Nem kétlem: Istent ember teremtette,
az Istent is, - meg az isteneket.
Athén, Róma… ember karikatúrák
sorakoznak, - istenekből sereg!
Mindent csináltak, amit ember szintén.
Loptak, csaltak, üzleteltek, s való:
gyilkolásból is kivették a részük,
és rabolták, ami rabolható!
Nagy eposzokban képsor van szavakból,
minderről, mivel az ember ilyen
(ha nem bölcselő, olyan, ki lenézi
társait elszigetelt szigeten).
Krisztus zsidókkal miért veszett össze?
S új Isten-eszmét kiktől is kapott?
S Jahve, ha volt, tán pénzéhes zsidó volt,
s Eszméért, - vagy a pénzért kapkodott?
S a Krédóba miként került Pilátus,
s kezét, lehet, pénz után mosta meg?
Elmosolyodom: csacskamacskaságtok
tőlem miért várna feleletet?
Két Hit között miért nem lehet Béke?
- Érdek miatt! – ennyi a felelet.
S a világban elképzelt Krisztus, s Allah
nem ugyanazért mosott, s mos kezet?

Képzelt Istenem mindezen nevet csak?
Olykor, - de máskor utálja a Mát!
A Világ képzelt Istenét eladja,
s mocskos templom zenget litániát…
S jön új nevetség, egy felházi „isten”,
s tapsolják szolga senkiháziak…
Ó, az a nép, mely eljött Ázsiából…
Eszét otthagyta, s ott volt még szabad?
Minderről: máskor. Akkor is: hiába, -
tudatlan az, ki tudni nem akar,
s miért lenne jobb hajós ángliusnál
Ázsiából ide nyargalt magyar?
Ó, dehogy jobb! Túl sok az isten barma
(de az istenük nem az Istenem!).
Az Istenem különc, elképzelt Isten,
s őszinte Isten, - és felel nekem!

Az Istenem különc, költői Isten,
s gondolkozón temet el múltakat.
Kopogtatott, s könyvekkel telt szobánkból
már megszokottan szóltam ki: - Szabad!
(Már úgy értettem: nem a nép szabad, mert
az rabszolga Ninive Piacán,
s Hazám sem az, - ó, nyolcvankilenc óta
- mit is tagadjam? – nincsen már Hazám!)
Istenem mindezt tudta, csak bejött és
az egyik könyvbe belelapozott,
s mosolygott: - Hol van már Petőfi Népe!
Itt Becsület, - díszpolgárként, – halott!

Istenként jött, de én is isten voltam:
magam könnyes, szomorú istene,
de Ő mondta ki: - Az Idő öröklét, -
de örök élet? Szerencsére, mese!
Képzeld csak el, mily nagy büntetés volna
az örök élet! Örök a Világ,
de miért róná ránk a kegyetlenség
idő-daccal örök pillanatát?
Ha ember nem lesz, akkor Krisztus meghal,
s Allah, s képzelet minden istene,
s új Képzeletet, új Teremtést szolgál
új Jászol megszületett gyermeke!

Kint barmok bőgtek, ninivei barmok,
s összekevertek Igét és Igát, -
isten voltam, sebzett, halandó isten,
de elnyerték szívem bocsánatát?
Nem, - de a másik Isten csak mosolygott,
s mosolya, szava szívemben maradt:
- Pusztulásodban álmodjon a Szépség,
Hűség, Csillagról, – csillagok alatt!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.