Feltöltve: 2019-04-17 16:54:47
Megtekintve: 5654
Dora kertje
Azt ígértem egy hölgynek, aki meglepően sok mindent csinál, az interneten dokumentáltan, és akivel személyesen még sohasem találkoztam, hogy írok egy mesét a kertjéről. Varázslatos kert!
Igen, de milyen varázslat az, ahol a varázslóhölgynek dolgoznia kell: vetni, ültetni, kapálni, ágakat nyírni, termést begyűjteni, lekvárt főzni és egyebeket?
Hát az ilyen tevékenységet úgy hívják: kerti munka. Két dolgot (a többi mellett) sohasem szerettem: 1. kertben dolgozni, 2. kertben nézni, hogy mások kertben dolgoznak (ugyanis a kertben dolgozó lenéző pillantást vethet az én nem dolgozásomra, azt pedig utálom, - én lenézhetek másokat Eszméim Égi Magasából, de mások csak felnézhetnek rám, azt is csak a beleegyezésemmel!).
Különös, hogy bár Dora Kertje nem az Én Költői Kertem, mert utóbbi úgy varázslatos, hogy kellőképpen elvadult, fák összenőnek, bokrok összenőnek, fűszálak megnőnek és sokasodnak, rágcsálók rágnak, madarak csipkednek, és ha nem csípik egymást, akkor egymást is megcsípik, - mégis, Dora kertjét nem vetem meg (igaz, nem is vetnék benne). Teszem ezt a meg nem vetést annak ellenére, hogy kertje, mint az internetről látom, nagyon gondozott kert.
Igaz, Dorának van egy kerti inasa: a kutyája, sokat segít neki abban, hogy még több munkája legyen a kertben, és, - ha nem történt volna rendszerváltás, - akkor Dora talán Élmunkás is lehetne.
Olvasóim valószínűleg már nem tudják, hogy kik voltak az élmunkások, ezek a különös emberek, akik élen jártak a munkában, és – képzeljék csak el! – abban a társadalmi rendszerben senki sem tudott milliárdokat lopni, sőt, nem is akart, persze, ezt két dolog igen elősegítette: 1.) nem voltak ellopható milliárdok, 2.) ha lettek volna ellopható milliárdok, akkor is a tolvajokat elvitték volna egy helyre, de még kritizálták is volna ezt az eltulajdonítási magatartásukat erősen, mert az a demokrácia nem olyan volt, mint a mai (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716). Kéretik ezt megjegyezni!
Nos, én nem voltam élmunkás, de ez nem vethető a szememre, mert akkoriban munkás sem, csak oktató proletár, akitől az oktatást jogosan megkövetelték, de a kerti munkát még jogtalanul sem. Ó, akkor még más rendszervilág volt, és mostanában, különösen ebben az évtizedben, gyakran kiszalad a számon az ismert mondás: - „Nagy az Isten Állatkertje!”. Hát, tényleg, Isten többet tehetne Kertje megműveléséért, valamint a műveltségért e tájon, - de hát hiába mondom ezt, ha minden templomablakból az ördög vigyorog ki!
No de, térjünk vissza a kertekhez, akármennyit kertelnek is manapság erről-arról!
Dora kertje mellett, még ha igen művelt kert is, sok minden szól. Enyhítő körülményként gondosságára! Dora ugyanis szép, ötletes kis verseket is ír. Haikukat, meg újabban apevákat is. Az apeváról régebben azt sem tudtam, hogy micsoda, de ezt a műveletségi hiányom itt nem vallhatom be, mert akkor az engem nem kedvelők (és, szerencsére, szinte senki sem kedvel!) mindjárt gúnyosan mosolyognak.
Mik a haikuk és apevák? Versek?
Nos, miként is magyarázzam el kerti kertelés nélkül? A szarvasbogár – gyönyörű vers, ékszer. A cserebogár – jó vers, de már nem aranyéletű. A haiku – kis pöttöm bodobács, az is szépecske, mint a „csinosnak mondott” nő. Az apeva? Hát, ha egy „csinosnak mondott” nőnek hízelegnek, elnézik neki a sorlábainak…
Nem egy poloska, de azért…
Dora haikuit és apeváit nagyon kedvelem, különösen, amikor arra gondolok: mitől vers egy vers? Mitől hit a Hit? Mitől élet az Élet?
E sokoldalú művész kertjében azonban szép a költőien piros cseresznye, a bolsevik vörös meggy, később a valamiért pironkodó alma, az ég kékjének kékebbet mutató szilva, de még a kemény diót is ellopja időnként az a jóindulatú varjú, akit mindig kedveltem, mert nem írta meg a Diótörő szövegét, meg zenét sem szerzett hozzá. A szép sárga töktől is tanulhatnának e kerten kívüli tökkelütöttek, és akkor mindjárt rájöhetnének, hogy, ha Magyarországnak az EU tehén nem lengeti oda a tőgyét, akkor nagy baj lesz… Persze, e nélkül is lesz, de akkor még nagyobb… Putyin ugyan cár a maga módján, de már 1849-ben is megjárták a magyarok a cárral, ha nem is akarják beismerni, mindmáig nem világos nekik az a Világos… Hadd legyek egy kicsit én is Nostradamus: - Orbanovics Úr, Maguk is meg fogják bánni, mert, amikor dől egy épület, az a fejére dőlhet ám azoknak is, akik még az alapkövet is eltulajdonították! Ez az igazi Alaptörvény!
Dora egyébként nem csak a Kertjében szeret tartózkodni az internet tanúsága szerint, hanem itt is rajzol, ott is rajzol… Mindenütt… A Cseke tavat is kedveli, de megjegyzem: az szerintem nem eléggé elvadult hely, inkább park veszi körül, - vagy nem jól láttam a képeken? Máskor, ha Dora szőlődombot rajzol, szüret idején már repülnek is oda a seregélyek! Szentendrét is nagyon szereti. Mi is kirándultunk oda a Feleségemmel, amikor még nem is volt a feleségem… Múltkor is kirándultunk, de csak itt, Budapesten, a Mammutba, ami a Széna térnél van, de nem minden kirándulás báleset, van amelyik baleset… Ugrált is a szívem, és még most is ugrál, mert minden eltűnhet, de a Feleségem ne tűnjön el (https://www.facebook.com/profile.php?id=100014620267716), Őt nem tudom nélkülözni…
Meg kell említenem Dora rendkívüli bátorságát is, ami igen szokatlan ezen a tájon, amióta csak gyáva nyulakat szül Núbia párduca. Írásaimat sokszor csak Feleségem meri lájkolni, és időnként, de elég sokszor, Dora. Két merész magyar honleány, azaz honasszony!
Mások nem merik lájkolni, hozzászólni még kevésbé, félnek az írásaimban levő igazságtól, mint a tűztől!
Pedig hát, ha gondolkoznának! Itt jöhetett bárki, aki az igazságot mondta, nem keletkezett abból tűz. Petőfi Eszméit le se…, most különösen nem, Adyt fenntartja érdekesen rövid neve, de egyébként költészete nem, Radnóti hiába lövette agyon magát (meg váltott vallásrendszert), József Attila szobrát a Duna lépcsőiről bármikor a folyóba lökhetik, ott tűnődhet tovább… No, és így tovább, sorolhatnám…
Itt még azt sem értik, hogy a Notre-Dame mitől lángol, de már jönnek is az érdek-hírgyújtogatók… Ne gondolkozz, magyar, hirdetik, harsogják, mindegy, hogy mitől ég az a székesegyház, a lényeg az: égjen az értelem, égjen a becsület, égjen Trianon, égjen Párizs, égjen minden haladó eszmét valló, égessük le egész Magyarországot, gyúljanak új máglyák új Giordano Brunok alatt! (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-giordano-bruno.14693/).
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Igen, de milyen varázslat az, ahol a varázslóhölgynek dolgoznia kell: vetni, ültetni, kapálni, ágakat nyírni, termést begyűjteni, lekvárt főzni és egyebeket?
Hát az ilyen tevékenységet úgy hívják: kerti munka. Két dolgot (a többi mellett) sohasem szerettem: 1. kertben dolgozni, 2. kertben nézni, hogy mások kertben dolgoznak (ugyanis a kertben dolgozó lenéző pillantást vethet az én nem dolgozásomra, azt pedig utálom, - én lenézhetek másokat Eszméim Égi Magasából, de mások csak felnézhetnek rám, azt is csak a beleegyezésemmel!).
Különös, hogy bár Dora Kertje nem az Én Költői Kertem, mert utóbbi úgy varázslatos, hogy kellőképpen elvadult, fák összenőnek, bokrok összenőnek, fűszálak megnőnek és sokasodnak, rágcsálók rágnak, madarak csipkednek, és ha nem csípik egymást, akkor egymást is megcsípik, - mégis, Dora kertjét nem vetem meg (igaz, nem is vetnék benne). Teszem ezt a meg nem vetést annak ellenére, hogy kertje, mint az internetről látom, nagyon gondozott kert.
Igaz, Dorának van egy kerti inasa: a kutyája, sokat segít neki abban, hogy még több munkája legyen a kertben, és, - ha nem történt volna rendszerváltás, - akkor Dora talán Élmunkás is lehetne.
Olvasóim valószínűleg már nem tudják, hogy kik voltak az élmunkások, ezek a különös emberek, akik élen jártak a munkában, és – képzeljék csak el! – abban a társadalmi rendszerben senki sem tudott milliárdokat lopni, sőt, nem is akart, persze, ezt két dolog igen elősegítette: 1.) nem voltak ellopható milliárdok, 2.) ha lettek volna ellopható milliárdok, akkor is a tolvajokat elvitték volna egy helyre, de még kritizálták is volna ezt az eltulajdonítási magatartásukat erősen, mert az a demokrácia nem olyan volt, mint a mai (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716). Kéretik ezt megjegyezni!
Nos, én nem voltam élmunkás, de ez nem vethető a szememre, mert akkoriban munkás sem, csak oktató proletár, akitől az oktatást jogosan megkövetelték, de a kerti munkát még jogtalanul sem. Ó, akkor még más rendszervilág volt, és mostanában, különösen ebben az évtizedben, gyakran kiszalad a számon az ismert mondás: - „Nagy az Isten Állatkertje!”. Hát, tényleg, Isten többet tehetne Kertje megműveléséért, valamint a műveltségért e tájon, - de hát hiába mondom ezt, ha minden templomablakból az ördög vigyorog ki!
No de, térjünk vissza a kertekhez, akármennyit kertelnek is manapság erről-arról!
Dora kertje mellett, még ha igen művelt kert is, sok minden szól. Enyhítő körülményként gondosságára! Dora ugyanis szép, ötletes kis verseket is ír. Haikukat, meg újabban apevákat is. Az apeváról régebben azt sem tudtam, hogy micsoda, de ezt a műveletségi hiányom itt nem vallhatom be, mert akkor az engem nem kedvelők (és, szerencsére, szinte senki sem kedvel!) mindjárt gúnyosan mosolyognak.
Mik a haikuk és apevák? Versek?
Nos, miként is magyarázzam el kerti kertelés nélkül? A szarvasbogár – gyönyörű vers, ékszer. A cserebogár – jó vers, de már nem aranyéletű. A haiku – kis pöttöm bodobács, az is szépecske, mint a „csinosnak mondott” nő. Az apeva? Hát, ha egy „csinosnak mondott” nőnek hízelegnek, elnézik neki a sorlábainak…
Nem egy poloska, de azért…
Dora haikuit és apeváit nagyon kedvelem, különösen, amikor arra gondolok: mitől vers egy vers? Mitől hit a Hit? Mitől élet az Élet?
E sokoldalú művész kertjében azonban szép a költőien piros cseresznye, a bolsevik vörös meggy, később a valamiért pironkodó alma, az ég kékjének kékebbet mutató szilva, de még a kemény diót is ellopja időnként az a jóindulatú varjú, akit mindig kedveltem, mert nem írta meg a Diótörő szövegét, meg zenét sem szerzett hozzá. A szép sárga töktől is tanulhatnának e kerten kívüli tökkelütöttek, és akkor mindjárt rájöhetnének, hogy, ha Magyarországnak az EU tehén nem lengeti oda a tőgyét, akkor nagy baj lesz… Persze, e nélkül is lesz, de akkor még nagyobb… Putyin ugyan cár a maga módján, de már 1849-ben is megjárták a magyarok a cárral, ha nem is akarják beismerni, mindmáig nem világos nekik az a Világos… Hadd legyek egy kicsit én is Nostradamus: - Orbanovics Úr, Maguk is meg fogják bánni, mert, amikor dől egy épület, az a fejére dőlhet ám azoknak is, akik még az alapkövet is eltulajdonították! Ez az igazi Alaptörvény!
Dora egyébként nem csak a Kertjében szeret tartózkodni az internet tanúsága szerint, hanem itt is rajzol, ott is rajzol… Mindenütt… A Cseke tavat is kedveli, de megjegyzem: az szerintem nem eléggé elvadult hely, inkább park veszi körül, - vagy nem jól láttam a képeken? Máskor, ha Dora szőlődombot rajzol, szüret idején már repülnek is oda a seregélyek! Szentendrét is nagyon szereti. Mi is kirándultunk oda a Feleségemmel, amikor még nem is volt a feleségem… Múltkor is kirándultunk, de csak itt, Budapesten, a Mammutba, ami a Széna térnél van, de nem minden kirándulás báleset, van amelyik baleset… Ugrált is a szívem, és még most is ugrál, mert minden eltűnhet, de a Feleségem ne tűnjön el (https://www.facebook.com/profile.php?id=100014620267716), Őt nem tudom nélkülözni…
Meg kell említenem Dora rendkívüli bátorságát is, ami igen szokatlan ezen a tájon, amióta csak gyáva nyulakat szül Núbia párduca. Írásaimat sokszor csak Feleségem meri lájkolni, és időnként, de elég sokszor, Dora. Két merész magyar honleány, azaz honasszony!
Mások nem merik lájkolni, hozzászólni még kevésbé, félnek az írásaimban levő igazságtól, mint a tűztől!
Pedig hát, ha gondolkoznának! Itt jöhetett bárki, aki az igazságot mondta, nem keletkezett abból tűz. Petőfi Eszméit le se…, most különösen nem, Adyt fenntartja érdekesen rövid neve, de egyébként költészete nem, Radnóti hiába lövette agyon magát (meg váltott vallásrendszert), József Attila szobrát a Duna lépcsőiről bármikor a folyóba lökhetik, ott tűnődhet tovább… No, és így tovább, sorolhatnám…
Itt még azt sem értik, hogy a Notre-Dame mitől lángol, de már jönnek is az érdek-hírgyújtogatók… Ne gondolkozz, magyar, hirdetik, harsogják, mindegy, hogy mitől ég az a székesegyház, a lényeg az: égjen az értelem, égjen a becsület, égjen Trianon, égjen Párizs, égjen minden haladó eszmét valló, égessük le egész Magyarországot, gyúljanak új máglyák új Giordano Brunok alatt! (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-giordano-bruno.14693/).
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!