A halott, - közhely már, - mintha aludna,
úgy nézett ki. Addigi életútja,
menekülés reménye már nem volt ott,
felhők vitték, ahogy szélben a gondot
másik tájra, nem létező világba
(vagy létezőbe, hitte), ember álma
hitetlenül és hívőn is hitetlen,
csak erről nincsen megegyezés csendben,
csendes harc van, vagy lármás, - nézz a népre,
s tűnődj el!: merre hajtja álomgépe,
az agy, a szív, a test titkolt talánya,
s miért nem arra, mi léleknek drága
lehetne, miben fel-felnéz az égre
messzebb látók eltűnő Messzesége?

Sajnáltam Őt. Sajnálat mit ér akkor,
ha minden templom ugyanaz a templom,
ha minden Tudás a mélyben tudatlan,
és minden csillag volt-nincs pillanatban,
ha az utakra gépemberek lépnek,
s képzelt istenek lopnak Messzeséget,
s ha jelen volt már, s meghalt, más alakban…

Múlt Szépség, Érték visszahozhatatlan?

Nem gondolom. Új Idők jönnek, lesznek,
szebb Szépségeket a szívekbe tesznek,
s több értelmet az eljövő agyakba,
új Tükörből néz majd az Idő Napja…

…de minden Halál mindenki halála,
s minden halálból kinéz múltja, vágya.
Sokféle vágy ez, enyémben is ott van,
látszólag reménytelen Csillagomban,
széthullásom közel, s bármerre nézek,
nem látok mást, csak kárörvendő népet,
csak illemből ezt-azt mondót, halottat,
mit legbelülről még rossz ösztön mozgat, -
de miért kell az Elmúlásért bánat?
Mindenki Teremtője, - önmagának.
Ám azt teremthet, mit a Kor megenged,
s hiszem: halottnak jobb, - az élő szenved.
Az Elmúlás szemünk lezáró Isten,
s ha lelkünk Eszme volt, a Hihetetlen
mégis velünk, ahogy Petőfi hitte,
s Lelkünk Zászlóját teszi holt szívünkre,
s azon a zászlón a Csillagos Vágyak
sorának csók jön, tévútnak bocsánat,
és rossz utakból taníthat Tanulság
(gyilkos tettben is lehet ferde nagyság).
Élet? Halál? Egyaránt Hihetetlen.
Mindkettő ott van búcsúzó szívemben.
S ha verset írok: az Életet látom,
s a gyönyörű Dalt: már-már pusztulásom,
s a Földet, melyben maradó örökség,
s még a lángokban is szépséges Csend ég,
s a Csend, - valaki egyszer Dalt ír róla,
s keresztes templom, mecset, zsinagóga
kibékül, mivel semmisül e csendben, -

ó, e Csend Dal néha ott van szívemben!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.