnyúlik, kimúltan?
Polgár? Keresztjét veti, s mit sem lát át?
Nem érdekli: leköpték Bibliáját!

Költő hiányzik. Becsület hiányzik.
Szemekbe néző bátor nép – hiányzik.
Pecsovics-népség szégyen ország népe, -
ilyennek Kossuth hiába beszélne!

Az a címer ékesebb volt e honra,
mely a koronát magáról ledobta, -
ahhoz közelebb volt Petőfi Népe,
s Szabadság tekintett a Messzeségre…

Lassan vagy gyorsan elromlott itt minden, -
Nagy Költők nélkül nem Isten az isten,
nem Nép a népnek nevezett, de gyáva,
ha hiányzik Eszme igaz világa,

s csőcselék lesz, miként lett is, és hányszor!
Vérről és könnyről múlt értően átszól:
- Költő kiáltson, ha kell, és az isten
Istenként legyen Eszme a szívekben,

a Tudással igaz Hit csupán nyerhet,
ördögi Érdek nem tehet rá nyerget,

jó Tudás, jó Hit lelkekben, szívekben
Istent teremthet – az istentelenben!

(2019)

A képen:
Kossuth-címer, a képet Kovács Ádám készítette, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth-c%C3%ADmer#/media/File:Kossuth_Coat_of_Arms.svg.